Kérem, ez van. 27 348 900 forint volt tesztautónk listaára, ezekkel az extrákkal, 16 399 000 nélkülük. Persze adódik a kérdés, mennyire van értelme még egy alapáras E-Klasse árát költeni extrákra, de mielőtt elkezdjük szapulni a karvalykapitalizmust, jó, ha helyén vizsgáljuk a dolgokat.
A felsőközép-prémium kategória kétségkívül az egyik legfontosabb, legnagyobb súlyú szegmense az elsővonalas prémium-gyártóknak. Ezek azok az autók, melyekből jóval több fogy, mint a luxuskategóriás, nagyobb modellekből, a vásárlói réteg pedig legalább annyira kritikus, a változásokra rendkívül érzékeny, mint a legdrágább modellek esetében.
És főleg: tőkeerős. Van pénze (ha nincs, szerez), amit el is tud költeni. Lehet ugyan, hogy idehaza nem az erős középosztállyal azonosítják ezeket az autókat, de mi nagyon kicsi piac vagyunk csupán, mondhatni, alig mérvadó. A nagy gyilkolászás tőlünk nyugatabbra, vagy jóval keletebbre folyik. Márpedig a mexikói felállásban, ahol mindenki a másik fejéhez szorítja a pisztolyt, nehéz eldönteni, ki marad a végén talpon.
A három fő rivális: az E-osztály, az ötös és az A6 között mára szinte nüansznyiak a különbségek: mindhárom nagy, kényelmes és erős, presztízsükhöz (és ebben biztos vagyok) még nem nőtt fel a Lexus sem, hiába áll mögötte a Toyota pénze.
Szerencsére a különbségek kicsik ugyan, de jól elkülöníthetők. Véleményem szerint a jelenlegi állásban a Mercedes lépéshátrányba került, hiszen ők jöttek ki legkorábban az E-vel. Igaz ugyan, hogy az új ötös színrelépéséig pancsolhatott az eladásokban, de a négyhengeres motorok problémái nagyon rosszkor jöttek számukra. A fegyverkezési verseny jellemzője, hogy a másodszor lépőnek mindig könnyebb. Ezt használja ki ebben a kategóriában a BMW és az Audi is (már az előző generációknál látszott az E-5-A6 sorrend).
Az E indulóára jelenleg 11 millió forint, a legolcsóbb 520d-t 11 690 000-be kerül, az Audi A6 már kifutó modell, de az új is ezen a szinten indul majd, ez biztos. A szinte egymás mellé belőtt árképzés végig nyomon követhető. A 292 lóerős 350CGI Blue Efficiency 16 648 250 forint, a 306 lóerős 535i 16 399 000 (mint azt fent említjük). Az pedig nem kérdés, hogy az extralistát pipálgatva báremylik esetében bőven 25 millió fölötti összeget kell csengetni a kasszánál.
Ez a mindennapok emberének rengeteg pénz, de meg kell értenünk: egy bizonyos szinten felül már nem a költséghatékonyság, a megéri vagy sem -kérdés a döntő. És pontosan ezért fontos ez a kategória, hiszen a spór-modellek - melyek külsőre ugyanúgy magukon hordozzák a presztízs stílusjegyeit - még akár ésszerű választásként is szóba jöhetnek.
De húszmillión felül már egy-két guriga mit sem számít. És ott, jelen állás szerint, az új ötös áll a csúcson. Rengeteg benne a hely, a kidolgozásán nem lehet szálkát találni, a menetteljesítményei meggyőzőek és nagyon high-tech. Az úttartása példás, nagysebességű iránystabilitása remek, nincs forgalmi szituáció, ami kizökkentené egyensúlyából. Tudom, hogy önöknek nem egy referenciapont, de amikor már a minden hájjal megkent, az autókat a létező legkritikusabb szemmel néző Papp Tibi is azt mondja egy dízel (!) kombira, hogy kéne, akkor arra érdemes odafigyelni.
Drága, persze, nagyon drága. Ahogy Tibor mondotta: nem éri meg. De ilyen nézetekkel be se lépjünk a szalon ajtaján.
Mai cikkünk kapcsolódó blogposztját olvashatták.
Az utolsó 100 komment: