- Már megint autókat nézel? - kérdezi az átlagos társ, az ajtón bekukkantó nőnemű. Kedvesem ennél sokkal rutinosabb, ismeri gyengéimet, tudja, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű. -Öreg autót vagy motort találtál? - firtatja, és természetesen azonnal letesz hímzőtűt, fülpiszkát és fakanalat, jön és velem együtt réved el tekintete. Persze én is rutinos vagyok, nem rángatom oda akármihez, kifinomult ízlését már kiismertem: csak ahhoz csalogatom oda, amihez a pöttyös szoknya passzol.

Rendkívüli frissítés: 

Titto olvasónknak hála, itt egy kép a magyar S100 cultról. Okkersárga szín, hézagmentes ajtók, ültetés és óriási keresztmintájú felni: nem kell szégyenkeznie a hazai Skodás közösségnek. Tökéletes szín, elegáns fehér tető, harmonika tetőcsomagtartó és disznóbőr koffer - pompás, uraim, pompás.

Ha autóra ácsingózom, normális, hogy a keresőt úgy állítom be, hogy csak az 1980 előtti gépeket mutassa. Ha a cseh és szlovák Autobazár.eu oldalt böngészem, törvényszerű, hogy ezekkel az opciókkal csak úgy dől az emberre a sok Škoda: MB1000, S100, S105, S110,és még egy pár S120 is. Szemrebbenés nélkül ugrálom át őket, igaz, bennem nem támad fel az undor, ami az átlag magyar arcára kiült, ha kimondta: „kalapos skodás”. A kalapok mára lekerültek, a bácsik Swiftbe ültek vagy Szent Mihály lovára, de a farmotoros cseszkók még gond nélkül kelepelnek – a határ túloldalán olyan változatok is akadnak, amelyeket Magyarországra be sem hoztak.

Most is gond nélkül görgettem volna lejjebb, de megakadt a szemem a százason. Ez az egyik legjellegtelenebb és legunalmasabb, és hála a gyatra kassai vasnak, úgy rohad, hogy ültetni sem kell: magától rogy le a földre. A kék szín ezen árnyalata sosem volt gyári, sem metálhatású lakkal, sem anélkül. Megnyugtató, hogy semmi cicatuning, csak a gyári karosszéria, vajszínű felni és az ültetés. Karel Gott harsánysága helyett Karel Kryl forradalma; Istenem, ez egy cult Škoda.

A Škoda megalapítása óta kötődik a németséghez. Igaz, hogy cseh gyár, de újhodjon meg annak a nemzete hétszer, aki külön tudja választani a bohémok és a szudéták által összehozott ipartörténelmet. A rendszerváltás után kézenfekvő volt, hogy ki is kebelezi be a mladá boleslavi autógyárat – így került be a cult-építés kiskátéjába a Škoda, mint lehetséges forrás. Ez a szubkultúra tipikus alpokaljai buzéria, pont olyan, mint a Leberkäse – leginkább az osztrákok meg a németek szeretik, de már a szomszédos országokba is átgyűrűzött az élvezet.

A hirdetésbe belépve már csak a ziháló lélegzet maradt, ahogy elfúló hangon hívtam kedvesemet: -Ezt látnod kell, gyere, gyere! - Ahogy belépett, láttam az arcán, hogy már várja a menthetetlen rozsdaboglyát, és már készíti a választ: -Édes, majd ha lesz garázsunk. - A tetőcsomagtartóra kötött vulkánfíber koffer azonban nála is bezavart, szemében pöttyök jelentek meg, amelyek agytekervényeire már óriás pörgős szoknyaként terültek rá – igen, ilyenben boldogan gurulnánk nyolcvannal, fejünk fölött egy bőrőndnyi Makyta divatáru, és köpjön le, aki akar, mert felvenném hozzá szalmakalapomat is.

Varázsigék a hirdetésben, minden szó egy cseszkó csókcsata az ajaknak. Technické údaje – műszaki adatok, strešný nosič -tetőcsomagtartó, tažné zariadenie – vonóhorog. Lak modra perleť – a kék gyöngyház festés állandó megkülönböztető jelzés, a čalúnený interiérre pedig bizonyosság a sok fotó – ezt tényleg átkárpitozták. A pozinkovaná karoséria minden autóbuzi pulzusszámát megemeli, hisz a horganyzott karosszériaelemek jó néhány év lyukbiztonságot adnak.

Znížené, de ez látszik, az ültetés jót tesz az alapból orrát ingató testnek. Lakovaný podvozok? Mi? Ezt csak akkor értettem meg, amikor végigértem a galérián, hisz minek kiemelni egy alvázfestést? Valóban, csak akkor érdemes, ha ilyen, mint ezen; nem minden nap látni kockásra pingált autóaljat. Ez a maximalizmus, ez az igazi benzint spriccelő onánia – úgysem látja senki, de akkor is: az számít, hogy ott van.

Garážované – ez egyértelmű, fedél volt fölötte, nikdy búrané, vagyis nem volt része közúti balesetben. Mi kell még? Egy veterános talán megvetően köpködne, de a pöttyös szoknya és a régi slágerek nem a minősítő vizsgához kötöttek. Ebbe valaki energiát és pénzt fektetett, és nem a cult a lényeg: a Skoda S100 ettől vált széppé. Kéne, mi az, hogy. A Tesla rádióból Ladislav Vodička éneklné a Byl to Shane-t, a farmotoros pedig lassan emelkedő orral megindulna. Vigyázat, pöttyösben meg kalapban jönnek a csehszlovákok.