Jó napot mindenkinek! Kinn süt a nap, remek az idő, a Tuning-show pedig elkezdődött. Sikeresen vettem a bejutással járó akadályokat és jelenleg menekültként az O.CT Tuning standjára húzódtam be. A rengeteg KW futómű-alkatrész közül jelentkezem, talán nem hiába.

Kicsit Loveparade-es a hangulat, minden oldalról üvölt a gépzene, bevallom, egy ideig bírom, de most már minden egyes kósza bugyborékolás és pittyegés a gerincoszlopomig hatol. De mindegy is, majd elvándorlok a csarnok hátsó felébe, ott nagyobb a nyugalom.

A lényeg, hogy remek hely ez, hiszen már a bejáratnál egy ilyen gyönyörűség fogadja az embert.

Nem ismerek senkit, akinek ne tetszene a 635CSi, ráadásul ehhez még diszkréten az AC Schnitzer is hozzányúlt, akiről tudjuk, hogy nem csak a műanyagozik, hanem bizony az erőátviteli rendszerhez, motorhoz is ért. Azóta sem volt szebb bajor GT.

Már ezen a ponton gyilkolni tudtam volna, na de menjünk beljebb.
A tegnapi cult-társaság újabb tagokkal bővült, az alamzöld 944-es Porsche kicsit kiszorítja a szuszt az emberből, de ez a piros-fekete VW Caddy ezeken a 8x16-os Porsche felniken egyenesen odabasz. Eszméletlen jól eltalált, látszik rajta a rengeteg munka, kéne, pedig dízel, 1.9 TD.

Persze nem minden móka és kacagás, van ám ratyi és ízléstelenség bőven, de szerencsére az "olcsón sokat" trend lassan visszavonulót fújt és egyre több az igényesen megépített autó. Persze az igényesség és a jóízlés nem okvetlenül jár kéz a kézben. De hát kinek a pap...

Na és a lányok. Azok bizony dolgoznak, de mivel ez még csak az első nap, így mosolyuk még őszinte, lelkesen pucsítanak és csücsörítenek, kellenek ide, mint tanyára a villany, nélkülük sivárabb lenne az egész rendezvény. Persze életvédelmi szempontból nem biztos, hogy jó ötlet, mivel rengeteg fiatal srácnak szereznek majd álmatlan éjszakákat. Még szerencse, hogy holnap nincs tanítási nap, elcsodálkoznának a tanárok a sok félsüket, véreres szemű, bedurrant alkarú fiú láttán.

Örömmel láttam viszont régi ismerőseinket, az SRT8-as Chrysler itt feszít mellettem, erős birtoklási vágyat keltve, mellette az azóta már beállított futóműves Cupra S. Ahogy átverekedtem magam a porig ültetett nagy zenés, nagy felnis, rikító festésű...hmmm...kiállítási tárgyakon, végre nyugodtabb és csendesebb környékre értem. Elnézést, a show-car nem az én világom, de majd igyekszem bepótolni a hiányt.
Bezzeg az aprócska Bogár-szekció, na az igen. Először is itt ez az épített Speedster.

Ezerhatszáz köbcentis motorral, DeSoto (talán) orral és küllős felnikkel maga a mikroszkopikus amerikai csoda. Makulátlan fényezése és finom, csillogó díszlécei vonzzák a tekintetet, minden tiszteletem az építőké, de mégis inkább a mellette lévő...

...kamu rendőrjárőr kéne. Sárvédők nincsenek, top-chop, tuningboxer azonban igen, na és persze az elengedhetetlen kellék, a láncos kormány és váltókar. Nem az a fajta, amit okvetlen markolászni szeretnénk visszapörgéskor.

Ettől függetlenül nagyon zorall egy darab, a vaskereszt formájú hátsó lámpák és visszapillantótükrök pedig akár Winkler új autóján is megállnák a helyüket. Na de mostanra már tökéletesen tele a hócipőm a hátam mögött hangerő-versennyel. Mai napig nem értem, hogy miért ilyen idióta zenét kell nyomatni decibelméréskor, a Hells Bells mennyivel jobb lenne? Vagy a decibelbajnokok nem hallgatnak rockot?

Első bejelentkezésem végéhez értem, megyek megkeresem Winklert, legutóbb mintha Indián tömeg fölé magasodó ZIL-e mellett láttam volna. Elhagyom jelenlegi támaszpontom, mivel már órák óta nem hagy nyugodni a szomszéd sor, egye fene a hostesseket meg a fűnyírókat, megyek a V8-asokhoz. Remélem, ott szól majd a rock 'n' roll.