Dél-Afrika a BMW hagyományosan jelentős piaca. Van is a témában egy ősi sowetói zulu vicc. Minek a rövidítése a BMW? Break My Window, azaz törd be az ablakom.
A BMW két okból helyezte az új 6 Cabrio világbemutatóját Dél-Afrikába: a déli féltekén ilyenkor van nyár, ami egy kabriónál nem feltétlenül hátrány. Mini kabriót persze mutattak már be télen az Alpokban, de az poén volt. A 6-oshoz már komolykodni illik, hiába vannak ugyanazok az újságírók, itt a felszabadult ökörködés helyett próbálunk úgy csinálni, mintha személyünkben szerencsés módon egyesülne vagyon és kultúra. Szóval amilyen vevőkre a BMW vágyik, hiszen nekik se öröm, ha az autóik jelentős részét sültparaszt bűnöző vezetik, a másik része meg olyan, mintha robotpilóta vinné az X5-öst, pedig csak a kínai butikosné nem éri fel a szélvédőt.
Tehát rendesen viselkedtünk, a teszt holnap jön, de azért én szaladtam egy gyors kört Fokvárosban is. Vérfagyasztó autós érdekességek nincsenek, csak olyasmik, mint hogy a 6. generációs Corollát itt Tazz-nak hívják, van lépcsős hátú Polo VW Vivo néven és persze rengeteg 1-es Golf.
Cape Town nem az a mindennapos mészárlás, mint Johannesburg, itt soha nem voltak komoly zavargások és borzalmas bűnözés. Mondjuk az apartheid bukásával itt is divatba jöttek a külön fegyveres őrséggel védett lakóparkok, amelyeken nagy ARMED RESPONSE táblák hirdetik, hogy máshová kell menni betörni. Fokváros tehát békés és nem utolsó sorban lassú. Ha bármit bárhol akarunk, veszünk, rendelünk, bérelünk, senki nem nyomaszt majd mindet a borzalmas kapkodásával. Nyugi van. Utaztam egyszer egy repülőn egy dél-afrikai sráccal. Mondtam neki, mennyire szerettem Fokvárost, amin őszintén megdöbbent: azt a csigatempót nem lehet elviselni. Ha valakiben van egy morzsányi ambíció, az inkább Johannesburgba megy. Veszélyes, persze, ha kiszállsz az autóból, de ott rendesen pörög az üzlet.
A levegő mindent visz. Általában van egy kis szél, úgyhogy szinte mindig tiszta, de errefelé sose volt komolyan szennyező volumenű ipar. Ráadásul, állítják, az óceán jódtartalma magas, így a belélegzett, óceán-párás levegőben nagyon jókat lehet horpasztani – Fokváros az alvászavarosok Mekkája lehetne. De a mekkai funkció egyelőre leginkább a városnézésekre, a vitorlázásokra meg a szörfözésre szorítkozik, itt a Jóreménység-foka körül időnként olyan szelek támadnak, hogy épp a félősebb hajósok megnyugtatására nevezték el így.
A város fő nevezetessége talán a Table-mountain, amit magyarok mindig Tábla-hegynek fordítanak, és sajnos az én szám sem áll rá az Asztalra. Lanovka visz fel, és kokettálhatunk a hatalmas metszőfogú szirti borzokkal, akik az elefántok közeli rokonai. Ha már egyszer szafarik errefelé nincsenek, hiszen a nemzeti parkok bő 500 kilométerrel északabbra kezdődnek. Van még aztán a közeli Robben-sziget, ahol Nelson Mandela 25 évig raboskodott, hajó viszi a turistákat, de szerintem Mandela-műfajban sokkal jobb a Mandela sowetói házában berendezett múzeum. Fokváros fő exportcikke ma alighanem a Die Antwoord, a zseniális retró-techno trió, az egyetlen elektronikus zene, ami nem idegesít. Ninja, Yolandi Visser és DJ Hi-Tech azt találták fel, hogy olyan, 90-es évek-stíluselemekből összerakott zenét vettek fel, amiről bárkit bárki bárhol a világon azonnal lebeszélne. Te, hát ez olyan, mint a 2 Unlimited, he, ez fáradt, felejtsd már el! Az első lemezüket ingyenes letölthetőséggel tették fel a netre, több millió példányt el is kapkodtak.
Mondjuk a Wat pomp is elég jó:
De igazából az szóljon, aki tud ennél prolibbat!
Marketingként pedig olyan gyönyörű műtahó imidzset raktak a produkció köré, hogy amikor elkészült az első legendás klip, a nézőtömegek miatt új webszolgáltató után kellett nézniük. Ninja például direkt elmosódott, szar börtöntetkókat varratott magára.
De legalább megnéztem a focivébére rendbe hozott parti részt, az Albert and Victoria Waterfrontot, aztán besétáltam az egyik leghangulatosabb régi utcán, a Long Streeten. Útba ejtettem a zsibvásárt a régi parlament épülete előtt, aztán végigsétáltam a Company Gardenen: a botanikus kertet még a Holland Kelet-Indiai Társaság alapította, tele van olyan növényekkel melyek közül sokat soha nem látunk, és szinte félelmetesen szelídek a mókusok. A Nemzeti Galériába nem mentem be, a Holocaust Centert is kihagytam – a dél-afrikaiakat érthetően érdekli a rasszizmus, és néhány holokauszt-túlélő Fokvárosban telepedett le. A planetárium végképp nem hozott lázba, viszont most végre megnézhettem a Jóreménység Erődöt, amit szintén a Holland Kelet-Indiai Társaság építtetett. Most ha nem is a közepén, de a város belsejében helyezkedik el. Egykor vízparti vár volt, de az öböl 300 év alatt ennyit töltődött felfelé.
Klasszikus csillagvár, XIV. Lajos hadmérnöke tervezte, vizesárok, minden, bár hogy a Napkirály bármely alkalmazottja minek haknizott itt a világ végén, elképzelni nem tudom. Akkoriban persze a gyarmatosítás még nem volt egy befejezett sztori. A Jóreménység erődje annyira fontos dél-afrikai szimbólum, hogy a légierő zászlajában is benne van. Az erőd teljesen ép és korhű, bár sokáig börtönként is szolgált, illusztris foglyokkal. Például itt raboskodott annak a Lord Kitchenernek a gyilkosa, aki az angol-búr háborúban feltalálta a koncentrációs tábort. Igen, ez brit vívmány. A búrok pedig a kommandós hadviselést találták fel, amint ezt a múzeumban egy faragott kép szépen ki is fejezi „hány búr harcost látsz?” - felirattal. A búr kommandós hadviselés ellen a britek a búr farmok felégetésével reagáltak, a földönfutóvá vált nőket-gyerekeket pedig koncentrációs táborokba zárták, amik úgy is néztek ki, és elég sokan bele is haltak. Duquesne búr kapitány tehát brit fogságba esett, és a Jóreménység erőd egyik cellájába került. A falak valami elképesztően vastagok, de Duquesne kanállal kikaparta a cementet a kövek közül, és meg is szökött volna, ha kúszás közben rá nem zuhan egy be nem tervezett terméskő. Az a szökése tehát nem sikerült, de így is csak 78 évnyi kalandos élet után halt meg Amerikában, 1956-ban, mint az ember, aki elsüllyesztette a hajót, amin Lord Kitchener utazott.
A város másik oldalán van az 55 ezres Fokváros Stadion, ami így a futballvébé elmúltával nyilván a büdös életben nem telik meg többé. De ez már legyen a fokvárosiak szörnyű problémája. A foci egyébként hagyományosan a feketék sportja. A rögbi, amiben Dél-Afrika hagyományosan ott van a szeren, a búroké, a brit lakosság inkább krikettezik. Fokvárosban viszont a golf a népsport. Sok pálya ingyenes, és a legtöbb nem kerül annyiba, hogy ne engedhetné meg magának az átlagpolgár.
Fokváros további nevezetességei a vébére összerakott Albert&Victoria Waterfront nevű kikötői rész, ami nekem már nagyon durván amerikai, tip-top steril komplexum, viszont innen indulnak kirándulóhajók a Robben-szigetre. Ha valaki nem szörfözik vagy golfozik, Fokvárosra pont elég két nap, de kihagyni nem lenne érdemes.
