Amikor a most következő kiállított autónk megjelent a piacon a hetvenes évek elején, értetlenül néztek össze az újságírók, a vidéki gazdák, a tűzoltók-katonák és a gazdag arisztokraták: mit akarnak ezek? Eddig jóformán munkagépeket árultak, szétverhetetlen traktorokat, csettegő, igénytelen iszapgyalukat, most pedig?
Kényelmes, négy tekercsrugós felfüggesztés, tárcsafékek elöl-hátul, bőr belső, klíma, szervokormány? Mi a franc ez?
Pedig eleinte nem annak indult, csupán a már meglévő modellek belül is slaggal mosható, kényelmes és modern alternatívája lett volna. De nagyon rövid időn belül a koncepció megváltozott, kétségkívül isteni sugallatra, és a britek alkottak valami nagyot. Egy olyan autót, egy olyan kategóriát, amely az idők folyamán kivívta magának a tiszteletet és nem csupán a legendás előd farvizén evickélt a csúcsra. Hanem könnyű és erős benzines V8-asokkal, finom bőrrel az olcsó textil helyett, luxussal a fapad helyett.
Ha a Defender a szekér, akkor ez maga a hintó. Ismerjék meg minden SUV-ok ősatyját, a hasábnyi, húsos angolszalonnát: a Range Rovert.
A mai szemnek persze egyszerűnek és igénytelennek hat, de jó, ha megjegyzik, hogy ez volt az az autó, amelyiktől elvárták, hogy ugyanoda eljusson, ahová a laprugós Defender anélkül, hogy nyakig sárosak lennének utasai, és anélkül, hogy viszontlátnák a borjúsültet. Egy vérbeli terepjáró és üzleti siker, eszméletlen, mit kibír, aki utazott már bármilyen körülmények között egy régi Range-dzsel, az tudja, a többiek pedig elhihetik. Ez a példány 1981-es, bőven túl van félmillimodik kilométerén és karburátoros V8-asa mind a mai napig hibátlanul működik. Kisebb csoda, hogy így megmaradt, főleg annak fényében, hogy az utóbbi 15 évben többször is megfordult Afrikában. Ebben nem a makulátlan fényezést, a borotválkozós krómokat kell élvezni, hanem a valódiságot, azt, hogy majd' harminc éve valóban használatban van, és nem kicsit.
Nagy vas, ott a helye, ahol mindenki látja, úgy, ahogy a legszebb: nyakig sárosan, jókorát keresztezve, büszkén. Parancsol még egy kis sárrögöt a mocsarába, mylord?
