Az autószalonokon egyre kisebb súllyal jelenik meg a Mercedes oldalhajtása, az über-luxuswageneket gyártó Maybach. Idén Párizsban annak ellenére ilyen könnyen áttekinthető volt a stand, hogy az előző S osztály alapjára épített 57-es és 62-es típus megújult.
Eláruljam, mit tettek vele? Mit jelent a sajtóanyag által „erőlködés nélkül felsőbbrendű, feltűnő külső”? Szempillás lámpák, LED-sor, új lökhárító és motorházfedél.
Tényleg feltűnő. Földbe gyökereztem, amikor megláttam. Egy biztos, valóban erőlködés nélkül csinálták, simán elővették a D&W katalógust, megnézték a legordenárébb ötleteket, oszt kész.
Az eredeti formát sem értettem. Elhiszem, hogy a jó ízlés és a pénz nem mindig jár kéz a kézben, de hogy egy lenézett koreai tucatautó felfrissítésén biztos többet törik a fejüket, mint ezen.
Nem védem őket, mert ez védhetetlen. Egy 40-60 ezret futott, két-három éves Maybach amúgy 170 ezer euró környékén megkapható, tessék megnézni a mobilén. Hol van itt a legenda, meg a nagy konstruktőr szelleme? Tessék már megnézni egy régi Maybachot, ha máshol nem, a Közlekedési Múzeum raktárában, amikor kinyitják. ELáruljam, milyen? Szép. Illetve, gyönyörű. Még kopottan, restaurálatlanul is.
A kiállított 57 S alapára 471 ezer euró. Jó lehet a tudat, ha az embernek ennyi elcseszni való pénze van, na de akkor is. A Maybach legendájának újrateremtése valahogy nem sikerült, ez csupán egy szuperszonikusan elértéktelenedő überbóvli. Kár, mert amúgy a benne található luxus lenyűgöző, a világító tetővel, a lefektethető hátsó üléssel, a bőrkárpit Swarowsky-kristályokkal díszített kédereivel, és más hasonló nyalánkságokkal akár üthetnék a Rollsokat. Ahogy a bitrubós, mostantól 630 lóerős V12-es motorral is, amely 1000 newtonmétert ad le. Bizony. Betűvel is leírom: ezret.
