Fullasztó tömeg verődött össze a Land Rover standjánál a DC100-as leleplezésénél, pedig gálánsak voltak a britek, előre megmutatták fényképen, mire számíthatunk a rongyok alatt. Csakhogy két lepelbe burkolt prototípust hoztak ki Frankfurtba, ami némi izgalomra adott okot.
Egy pillanatig úgy tűnt, elfogy az oxigén a hatos csarnokban és úgy halunk meg, hogy nem tudjuk meg, mit takar a vászon, de győzött a kíváncsiság, mindenki visszatartotta egy pillanatra a belélegzett levegőt, majd jött a megkönnyebbülés egy kabrió formájában.
Nem kell magyarázni, mennyire fontos a Defender leváltása a Land Rover számára, hiszen a márka úgynevezett ikonjáról van szó, amelynek megfelelő utódjáról kellene lassan gondoskodni, így hatvan év elteltével. Nem könnyű feladat ez, hasonló horderejű a probléma, mint Queen Elizabeth esetében.
A britek viszont mindig jók egy meglepetésre: a Defender-utód felé vezető úton olyan könnyed lépéssel indultak meg, ami bizakodásra ad okot. Ha a DC100 prototípus valakinek nem lenne elég játékos, oda tették mellé a sárga DC100 Sportot, jelezve, hogy nem csak a haszonjármű szektorban szeretnének kaszálni az új Defenderrel, ha egyáltalán megtartják a típusjelzést.
Pofonokig nem jutottunk el, de ízlés dolgában sem sikerült meggyőzni egymást Danival. Szerinte túl trendi a DC100, amivel sokat veszít a vén Defi agyonüthetetlen imidzséből, és valószínűleg sérülékenyebb is. Szerintem túlságosan a szívéhez nőtt az autóipari dinoszaurusz, nekem bizony bejön ez a dizájn – van benne egy kevés a Range Rover stílusából, de nem olyan komolykodó.
Elbeszélgettem pár percig a dizájnfelelőssel, aki elhintett néhány információmorzsát, például hogy a kábé négy év múlva érkező szériamodellnél az a céljuk, hogy minél testre szabhatóbb legyen. Lesz egy alapmodell, úgy 20 ezer font körül, a plafon pedig a csillagos ég. A kabrió például egy lehetséges variáció, amivel egy piaci rést fednének le: amikor megemlítettem neki, hogy ezt a rést már megpróbálták betömni a Murano nyitott változatával, egy pillanatig elakadt a szava, de aztán megegyeztünk, hogy ez a Landy azért sokkal jobban néz ki.
A DC100 főleg belülről tanulmányautós. A moziszékek és a sportkocsis üléspozíció biztosan változik még, de olyan messze vagyunk a szériamodelltől, hogy gyakorlatilag mindent átszabhatnak, ha akarják, mivel még arról sem született döntés, hogy egyáltalán milyen platformra és milyen anyagokból építkezzenek. Gyári emberem azzal bíztatott, hogy ütésálló műanyagokat szeretnének használni a külső karosszériaelemeknél, ami szimpatikusabbnak tűnik, mint az eddig használt alumínium.
Meglátjuk, milyen kritikát kap a többiektől – ha már ketten sem tudtunk megegyezni, hogy kuka vagy gyártósor, valószínűleg nem egyértelmű a helyzet.
