A Baleno költségszámításait hadd kezdjem a kedvenc kommentemmel, amit valami használtautós cikkemhez írt be valaki. Aszondja: azért jó a regadó, mert a használtautóknak van ára.

Hát van, csesszék meg! Nálunk minden használt kocsi annyival drágább bármely más országhoz képest, amennyi a regadója lenne. A másik alternatíva, hogy ugyanannyiba kerül, de ugyanannyival szarabb/visszatekertebb/satöbbi. Mindig elámulok, milyen csodálatos dolog a nyitott piac és az áruk szabad áramlása.

Ha lenne valaki, aki még mindig úgy látná, hogy egy 1,6-os autót jó dolog újonnan megvenni félmillióval drágábban, pusztán azért, hogy 14 évesen százezerrel drágábban adhassa el, annak gratulálok. Egyrészt, az autó értékvesztésén felül bukott még négyszázezret. Pontosabban átadta szabad elherdálásra a magyar államnak. A maradék egy kilót pedig másfél évtizeddel később tudja realizálni. Igazán jó befektetés. Mint a számítógép-alkatrész, a digitális fényképező, vagy... az autó.

Gondolom, megértik, miért van ennyire remek hangulatom, amikor a Baleno költségei kerülnek szóba.

Adott egy autó, amit valakinek megérte behozni Magyarországra, kipucolni és eladni 140 ezerért. Innen indult a számítás, ne cifrázzuk, ide másolom a táblázatot. Utána következik a magyarázat.

A vonatjegy az elhozás szükséges velejárója volt, szuper, kényelmes, gyors. Eladó kijött elém az állomásra. Kellett még pályamatrica, a hazajövetelre és a forgalomba helyezés szaladgálásaira elszámoltam egy tank benzint is. A lámpák az égbe világítottak, ezért vettem a kúton egy csavarhúzó-készletet.

Továbbá, hiányzott a pótkerék az autóból, vettem bontóban egy eredeti Baleno mankókereket. Eredetileg normál méretű pótkerék lehetett benne, ezért a csomagtérpadlót megemelték – mivel a Balenóhoz elég drágán adják a felniket, alig drágábban nagyobb lett a csomagtartó. A forgalomba helyezésbe az olyan izéket is beleszámoltam, mint az izzókészlet, háromszög, EÜ-csomag, új ablaktörlők, rendszámkeret (az osztrákban lötyög a magyar rendszám), illetve Kopasz munkadíja, aki az egész szaladgálást intézte, okmányirodástul, regadó-befizetésestől. Megérte, én az ilyesmitől megbolondulnék. Elenyésző tétel a többihez képest.

Például az elrohadt bölcső javításához képest, ami 40 ezerbe fájt. Aki nem olvasta volna az erről szóló posztot, tanulságos – a bölcsőrohadás Baleno-betegség, gondolom, ezt az osztrák sózási szokások tovább gyorsítják.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom a 463 620 forintos végösszeget.

Ebből úgy kétszázezer csípi rettenetesen a szememet, a regadó, és a műszaki vizsga felára, továbbá az, hogy mindezek felett mindent ki kell pengetni, hisz az autó „regisztrálása” nem jelenti azt, hogy kap rendszámot, matricát a rendszámra, forgalmit, stb.

Még egy apróság. Az autó négy kerekén háromféle abroncs volt, asszem, kettő téli-kettő nyári felállásban, bár erre már nem vennék mérget. Na mindegy, mehettek ezek is a kukába.

Sajnos, pont akkor kellett téli gumit venni, amikor az első nagyobb hó leesett, így már nem volt igazán olcsó gumi a piacon, ezért összesen 42 ezerért vettem – elég jó – Hankook gumikat. Ezzel együtt már félmillió. Azóta lecsaptam egy nyarat futott nyári gumi-felni garnitúrára 30-ért, mindenki döntse el, hogy ebből az összegből mennyit érdemes bekalkulálni az autó árába. Hogy miért? Mert a legtöbb használt autón használhatatlan gumi van, ha a kereskedős autókat vesszük, akkor úgy a kocsik 90 százalékán. Mindegy, ez nem sokat szépít azon, hogy eredetileg a 400 ezret vettük célba, és – gumival – félmillió lett a vége. Omm új S70-ese alig volt több. Csak épp Szlovákiában.

Hogy megérte-e?

Nem mondom, hogy ez volt az évszázad üzlete, és gondolom, lesz pár olyan komment, hogy milyen ezt meg azt kaptunk volna ennyiből Hajninak. Nyilván, vannak kivételek, de nekem az volt a tapasztalatom, hogy 450-460 ezer forintig megnézett Micrák, Twingók, Corsák, Punto I-ek és egyebek drámaian csapnivalóak voltak. A hazai autónak van még egy átka: többnyire már nincs rá két év műszaki. Erre legalább van.

Szervótlan autót nem akartam, és az is cél volt, hogy a turbódízel oktatóautókon szocializálódott nejem otthonosan tudjon közlekedni vele. Vagyis: legyen nyomaték. Mi tagadás, van. Igaz, ennyiből Baleno kombit is lehetne venni. Más kérdés, hogy ez nagy lenne – pont onnan indult a sztori, hogy kicsi kell. Meg aztán, ki tudja, nem rohad-e annak is a bölcsője... Mindegy, ennyi lett a vége, minden autónál van egy pont, ahonnan már nem lehet visszafordulni. Azt hiszem, ha ez a negyvenezres bölcső-affér nem lett volna, elégedetten dőlnék hátra, de így sem kesergek.

Elvégre, ez a háromajtós Baleno, a maga kis egyhatosával tökéletesen megfelel a célnak, és így megjavítva már-már szinte jó, a belseje meg egészen szép. Imádunk vele menni mind a ketten, igazából mindig ürügyeket keresek, hogy elkérjem, mert dinamikában van némi különbség az 1300 kilós Avensis és a 900 kilós Suzuki között. Városban az ember berakja ötösbe, és megy, a visszakapcsolások 90 százaléka pótcselekvésnek minősül. És a fogyasztása sem vészes, 7,3-7,5 liter városban. Amúgy pedig megvan benne a japán autóknak az a finom futása, zizegése, könnyű kormányzása és miegyebe, csak mondjuk dupla hengerő mellett, mint például egy békaszemű Corollában. De azt nem ennyiért osztják.