Kolléganőnk, Petra most kezdi a nagy kalandot: jogosítványt szerez, vagy legalábbis megpróbálja. Mivel mostanában többször is foglalkoztunk az autósiskolákkal, az oktatás színvonalával, a szexuálisan zaklató, vagy csak simán türhő oktatókkal, esetleg a távtanulási lehetőségekkel, megkértük Petrát, a jogsiszerzéssel egy időben számoljon már be a tapasztalatairól. Mivel a cikkek megjelenésével párhuzamosan tanul, a nevét természetesen megváltoztattuk, az iskoláét viszont nem.
Mivel a sorozat első (és második) részére kommentelő olvasóink nagy része a stockfotót szerette volna megdugni, a többiek pedig annyira esélytelennek érezték magukat, hogy csak valami nagyon gusztustalant bírtak vakkantani, mindenki tartsa magában a kommentjeit. Megértésüket köszönjük.
„Egyébként mekkora átbaszás ez az iskola. Én azt hittem, belém verik az anyagot, vidéken megcsinálhattam volna úgy is, hogy be sem kell járni. Itt meg be kell, de minek. Tuti biztos, hogy nem itt fogom csinálni a gyakorlatot” – közel egy héttel a tanfolyam kezdete után végre úgy éreztem, nem vagyok egyedül. Na meg talán mégsem vagyok hisztérika, ha egy srác is így látja. Félhangosan beszélgettünk a hátsó teremben, de az egyhetes fásultság maximumán már semennyire nem érdekelt, kihallatszik-e az eszmecserénk. Igen, szar. Igen, nem magyaráznak semmit.
Jó, oké, csütörtökön kivételesen válaszolt a kérdésemre, de az is mi már, hogy kellemetlenül érzem magam, ha felteszek egy kérdést. Pedig csak azt akartam tudni, hogy az elsőbbségadás kötelező tábla a villamosra is vonatkozik-e, mert a villamosra nem vonatkozók között nem láttam felsorolva a ppt-ben, és azért az általa összeállított anyagnak sem hiszek ám feltétel nélkül, mert voltak benne hibák. Például az állt benne, hogy a biztonsági öv alól az orvos sem adhat felmentést, pedig de – háhá, ezt tudtam, mert ugye a könyvben legalább nincsenek hülyeségek -, és az aquaplaninget előidéző tételek közül is csak kettőt sorolt fel a három helyett, ezért aztán a tesztemben is elcsesztem.
Csütörtökön egyébként kilencven százalékos tesztet írtam, és döbbenet, hozzám szólt A Mester, azt mondta, „na, ez elég jól sikerült”, pedig volt már ennél jobb is a héten, a műszaki részre vonatkozó például 92 lett, apám lánya vagyok, na.
Szóval pénteken egymásra találtunk, Karcsi meg én, the beggining of a beautiful friendship, mindketten boldogok voltunk, hogy végre megbeszélhetjük valakivel, hogy mégis MI EZ A FOS. Karcsi egyébként jóval többet jegyzetelt, mint én, azt mondta, szükséges, így tanulja meg, igaz, másnapra már el is felejti. Röhögtünk a ppt-n, és azon morfondíroztunk, a kezdő, szombati anyag elejére belecsempészünk egy diát a legelejére, hogy MENEKÜLJETEK.
Ugyanezen a napon, amikor végre szórakoztató lett az egész – úgy sajnálom, hogy csak pénteken haverkodtam össze Karcsival -, arra is rájöttem, hogy miért nem szeretem, és honnan volt ismerős a vécében lévő folyékony szappan illata. Hát ugyanez a fajta van a pihenőhelyek vécéiben, csak porlasztva. Van ember, aki szereti annak a szagát? Fúj.
Pénteken aztán visszakaptam az érettségi bizonyítványomat is, felírtam a címet, ahol majd vizsgázni fogok, szerencsére kimehetek a világ végére, a 19. kerületbe, de mit érdekel, csak legyen meg. Szorgosan gyakorolok, csinálom a teszteket, de egyre fáradtabb vagyok; míg máskor egy-másfél órával indulás előtt felkelek – kávé, cigi, olvasgatás, magamhoz térés -, addig most a hatodik ébresztő időpontra bírtam csak kimászni az ágyból, akkor is csak azért, mert már csak fél órám volt indulásig.
Amióta KRESZ-re járok, állandóan elemzem a forgalmi helyzeteket, nézem a táblákat, és amúgy nagyban változott a közlekedésem gyalogosként, viszont hamar ideges leszek az autósokra. Mert én jófej vagyok, nem megyek át, csak ha zöld van, inkább elsétálok az útkereszteződésig, és a járda folytatásában haladok át, mert ott, ugye, lehet, de bárhol az úton nem, pedig mindenki ezt csinálja. A barátiam szerint hülye vagyok, és egyébként valószínűleg tényleg átestem egy kicsit a ló túloldalára, de majd helyrerázódik ez is, biztos vagyok benne. Az autósokat meg azért utálom, mert mocskosul türelmetlenek, hadd menjek már át a zebrán, anélkül, hogy mindjárt rám hajtanál, az istenáldjonmeg, és ha bekanyarodsz abba az utcába, akkor nekem van elsőbbségem, ÉRTED?
Ja és igen, ahogy Papp Tibi írta, kaptok képet, ha megkapom a jogsimat, de nem, nem aktot.
