Tán emlékeznek még rá, milyen - szinte már közfelháborodást - okozott nyereményjátékunk, melynek végén öt olvasó nyerhetett egy Ariel Atom tesztvezetést cserébe azért, hogy megrendelte tőlünk jubileumi dupla DVD-nket egy ajándék bögrével. Voltak páran, akik azonnal, hangosan kritizáltak, predesztinálták, hogy rossz lesz, mert se kanyar, se száguldás, ráadásul instruktorral?

Aztán voltak olyanok, akik rendeltek, nyertek, és ennyire volt rossz nekik. (Az importőr készített hármójukal egy remek kis videót. Ez itt a Youtube-link.)

Itt pedig egy levél az egyik résztvevőtől. Köszönjük srácok, reméljük, nem bántátok meg. Ha olvassátok ezt a posztot, jelentkezzetek a kommentablakban, őszintén meséljétek el, nehogy azt gondolja bárki is, hogy csúsztatás van a dologban. És persze köszönet a profi együttműködésért az A.A.H.-nek.

Szia,

Túlvagyunk rajta, és gondoltam leírom amit tudok, aztán majd megvágod, és kiteszed ami kimehet belőle. :)

Szóval 17:00-kor volt időpontunk, addigra kellett kint lenni a Kiskunlacházi reptéren. Könnyen oda lehetett találni, kis sátor alatt kitöltöttük a nyilatkozatot, majd várakozni kellett, mert volt egy kis csúszás. Addig nézegettük a kifutó túloldalán békésen legelésző nyájat, és persze az előttünk levőket amint körözgetnek a géppel. Ami jegyzem meg, szerintem gyönyörű. Voltak kétségeim a hétköznapi használatát illetően, de azokat félretettem, hiszen ez elvileg egy versenypálya.

Aztán eljött a nagy pillanat is. Beleülhettem a gépbe. Előtte persze feltettem az ajánlott bukósisakot is. A beszállás annyira nem tűnt olyan könnyen kivitelezhetőnek tekintve a paramétereimet (188 cm, 90 kiló), viszont mégis meglepően könnyen sikerült. Kis kameraállítás volt, közben segítettek beszíjjazni az ülésbe, ami tök jól körbefogott, mégsem éreztem sehol keménynek.

Gyors eligazítás után (egyesben, csak megmozdítjuk az autót, kettestől pedig parkettázunk), majdnem elindultunk, amikor is kiderült, hogy nem vettem kesztyűt. Hoztak egyet, felvettem és nekivágtunk.

Első karika 100 lóerő. Ez volt a beetető rész szerintem, hogy szokd a környezetet. Utasítás annyi volt, hogy "4-be kapcsolj fel 120-130 körül pedig fékezz egyet". Ha a fékezésen túlvagy akkor hajrá a pálya végéig ami olyan 700 méter körüli volt az Arielesek szerint. Instrukció az előzőek mellé. 7000 alatt ne válts. Hm, oké... Persze felhívták a figyelmet, hogy fékezésnél kuplunggal együtt legyünk szívesek fékezni és ne váltsunk vissza. Oké. Kuplung, fék, gáz minden, mint egy normál kocsiban. Kis kormány előtted, ami teljesen jó fogású. Kormány előtt két kör alakú kijelző. Fordulatszám mérő bal oldalt, km/h jobb oldalt, alatta kis kijelző, isten tudja milyen adatokkal. (Nem mondták, én nem kérdeztem). Kuplung be (kicsit kemény, de nem veszélyes), váltó egyesbe be (hihetetlen rövid úton jár), majd elindulás. Ami meglepően könnyen sikerült, nem volt semmi rángatás, rántás. Kis mozgatás, majd kettes, és padlógáz. Motorhang felerősödik, én tapadok az ülésbe, szemem a fordulatszámmérőn, nehogy elrontsam a váltást, felpakolás, majd olyan 160-180 körül fékezés a pálya végén. Visszafordulás és még egy sprint a kiinduló ponthoz. Fékezés. Nem viccel a fékkel sem az autó, ugyanis konkrétan az egyenes végén minden egyes alakalommal lebegtem az ülés fölött. Vicces élmény, jót mosolyogtam rajta. A váltó rövid úton jár, nagyon precízen. Bár voltak akik ötödik helyett harmadikba pakolták szegény autót, nekem nem sikerült. Az összes fokozat teljesen természetesen követte a másikat, szóval én csak dicsérni tudom. Lehet vele gyorsan váltani, azt kell megszokni, hogy rövid úton mozog.

Kiinduló pontnál az instruktor kérdezte, hogy milyen volt? Őszintén, csak annyit tudtam mondani, hogy marha jó. Tényleg az volt. Motor leállít. Kapcsoló átállít, és máris 200 lóerő van mögöttem.

Új karika. Minden ugyanaz, mint az előbb. Érthetően vehemensebb gyorsulás, nagyobb végsebesség. Szóltak, hogy kicsit jobban figyeljek, mert most a kettes és a hármas hamarabb el fog fogyni, mint az előbb és tényleg hamarabb el is fogyott. A visszafordulásnál már szólt az instruktor, hogy lendületből menjünk, ne álljak meg. Oké. Enyhe sodródást éreztem, , amikor lepadlóztam a gázt (lehet, hogy csak az érzékeim voltak), mindenesetre egy nagyon pici ellenkormánnyal a kocsi már száguldott is visszafele.
Motor leállít, kapcsoló átállít és megvan a teljes ménes mögöttem. Mind a 300 ló.
Megint szólt az instruktor, hogy figyeljek, mert a kettes és a hármas még hamarabb el fog fogyni, valamint arra is, hogy 7000 alatt ne váltsak el. Oké. Elindultunk. Hát. Én igyekeztem odafigyelni, hogy amint elérjük a 7000-et váltsak, de azt hiszem, hogy a legközelebb amennyire jutottam hozzá az olyan 7500 lehetett. Ha visszagondolok akkor szerintem olyan 8000 körül sikerült ezeket a váltásokat teljesítenem. Hihetetlen gyorsan lepörgött a motor, és mindemellé hihetetlen gyorsulást produkált. A vége amit nekem sikerült produkálnom vele 235-240 között volt valahol az óra szerint.

Összességében nem is tudom mit mondjak. Hihetetlen gyors, nagyon közvetlen, könnyen irányítható autót volt alkalmam kipróbálni. Úthibákkal nem találkoztam, szóval a rugózásáról nem tudok mit mondani, az tény hogy az úttartása kiváló.
Hihetetlen élmény volt vezetni. A hatások amik értek, és amit mondjuk egy "normál" autóban zavarónak találna az ember, itt éppen ellenkezőleg működnek. A menetszél ami konkrétan cibálta rajtam a pólót. A váltások után a padlógáz, amikor a kocsi olyan szinten indult el, hogy én nem tudok rá szavakat mondani. A fékezés, amikor lebegtem az ülés felett olyan volt a fékhatás. A vigyor amit az arcomra csalt a gyorsulása. Ez mind megvolt, már a leggyengébb teljesítménynél is. És csak fokozódott, ahogy ez a teljesítmény emelkedett. Veszélyérzetem egy csepp sem volt az autóban. Na, ezt próbáld meg ott a helyszínen szavakba önteni... Nekem nem sikerült.

Az Arielesekről mindenképpen el kell mondani, hogy nagyon kedvesek és jó fejek voltak. Közvetlenek, beszédesek, jó humorúak. Bár a nyereményünk 4 km-re szólt ennél mindenki többet mehetett a Totalcaros nyertesek közül. Illetve mi 3-an akik délután 5-re voltunk hívva tuti.
Jót sztorizgattak, meséltek a beszerzésről, illetve a fenntartásról is miután vége lett a "bulinak". Egy pillanatig nem éreztették velünk, hogy "jó volna lelépni lassan", pedig reggel 8 óta ott voltak, és szünet nélkül mentek az autóval. Mi pedig valamikor fél 8 - 8 körül jöttünk el...

Sajnálom, ez kicsit hosszúra sikerült, de nagyjából ennyit tudtam írni.
Üdv,
Honti Péter

Lesz még ilyesfajta játék a közeljövőben. Aki akar, részt vehet azon is. Talán nem is lesz annyira rossz... Lám, talán vannak még csodák és valami az, aminek látszik?