Portlandi olvasónk, Gabe küldte a hírt, nehogy véletlenül elmenjen mellettem: megjelent a Toyota 4Runner ötödik generációja. Engem persze csak nagyon elméleti síkon érdekel, de jó tudni, mire cserélem majd le a Tehenet, ami egy 12 éves, 3,4 literes, V6-os benzines, 180 lóerős 4Runner.
The wait is over. The fifth generation of the storied 4Runner is now available at Toyota dealers across the country, azaz vége a várakozásnak, mert az 5. generációs 4Runner már országszerte kapható a Toyota kereskedőknél. Részemről persze a várakozás még csak most kezdődik, hiszen én új autót nem veszek, hanem megvárom a számomra legkedvezőbb ár/érték arányú állapot előállását. Amikor már hárommillió körül lesz az ára, mert egyszer behozták Európába, használták, mint menő, új, csillivilli SUV-t, aztán el kell kótyavetyélni, mert már csak egy sokat fogyasztó tehén. Ekkor jövök én, majd egyszer, szerintem úgy öt-hat év múlva.
Hogy milyen az 5-ös Tehén? Engem meggyőzött. Oké, a gyári filmek kicsit bénák, a terepjárás helyenként nevetséges, hiszen ilyen terepeket kis túlzással még egy ültetett Golf GTI-vel is le lehet gyűrni, de a 4Runner sose volt terepjáró. Ez egy klasszikus SUV, amiben leginkább arra való a kapcsolható összkerékhajtás, hogy ha a nagy test alatt elkaparnának a gumik mondjuk egy rámpán, ne maradjunk ott szégyenszemre, a terepjárónkkal.
Az biztos, hogy az adatok jók, az új, négy literes V6-os benzines például erősebb, mint a kifutó V8-asa: 270 ló. Nyilván a fogyasztása se gyenge, de nálam épp az a lényeg, hogy az értékvesztésen és a fenntartási költségen hozom be a fogyasztást. Az alapmotor a Highlanderben is szolgáló 2,7-es sornégyes benzines, 157 lóval, de képtelenség, hogy az ne szenvedne ekkora kasztnival. Bezzeg a V6-os olyan autókból ismerős, amik garanciát jelentenek, hogy ha azokkal elboldogult, a 4Runnert is vinni fogja: FJ Cruiser, Land Cruiser Prado, meg a cetek királynője, a Toyota Tundra.
A 4Runner szépen nődögélt az utóbbi évtizedben. Én a Tehenet kifejezetten azért szeretem, mert kicsi. Ezen elsőre mindenki meghökken, mert nem úgy néz ki, mint egy kis autó, valójában azonban lényegesen keskenyebb és rövidebb, mint egy Mondeo, ami számomra az értelmetlenül nagy autót testesíti meg. A Tehén 4539x1800, 2675 milliméteres tengelytávval, az új majdnem 30 centivel hosszabb, de még mindig jócskán belül az öt méteren (4823 mm) és a Mondeón (4844).
A dizájn elsőre tetszik, bár nekem mindegyik 4Runner szép. Ez most jó szögletes, még ha kicsit Mitsubishi EVO is az orra, szögletesek a kerékívek, doboz az egész. A belseje már most elég kőbaltás – ez az ezüstszürke-fekete kombó azt jelzi, hogy a Toyota nem tud, vagy nem akar korszerű belteret csinálni Amerikának, és a parasztnak jó lesz alapon most kályhaezüstre cserélték a ronda kamu fabetéteket. Viszont síkba dönthető a hátsó ülés; ezt nem csak az én Tehenem nem tudta, de az előző generáció sem.
A minőség szerencsére továbbra sem kérdés: minden 4Runner Japánban készült, az enyém is, meg ez is, egyelőre csak a taharai gyárban. A Tehén jelenleg 12 éves, 186 ezer kilométer van benne, tehát éves átlagban tízezernél kevesebbet fut. Ez a 3,4-es V6-os az egyik legmegbízhatóbb Toyota motor, még a faragást is bírja: van, aki 8-900 lóerőig húzza fel turbóval, kompresszorral. Értelemszerűen Amerikában. Szóval ez 300 ezer kilométerig még alsó hangon autó lesz, főleg hogy garázsban lakik, nem süti a nap, nem csípi a dér. Lehet tehát, hogy ítéletnapig megtartom, de persze az unalom is fontos faktor az autózásban - jelenleg egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy megunnám a Tehenet, de ki tudja, mi lesz 5-6-7-8-9 év múlva?
És persze fehér lesz. Vagy amilyet kapok.
