Lehetne kötekedni, hogy mitől autó, egy autó. Maradjunk annyiban, amit a neve is jelent: magától képes mozogni. Nincs megkötve, hogy hány kereke van, mi hajtja és hasonlók.

Hisz, ha a háromkerekűeket kizárnánk, Benz úr és az ő triciklije, bizony nagyot koppanna. Hirtelen Daimleré lenne az elsőbbség, aki alig maradt el Benztől, de legalább négy kereket rakott az autó alá. Mindegy, aki csak azért venne E-osztályt, az egy ilyen fejleménytől biztosan nem tántorodna el. Hisz a két feltaláló cégei már régen egyesültek – egykutya.

Csakhogy Amerikában egy George B. Selden nevű fickó már 1877-ben elkészítette annak a négykerekű autónak a terveit, amit egy általa tervezett benzinmotor hajtott. Be is adta a szabadalmi kérelmet 1879-ben, de a jogi procedúra a sok módosítás és kiegészítés miatt kissé – mintegy tizenhat évig – elhúzódott. Végül 1895-ben jegyezték be a szabadalmát, de igaz, a járműből egyetlen működő példány sem készült. Mivel ügyvéd volt, a szabadalomra hivatkozva eredményesen sápolta minden egyes eladott példány után az autógyártással próbálkozó cégeket. Mígnem egy szép napon bizonyos Henry Ford el nem küldte melegebb éghajlatra. Aztán a dologból per lett. Ford és még négy gyártó azonban végül győzött. Azonban Selden ezzel az eredményével is kevés ahhoz, hogy az autó feltalálójaként tiszteljük.

Hisz 1870-ben egy Siegfried Marcus nevű németországi születésű feltaláló már készített benzinmotoros kocsit. Négy kerékkel. Azonban volt egy kis gyári hibája az úrnak. Nem az, hogy mintegy százharminc szabadalommal rendelkezett, köztük a kisfeszültségű mágneses gyújtáséval. Még csak az sem, hogy nem szabadalmaztatta az automobilt – sosem hőzöngött, hogy övé a találmány.

Marcus hibája az volt, hogy zsidó volt. És mint ilyet, a nácik törölték a technikatörténetből, köztük minden lexikonból, mindenhol Benzet és Daimlert megjelölve az autó feltalálójaként.

Szóval az egész „125 éves az autó”-sztori egy náci összeesküvés lenne? Valójában 140?

Ó dehogy! Ki mondta, hogy az automobilt csakis Otto-motor hajthatja? Ez egyáltalán nem követelmény, ilyen alapon a villanyautó, vagy épp a külső égésű motoros kísérleti járművek sem számítanának autónak. Pedig azok. Hisz maguktól mozognak, ergo automobilok. Egyszerű, nem?

Márpedig, volt egy cseh mérnök, akit a cseh mechanika atyjaként emlegetnek, bizonyos Joseph Bozek. Ez az úr picit beelőzte az autó zsidó és nem zsidó feltalálóit: 1815-ben készítette el gőzautóját. Akárhogy is nézzük, ez 195 évvel ezelőtt történt. Igaz, nem látott benne nagy üzletet, később készített gőzhajót is – végül beszállt az órabizniszbe, gyártott a hordozható óráktól a toronyóráig mindent. Bozek úr sem látta meg az autóban rejlő potenciált.

Nem követett el nagy hibát, mert a gőzautót már előtte is feltalálták páran. Elsőként egy Nicolas-Joseph Cougnot nevű francia, 1770-ben. A kuktafazék és a szekér keresztezéséből született háromkerekű jármű akár negyedóráig is képes volt haladni – ezután meg kellett állnia gőzt fejleszteni, mert túl kicsi volt a kazán. Ha jól megküldték, akár 3-4 km/órás sebességre is felgyorsult. Akárhogy is, ez sétatempó.

Cougnot autója, ahogy ez a képen is látszik, nem kicsi, a hátsó kerekek átmérője közel másfél méter lehet. Igaz, ez nem az eredeti példány, hanem az egyik francia egyetem által készített utánépítés, amit tavaly a Párizsi Autószalonon is kiállítottak.

Akkor számoljunk csak egy kicsit! Hány éves valójában az autó? Kettőszáznegyven? Mint mindig, most is a peremfeltételeken múlik a dolog. Ha úgy vesszük, valóban Cougnot találta fel az autót, a Benz-féle Patentwagen csupán az első Otto-motoros automobil, amit egy nő is el tud vezetni. Így már stimmel, nem?