Mi a fennköltebb érzés? Múzeumban agyonpolírozott gépeket nézni kordon mögül, vagy ugyanezen gépeket látni és hallani teljes gázzal eltépni az orrunk előtt? Legendát kreálni és filmet vetíteni magunknak vagy megélni az olajszagú autóverseny-hangulatot?
Nem kérdés. Ezért is tömegrendezvény a szinte túlvilági Goodwood Revival, a csodálatos Mille Miglia és mind közül a hozzám legközelebb álló: a Le Mans Classic.
A Le Mans Classicon mindaz megtörténik, ami az idén június 16-17.-én megtartott nyolcvanadik 24 óráson. Ezen – természetesen – ott leszünk megint, hiszen kihagyhatatlan, semmihez nem hasonlítható buli. De lelkünk mélyén legalább olyan vonzó a Classic is, amit nem egész egy hónappal később, július 6-8.-án tartanak meg.
1923-tól 1979-ig bezárólag, hat kategóriában állnak rajthoz azok az autók, melyekért az ember vérét adná minden további nélkül. 1928-as Stutz Blackhawk-tól, Aurelia B20GT-n át a Lola T70-en keresztül a 908-as Porschéig... Vagy a Howmet TX? A gázturbinás versenyautó? Jaj, jaj, mind kéne...(Igen, hiányzik a bal alkarja...)
Pfau Péter hívta fel a figyelmünket Laurent Nivalle fotósorozatára és ha tudta volna, milyen végtelen zuhanó spirálba taszított Csikóst és engem, akkor bocsánatot kér, mert ma képtelenek vagyunk érdemi munkát végezni. Amatőr videók tucatjait néztük végig, könnyes szemmel kattintottunk a képekre, a kor nagy császárai bőrsisakban, majd a hetvenes évek abszolút macsói pilótái barkóban-napszemüvegben…
Ide kéne menni, legalább egyszer az életben, a fene vigye el. Hallgassák csak!
