Tizenegy év. Ennyi idő alatt kisfiúból srác lesz, nagyra nő a cseresznyefa a kertben vagy megöregszik kutyánk. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a világ talán legnagyobb, amatőr filmgyűjteményét tartalmazó - mindamellett folyamatosan bővülő - archívum mindenki által elérhetővé váljon.

Krasznai János és csapata iszonyatos mennyiségű munkát tett bele a super8.hu-ba és meg kell mondjam, mi már két napja nem tudunk leszakadni róla. Az Index híre futótűzként terjedt, hiszen nagyon-nagyon sokan vagyunk még olyanok, akik emlékszünk a zümmögő kis felhúzós vagy már elemes, nyolcmilliméteres kis orsós kamerákra. Lada, Quarz, Aurora, netán egy Pentaka, kinek mond még ez valamit? És a Fortepan, Orwo? Ugye? Akinek már futotta a Tuzexban (csehszlovák Konzumex) egy Nikonra vagy Chinonra (csinnon, ahogy mifelénk hívták), az már igazán jól kereső lagzifotós, diszkós vagy villanyszerelő volt. A hosszú esték? Amikor félórás csévélés után készen állt a tekercs a vetítésre?

És akkor még egyáltalán nem volt megszokott, hogy hang is van a képhez (a Super8-asok közül sem tudta mind), ezt ne feledjük el még ma sem, az okostelefonok idejében.

Mégis milyen döbbenetes hangulata volt minden ilyen filmnek. Mi a családdal a szomszéd Jani bácsihoz jártunk át, egyrészt szinte mindig együtt nyaraltunk, mint az jó panelszomszédokhoz illett, másrészt neki volt egy kis kamerája és hosszú hetek után feszülten vártuk már az új filmet. Imádtam azt a hangulatot, még ha a kort magát nem is. Mégis, valahogy közelebb hozta egymáshoz az embereket a mindenkire egyformán telepedő átkos rezsim.

Kedves filmek az 1920-es évektől a nyolcvanasokig, érdemes rákeresni az autó kifejezésre, csodás kis retróvilágot kapunk cserébe. Pobjedák, üres autópályák és csőrös Csepelek. Ma már öreg nagyapák és nagymamák mosolyogva az első Moszkvics előtt...

Vagy a hatvanas évek végi motorversenyek a Népligetben. Iszonyatos mennyiségű infó, talán okulásul az utókornak, hogy lám, akkor még tudtunk igazán örülni minden apróságnak, amit ma már természetesnek tartunk.

Használják egészséggel, keressenek, lapozzanak, talán valahol, egy digitalizált szalagon még ismerősre is akadnak. Super8.hu, az analóg világ minden bája, szeretjük.

(Legközelebb, ha otthon járok, megkérdem, hátha megvan még valamelyik szalagon az a Peugeot 505-ös, amelyikkel 1989-ben az akkor nagy durranásnak számító Tango és Cash mozipremierjére mentünk a rimaszombati Ifjúság moziba... De jó lenne újra látni, más nem maradt róla, csak az a pár filmkocka...)