Többek között ez is olvasható a tipikus amerikai kisáruszállító oldalán. Elgondolkodtató szlogen, különösen ha jól megfigyeljük a kicsit átdolgozott címert is. Valaki(k)nek nem kevés munkájába került, hogy így nézzen ki, nevezhetjük bátran művészetnek is, manapság pláne, nekem személy szerint tetszik, hogy egy jobb esetben pályafutását bontóban befejező járművet így mentsenek meg az enyészettől.
De milyen jármű is ez? Szinte minden amerikai filmben feltűnik, ha máshol nem, akkor a háttérben vonszolja magát, netán a negatív főhős ebből dobja ki a szerencsétlen postást menet közben (szigorúan a kinyitott tolóajtón keresztül). Márkajelzése sosincs, mégis mindig felismerhető.
Ezeket a fura dobozokat szimplán „walk-in delivery van”-nek nevezik, nem kell komolyabb szürkeállomány ahhoz, hogy kitaláljuk, miért. Gond nélkül közlekedhet bennük a sofőr ill. a rakodó, nem kell lehajolnia a magas dobozban, a tolóajtó pedig biztosan sokat segít a zsúfolt utcákon. A Morgan-Olson (aki egyben legnagyobb gyártójuk is) Ford, Freightliner és Workhorse (ritka találó név) alvázakra építi őket, a felszereltségi lista csak a leglényegesebb dolgokra korlátozódik. Kéne egy új, ha már hülyeség, akkor jókora, 6 literes V8-cal, narancssárgában, amolyan mobil szerkesztőségnek.
Eszement dolog egy teherautót V8-as benzintemetővel kínálni? Meglehet.
De az igazán kemény kisteher-sofőrök máshogy szórakoznak, sőt, szórakoztak már a múltban is. A briteknek sem kell a szomszédba menniük kölcsönkérni egy pohárka őrületet.
Igazán összehozhatnánk valami hasonló versenyt idehaza is. Bár, ki tudja, mivel neveznék? Nysával nemigen jutnék el a rajtvonalig sem, a Barkasért kár, a 1203-as Škoda orra áll az első féktávon, talán egy biturbó Zsuk lenne az ideális. A fődíj pedig lehetne egy - remek roncsfestőnk által kidekorált – Robur. Hmmm?