Satnya fotós mivoltom okán kissé kuszára sikeredtek az előző poszt képei, ezúttal igyekeztem biztosabb kézzel fogni az apparátot és többször bekéredzkedni a kordonon belülre, ott nagyobb a nyugalom és a keresőbe nem téved unos-untalan valami bámészkodó. Indián standján jó dolgom volt, egyrészt elég tágas, ami nem is csoda, hiszen be kellett férnie a ZIL-nek, platóján a Szöcskével. A ruszki teherautót utoljára 2000-ben láttam, még kopasz sorkatonaként, de már akkor is csak nagyon-nagyon ritkán röffentettük be egyszer-egyszer.

Nem éppen optimális válság-jármű, de szerencsére vannak, akiket ez nem érint: tegnap érkezett saját kerekein. Nem mindennapi látvány lehetett a pénteki forgalomban. Az East Block adásaiból ismert járműveket állították ki, a már említett ZIL-Szöcske kombó mellett itt volt a hihetetlen, fapados Trabant, tetején a működő kisvasúttal. Csak közelebbről megnézve tűnt fel, hogy egy egész komoly közlekedési baleset is történik az állóképen, de nem sikerült rájönnöm, mi a fenét ütött el a kék kisautó. A belső szervek és a fejforma alapján akár egy ufó is lehetne, a részletesség megdöbbentő.

A Fadett mellett egy vérbő, tenyeres-talpas viking asszonyság álldogál, kérdeztem Indiánt, hogy nem tervezi-e felengedni vízzel és bezavarni a fürdőrucis csajokat egy kis pajzánkodásra. Szerinte nem kizárt, ha a tűzcsapot igénybe veheti, akkor holnap lesz mit nézni, tekintve, hogy ezen a standon vannak a kiállítás legszebb lányai. Nem vártam meg, míg szűk lesz a gatyám, ezért továbbálltam.

Ott, A Forma, a jellegzetes, hullámzó övvonal, a hosszú orr, kerek kis lámpák a magas, fitos faron. Ezzel nem veheti fel a versenyt egyik hostess sem, bocsánat, ez egy Corvette Stingray (már egybeírva).

Ami megdöbbentő, hogy ennyi év után is teljesen friss a formaterv, nincs céltalan ív vagy él, minden domborulat valahol születik és valahová tart, hullámzik, törik rajta a reflektorfény, szinte életre kel, mintha azonnal széttépné a könnyű kis héjat a gyönyörűre polírozott small block. A sidepipe már csak hab a tortán. Lehet siratni az amerikai autógyártást.

Éppen a Clarion standja felé tartottam, mikor valami furcsát vettem észre egy remek Golf I mellett álldogálló hölgyön. Aztán rájöttem, hogy a balkezes doni kozákpisztolyként meredező valamik nem a póló alól törnek elő, hanem bizony fizikai mivoltukban láthatóak, tekintve, hogy a pszichedelikus minta csupán testfesték. Férfitársaimmal együtt örültem a klímának. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy megmondjam, ez lesz a kiállítás legöbbet fotózott autója.

Régimódi vagyok tán, nem igazán tudom megérteni azokat, akik autójukból koncerttermet gyártanak, én szerény Sennhesereimmel a fejemen, karosszékben élvezem a zenét, de ettől függetlenül néma csodálattal adóztam a Clarion bemutatóautójának. A Beetle kabrió makulátlan, precíz kidolgozásával hívta fel magára a figyelmet. Nagy kedvencem a világos bőr, itt mindent az borít: a műszerfalat, a középkonzolt de még a turbónyomásmérőt is. Le a kalappal.

Ha már ott voltam, nem hagyhattam ki, hogy a MAC Audio lányainak segítségével ne üzenjek a sportvilág egyik közkedvelt személyiségének. Azt mondják, szereti az ilyesmit.

Lassan második köröm végéhez értem, mitagadást kezdtem fáradni, na meg persze jól esett volna betolni egy sült kolbászt, de azért a német delegációt még megnéztem. Airride, koppra ültetett bálnák, hibátlan kidolgozás. Vagy mégsem? Nézegetem a krémszínű, terepmintás S8-ast, mikor valami szemet szúrt.

Bizony, a bal eslő sárvédőíven mintha kicsit felszakadt volna a matricázás. Feltéve ha az. Nem birizgáltam meg, a nem messze álló napszemüveges tulajdonos így is ferde szemmel nézte, ahogy közelről fotózom. Mégis, mit várt? Elég szembetűnő helyen van a gond. Ha mégsem matrica, az esetben el kéne beszélgetni a lakatosával és a fényezőjével egyaránt. Fene tudja, nézzék meg Önök is közelebbről a galériában. Ja, van az is. Persze ez egyedi eset volt, a germán clean-különítmény (franc sem igazodik ki ebben a sok irányzatban) autóiból sugárzott a profizmus. Nemhiába tartják a mozgalom őshazájának.

Azért nekünk, magyaroknak sincs miért szégyenkeznünk. Ha minőségben nem is, azért pofaleszakadási faktorban messze überelünk mindenkit. Itt van például ez a Kispók, ami nem ismeretlen előttünk, hiszen jóformán félkész fázisában már egyszer írtunk róla.

A gyorsulási futamokra épített koporsóba egy BMW M20-as, kétliteres motor van beépítve. Erősen hátratolták, így a hat hengerből négy teljesen belóg az utastérbe. A vezetőülés a néhai hátsó pad síkjáig van visszatolva, a kormánymű mélyen benyúlik a kabinba. Az asztalnyi szélesítés indokolt, hiszen a valaha volt kesztyűtartó helyén sziszegő turbófeltöltő 2 baros nyomás mellett 400 lóerőt présel ki a motorból. Az építő elmondása szerint csak az autó kicsi, ők nagyban gondolkodnak. A begyűjtött trófeákat elnézve egész sikeresen.

Pár méterrel arréb még körbenyálaztam az autót, ami valószínűleg körbeautózná a komplett Tuning Show-felhozatalt, aztán ájultan, porszáraz torokkal és korgó gyomorral rogytam le a kinti büfé padjára. Még egy köröm van, hamarosan jelentkezem, V8 nélkül nem mehetek haza.