Nem titok, hogy az ismeretterjesztő csatornák mellett csak akkor kapcsolok Eurosportra, ha bunyó vagy rali van soron. Így halmozottan is volt már szerencsém a Teutul-famíliát lassan felváltó keménymelósokvagyunkvazze favágó-családhoz, a Pelletier-fivérekhez.

A sztori minden egyes részben ugyanaz. Új helyszín, jellemzően valami borzalmasan nagy, kiterjedt erdőség valahol az Egyesült Államokban vagy Kanadában, szitkozódó, gondterhelt főnök, lehetetlen határidők (szinte mindig sikerül ilyen szerződéseket aláírniuk), jellemzően a műsor első harmadában beütő tragédia: lerobbant kamion, elromlott klíma a markolóban, eldurrant hidraulika. Ráadásul nehezek az útszakaszok, szinte mindenütt van egy rizikósnak mondott kanyar vagy kereszteződés, ahol biztosan történni fog valami borzalmas.

A szállított mennyiség csökken (eközben drámai hangon tudatják velünk, ha nem sikerül leszállítani 47 fuvart, vége mindennek, dollártízezrek úsznak el stb.), mindenki egyre feszültebb, élethű, gyorsított felvételen száguldanak a kamionok az erdei utakon, hogy a végén egy csapásra megoldódjon a gond, és végül egy fűszeres marhacsorda elfogyasztásával ünnepeljék meg az újabb sikert és boltot.

Jó dolog, szeretem őket nézni, aktívan részt venni a tömegek szórakoztatásában, és szinte beleborzongok én is, milyen lehet szegény új srácnak egy 15 éves Mack-vontatóval járnia, miközben elromlott a klímája, majd idejében bevinni a garázsba, ahol majd megjavítják neki időre. Fű, mi lesz most?

Mivel épp az imént ért véget, valamint Csikóstól is beesett a videó, amit már valamelyik elvetemült, terepjárós barátom elküldött nekem egyszer, így engedjék meg, hogy az erdővel, széles, ám fagyott utakkal és a folyamatosan lerobbanó vontatókkal (mert bizony még mindig sokszor traktor a tractor a szakfordítók szerint) hősies küzdelmet folytató Pelletier-fivéreknek ajánljam ezt a rövid kisfilmet. Mert erdő és sofőr, valamint gép van a  világ más táján is. Csak oda nem megy el profi stáb...