Nagy nap ez a mai. A társadalmi megállapodás szerint Jézus születését ünnepeljük, hogy a napfordulóba és Mithrász istenbe most ne is menjünk bele. Van azonban valami, ami számunkra még a pannóniai Ízisz-kultusznál is fontosabb: a karácsony szent estéjére időzített, évi rendes gyűlöletlevél-válogatás.
Voltak jobb gyűlöletlevél-évjáratok és akadtak gyengébbek, de bízvást állíthatom, a 2008-as termés minden várakozásunkat felülmúlta. És ez nem afféle mezőgazdasági öröm, amibe mindig vegyül egy kis panasz is, hogy oké, jó volt az idő a baracknak, de a búza mind elfeküdt, szépen termett a dinnye, de a kukoricát mind megették a férgek, esetleg minden tökéletesen termett, de emiatt estek a felvásárlási árak, és most mindenki koldusbotra jut. Mert ez most nem lesz így: a gyűlöletlevél mindenkinek öröm, felüdülés, magáért való felhőtlen móka.
Nagyon kemény gyűlöletleveleket kaptunk 2008-ban, csodálatos alkotásokat, olyan ihletett darabokat, melyek névtelensége mögött Pázmány Pétereket, Berzsenyi Dánieleket, Arany Jánosokat, Babits Mihályokat sejtenénk, ha irodalmunk ezen nagyjai nem porladtak volna el rég.
Egyet viszont meg kell ígérniük. Mi este 6-kor élesítjük a cikket, de önök, kedves olvasók (és gyűlöletlevél-szerzők) csak az ajándékbontás és mennyből az angyal-éneklés után olvassák el. Csalni nem ér. De ha csalnak is, nem ér a családi ünnepet vicces, de rettenetesen trágár idézetek üvöltözésével meggyalázni. Oké, én egy álló hete tartok üvöltözős felolvasásokat a gyűlöletlevelekből, de az mégiscsak egy szerkesztőség, és nem a családi tűzhely.
A trágár, obszcén, gusztustalan szavakat és kifejezéseket természetesen teljes terjedelmükben meghagytuk, hisz' nélkülük elvész a gyűlöletlevél húzása. Márpedig ezeknek lesz húzása, azt garantálom. Száz szónak is egy a vége, ha valaki nem szereti az ilyen mocskot, azt kérem, ne terheljék vele, egyébként boldog karácsonyt, kellemes kukorékolást kíván minden gyűlöletlevélhez:
Winkler Róbert
Főszerkesztő
