Felhívásunkra rengeteg levél érkezett, ezek közül Boci története az első. Időközben a hétvégi rendezvény egyre konkrétabb formát ölt, mi is értesítettük már azt az öt szerencsés tulajdonost, kiknek autóit büszkén vállaljuk. Sőt, kezünkben a lista, amit az Opel küldött és elhihetik: elég megdöbbentő és ritka dolgok is akadnak rajta. És nem csak a 60-as, 70-es évekből. Csikóssal kimegyünk szombaton, ez már biztos. Most pedig a történet, nosztalgia on air!

Sziasztok!

1972-es Opel Rekord C Caravan

A Déli-pályaudvarnál rohadt diszkréten egy parkolóban, akkor épp 19 éves volt... én 17, egyből beleszerettem. Szélvédő mögött felirat: eladó! 60 000 Ft. 1991-et írtunk. Ez azért akkoriban nem volt kevés pénz, főleg egy diáknak. Gyönyörű volt, piros és kombi, amit addig a szép autóformával összeegyeztethetetlennek gondoltam, de ebben a szériában nekem jobban tetszik a mai napig, mint a szedán változat.

Megvettem, pontosabban minden szirszaromat odaadtam érte egy Commodore Amiga 1000 számítógéppel együtt, plusz némi kápét. Első autóm! Mihály, az eladó egy igazi rendes ember, Erdélyből települt haza a családjával és esztergályos volt, fillérekért dolgozott. Az autót nem tudta fenntartani, ezért inkább a három kisgyerekének akarta hazavinni a tudományt, ehhez kellett a kompjúter. Az volt az extra kérése, hogy tanítsam meg a számítógép alapfokú kezelésére, fel is jött néhány tanórára a lakásba.

Minden ujjával körülbelül három gombot nyomott le egyszerre, de aztán hamar belejött. Cserébe meghívott a budaörsi Frankhegyre, ahol tanyasi körülmények közt éltek egy faházban, hogy adjon még pár alkatrészt az autóhoz (például egy komplett 1,9-es benzines motorblokkot).

Vittünk szánkót (tél volt) hogy majd azon toljuk el a motort két barátommal, ez még lehet, hogy nem lett volna olyan hülye ötlet, de meg kellett kóstolnunk a Mihály borát, és mi még eléggé gyerekek voltunk, szóval a pár pohár bor után kiváló jókedvben indultunk haza  a téli estén a budaörsi hegyről a 12. kerületbe. Az úton eldőlt a szánkó a motorblokkal, utána mi is eldőltünk, aztán a szánkó széttört.

Végül barátom önfeláldozása és egy korabeli taxis pozitív hozzáállása miatt mégis elvittük haza a motort - konkrétan a barátom levette télikabátját és leterítette a kombi taxi csomagtartójába, így a taxis belement, hogy bedobjuk a blokkot. Fel is szívta a kabát a kifolyó olajat hibátlanul.

Mivel jogosítványom csak 94-ben lett, viszonylag ritkán mentünk az autóval, de az mindig ünnep volt! A fotón már nincs rajta rendszám, mert az egyik menet csúfos véget ért: a János-hegyi szerpentin egyik pihenőjében pörögtünk (drifteltünk?) amikor jöttek a rendőrök (7 rendbeli szabálysértés).

94-ben eladtam 15 ezer forintért alkatrésznek, mert egy beindításnál már nem fordult a főtengely. Egy Opel Rekord-gyűjtő vette meg. Akkor mérges voltam picit Mihályra, hogy azt hantázta nekem, hogy a motor fel lett újítva. Aztán pár év múlva találkoztam a vevőmmel, ült az autóban és vigyorogva mondta, hogy nem akar felidegesíteni, de tényleg fel volt újítva a motor, éppen csak a vezérműlánc ugrott át egy fogat... kijavította, és inkább ezt restaurálta a sajátja helyett... Visszavásárolnám így 20 év után!

Üdv,
Boci