Csikóst házi őrizetre ítélte az orvosa, mivel párt hete mellészegődött egy kétoldali Tüdő Gyula, így most otthonról dolgozik, ki sem dughatja az orrát. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy egy tényleg felkavaró videót dobjon a postaládámba tegnap este negyed hétkor. Bár nem vagyok nagy márkafanatikus, mégis, még engem is elborzasztott a látvány, hiszen itt alsó hangon több milliónyi alkatrészt tesznek tönkre acélkarmok, prések, lélektelen, prosztó gépek szorítják ki a szuszt szerencsésebb társaikból, végzetük utolsó másodperceiben is büszke Mercedesekből.
Hápogtam csak, és nem értettem. Hát senkiben nem merült fel az ötlet, hogy e-bayen adják el őket? Alkatrésznek? Vajon miféle üzleti megfontolás végeredménye ez?
Csak ennyit válaszoltam Csikósnak: Nekem a fehér 116-os fájt a legjobban... Nagyon szomorú :(
Jött is a válasz azonnal: És az amerikai kivitelű fecske a beszerezhetetlen alkatrészek tömkelegével? A 123-as kombi hibbbátlan kasznival? A piros 107-es, újszerű állapotban? Jaj. Most mutattam meg a Katinak. Sír. Na jó, nem, de szomorú.
Rossz dolog ezt látni, rosszabb tán, mint az idióta bakivideókat, ahol gördeszkások és bmx-esek mogyorózzák le a korlátot három méter magasról zuhanva. Összerándul a gyomor és óhatatlanul is eljátszik az ember a gondolattal, hogy ó, ha ott lettem volna! Én biztos, hogy elhoztam volna azt a 116-ost, nekem a 126-ossal egyetemben az a Mercedes. Csikós régebbi évjárat, de tudom, hogy testével védte volna a 111-es kupét. Most valószínűleg vérzik a szíve, abban fulladozik Tüdő Gyula.
És tényleg, nem marad nekünk más, csak nézhetjük a képeket, mint a Csontbrigád Hiénái a tüzet, közben pedig jajgatunk, mert fáj.
És a nagyon-nagyon unalmas Joplin-dal már szinte gúnyos. Én inkább ezt tettem volna alá. A Vulgar Display of Power albumról.
