Az Allee nem felejt.

András fotózta ezt a durván követelőző parkolóautomatát.

A fenti összeg természetesen felvet egy érdekes elvi kérdést. Ha a tisztelt vendég rendelkezik elegendő százforintossal, nagyjából huszonöt-harminc perc alatt bedobálja. Ez azonban elég hosszú idő ahhoz, hogy ezalatt a parkolási díj megnövekedjen, így a parkolás egyfajta rabszolgasággá, adósságcsapdává, kispályás devizahitellé alakul, amelyből kilépni nem könnyű, szinte lehetetlen, hiszen az adósság törlesztésével az adósság maga alig, vagy - lassabb kezű Parkinson-kóros nagymama esetén - egyáltalán nem csökken.

Természetesen nem a parkolás ideje volt ilyen hosszú, sem az időalapú díjszabás nem ennyire ordenáré drága. A titok csupán annyi, hogy az eredetileg kártya alapú rendszert az évek során valamikor kissé továbbfejlesztették. Ma már képes a rendszám felismerésére is, de arra az esetre ha nem tudná elolvasni a rendszámot (mert nem olvasható, vagy mondjuk nincs, ugye), kártyával is ki lehet lépni.

András utóbbival próbálkozott. A hiba ott csúszott a rendszerbe, hogy kilépéskor a rendszám alapján felismert autósofőrjénél marad a kártya, és ahhoz ilyenkor nem rögzít kilépést a rendszer. Ebből megfejthető, hogy András egyhónapos kártyát dugott a gép orra... izé... izéje alá. Azon pedig volt belépési idő, kilépési meg nem, a feladat tehát egyszerű volt : Fizetendő összeg = (jelen időpont - belépési időpont) * egységnyi időre eső parkolási díj... aszongyahogy... szorozva... 149200 Ft, itt tessék bedobni, köszönjük, tessék jönni holnap is.

Szerencsére van megoldás, egy alapos Cancel után az eredeti, aznapi kártyával újra lehet próbálkozni, így András megmenekült, néhány százas bedobása után megszabadult az ördögi rendszerből.

Ránk, utókorra csak a fenti fotó maradt.