Miután teleszórta a Brit-szigeteket ajándékkal, a Mikulás a számára oly otthonos sarkkör, és egyik kedvenc országa, Izland felé indult. A Télapó több okból is kedveli Izlandot, ezek közül az első az egyszerű navigáció: csak elhajt nyugatra az észak-atlanti törésvonalig, majd északnak fordul, míg a geológiai törésvonal a felszínre nem bukkan Izland szigetén. Télapó ilyenkor mindig elrepül egészen Thingvellirig, ahol a helyiek és a turisták gyakran szórakoznak azzal, hogy a kis gyaloghídon átszaladgálnak (a geológiai) Európából Amerikába és vissza.

Izland másik logisztikai előnye, hogy csak háromszázezren lakják.

A hidegháborúból rengeteg szép amerikai harceszköz maradt itt, dzsipek, hatalmas csőrös teherautók, de a Télapó nagyon szereti az izlandi szafarikra épített legendásan brutális, modern terepjárókat is. Na, ezek a Mikulás igazi kedvencei: Toyota Hilux mocsárjáró gumikon, kocka Patrol, ugyancsak hómezőkre optimalizálva, Grand Cherokee, amit nem sajnálnak, irtózatosan böszme Ford F150, mocsárjáró gumijaiban csökkentett nyomással a jobb tapadásért, Unimog alvázra épített Dodge Ram, meg az igényesen felújított, gazdagon ködlámpázott, karcmentes, piros '74-es Ford Bronco.

A mikulás persze sose hagyja ki, hogy az Atlanti-óceán átszelése előtt pancsoljon egy kicsit a svartsengi geotermikus erőműhöz tartozó tóban, a Kék lagúnában, ahol a viharos szélben lobogó szakállal áztathatja reumás derekát.