Hétköznap a hétköznapi eszemre hallgatok és ötajtós Ignissel (is) járok, de ha kicsit elkalandozok éjszakánként a neten, mindig azon kapom magam, hogy csak kétajtós gépeket nézegetek. Akinek kedve van, tartson velem! Először is ráhangolunk az icebergradio.com-ra, mert blues nélkül semmilyen -nánia nincs, autonánia meg pláne.

Miközben B. B. King, Coco Montoya, Eric Clapton és a többi arc gitározik, herflizik és dörmög a háttérben, alászállunk a világháló bugyraiba, hogy kihalásszunk néhány érdekes, néhány használható, valamint néhány érdekes és használható darabot.

Egy híres ember állította fel azt az axiómát a múlt században, hogy autóra kétmillió forintnál többet kiadni nem érdemes. Azóta volt némi infláció, így az értékhatárt hárommillió forintra módosítjuk. Ez lesz az egyik kategória, amiben élvezkedünk, a másik pedig a korlátok nélküli álmodozásé, amelyben felszökik az adrenalin, elcsuklik a hang és megremeg a kéz. Én nagyon tisztelem a biturbót, a kompresszort, a nitrót, meg a rengeteg lóerőt, de ezeknél is jobban IZGAT az autók formája, megjelenése.

Ha egy jó nőt meglátok, elsőre a látványa tüzel fel, és nem azon kezdek gondolkodni, vajon hány másodperc alatt futja a százat, meg hogy fel bírja-e cipelni a cementes zsákot a tetőtérbe. Márpedig a Hummer H1 kivételével nekem az összes autó nőnemű, úgyhogy autó-ügyben is az aurára megyünk.

Volt egyszer egy ’77-es cápaorrú (naná, hogy kétajtós) 320-as BMW-m, amit egy gyenge pillanatomban eladtam – azóta a BMW-k iránt elfogult vagyok. Úgyhogy első kattintás: BMW Z3. Régóta szemezgetek a bumfordi orrú jószággal, és ma már bőven találni belőle hárommillió alattiakat. Itt van ez a metálezüst, kilencéves kabrió. Mostanában hozták be külföldről, biztosan Németből, az egyszerűség kedvéért feltételezzük (a további daraboknál is), hogy nem egy árvízből halászták ki, nem is totálkáros karambol után állították helyre. Két dolog lelkesít benne: az egyik a bőr belső, amit én sokakkal ellentétben kedvelek, a másik az árba foglalt keménytető, amivel könnyedén téliesíthető.

Vagy itt ez a viszonylag ritka kupéváltozat – tán inkább shooting break –, aminek nemcsak az eleje bumfordi, de a hátulja is. Egyszerű bakancsforma, mint a mostani alap 1-esek, de mennyivel elegánsabb kivitelben! Ráadásul ennek a motorja jóval erősebb a kabrióénál, így a kicsit csajos piros bőrbelső is megbocsáttatik.

Mielőtt a Bangle-gyűlölők a keblükre ölelnének, kijelentem, hogy nekem az ő modelljei is nagyon bejönnek. A világ egyik legszebb túraautója nálam per pillanat BMW 6-os, persze szigorúan feketében, és nem kabrióban, mert 200-zal elég szar lehet fejreállni, és hosszan csúszni a szikrázó aszfalton, vagy felszántani a búzamezőt. A kabriózás egyébként is problémás a mi éghajlatunkon, azt a hűvös-felhős égbolt alatt lakó briteknek és skandinávoknak találták ki.

Aki ment már hosszabb távot a tűző napon tető nélküli autóban, vagy aszalódott a budapesti csúcsforgalomban a többiek füstjét inhalálva, tudja, miről beszélek, és nem csodálkozik, hogy a legtöbb kabrioletben felhúzott tetővel és ablakkal, a légkondi áldásait élvezve közlekednek. Szóval BMW 645, fekete, bőrbelső, és véletlenül sem faberakás, ami ehhez a high-tech stílushoz egyáltalán nem passzol, hanem alumínium díszítés. Találunk-e ilyet? Hát persze, szerény tízmilliós áron, ez nálam már az álomvilág-kategória.

Vissza a realitásokhoz, következzék a Mazda MX5-ös! Mert attól, hogy nálunk nem annyira jó kabriózni, még kedveljük a kabriókat, én legalábbis feltétlenül. Nekem van egy olyanom, aminek nemhogy teteje, de még ajtaja sincs. Az MX5-ből sokak szerint az első, NA verzió a legjobb, a harmadik, NC verzió a második legjobb – naná, hogy nekem az ezek szerint leggyengébb, NB-változat tetszik, az, ami már nem bukólámpás, de szebb az eleje, mint a kissé szappantartósra sikeredett NC-é. És már az ára is jó. Itt van például egy sötétzöld, hát persze, hogy hölgytulajdonostól. Ehhez is van keménytető, és nagy előnye, hogy a beltere egyszínű fekete, sehol egy króm- vagy alumíniumutánzatú műanyag elem, amitől én kiugrok az ablakon. Tudjuk, az MX5 kabinja szűk, de ájdontkerr, én mindössze 168 centi magas vagyok.

Így aztán még egy Smart Roadsterbe is kényelmesen beférek. Ez már valószínűleg perverzió, de onanizálás közben be lehet vallani: imádom ezt a formát! Megnéztem, a fotóstáska pont belefér az egyik csomagtartójába, a laptoptáska a másikba, tehát munkaautónak is megfelel. Ennek a példánynak ráadásul igen barátságos a felszereltsége, a középkonzol tetején ott figyel a két békaszem formájú mérőműszer, és a két vászon tetőmodul eltüntetésével pillanatok alatt targává varázsolható.

Tudom, tudom, tudom, a motorja nem túl erős, a robotizált váltó ötcsillagos skálán mínusz egy csillagot ér, de akkor is ide nekem ezt a szép kék, ezüst tridioncellás, könnyűfém felnis darabot, legalább álmaimban. Felébredve egyetlen dolog zavarna: a Smart Roadster annyira kicsi és lapos, hogy nagyobb járművekből gyakorlatilag észrevehetetlen, így mindig megvan az esély, hogy átgázol rajta és rajtam egy nagyobb traktor, vagy túlméretes vontatmányt szállító kamion.

Haladjunk is gyorsan felfelé a méretskálán: megmutatom a világ LEGESLEGSZEBB roadsterét. Hogy eladó példányt találjunk, át kell kattintani a mobile.de-re, ott sincs belőle sok. A neve Morgan Aero 8, egy 333 lóerős benzinmotor hajtja, akárcsak a BMW 645-öst. Olyan szép, mint egy technicista térplasztika, modern mobil szobor, és olyat tud, amit a legtöbb mobil szobor nem: 4,5 másodperc alatt van százon.

Pár éve találkoztam vele a frankfurti autószalonon, és hosszasan imádkoztam a vajsárga bőrbe dőlve az Úrhoz, hogy öreg napjaimra ajándékozzon meg egy ilyennel. Ezúton is üzenem neki, ne feledkezzen el rólam, és úgy is jó, ha a húszmillió forintot küldi, amiből tudok venni egy jó karban lévő használtat.

Think Big! Amerikai nőm már valószínűleg nem lesz (több), de amerikai autóm még lehet. Kicsi amerikai autók nem érdekelnek, és az újak se nagyon, akkor se, ha nagyok. Kivétel ez alól az új Mustang, és a jövőre piacra kerülő Camaro. Mustang már itthon is szép számmal kapható, a pofátlanul magas vámoknak és adóknak köszönhetően dupla annyiért, mint az Államokban. A Mustang tízmillió forintért is szép, de mennyivel szebb lenne ötmillióért. Vegyünk szemügyre azért egyet, mondjuk ezt a Saleen-tuningos, terrakotta-fekete színű, 350 lóerős, darabos szépségű dögöt, tizenegy millió forintért – és sírjunk együtt, amiért nem lehet a miénk. Vagy legalább az enyém.

Elkeseredni semmi ok, hárommillió forint környékén is kaphatók itthon klasszikus amerikai kétajtósok, érdemes böngészgetni ez ügyben az apróhirdetéseit. Ezeknek a gépeknek aztán tényleg van aurájuk, a hatvanas-hetvenes éveket hozzák vissza, amikor sokan komolyan azt gondolták, hogy a fejlődés soha nem áll meg, az embert kényeztető tárgyak és szerkezetek egyre nagyobbak lesznek, és egyre több lesz belőlük. Tévedni emberi dolog, miként nosztalgiázni is. Mit szólnak például a vurdon.hu kínálatából kicsemegézett Ford Galaxie 500 kupéhoz, 1971-ből, tiszteletre méltó állapotban, mindössze 83 ezer kilométerrel? Kétajtós, de, kortársai többségéhez hasonlóan akár hat embert is tökéletes kényelemben elszállít bárhová, és az úthibákon úgy siklik át, mint valami hajó.

Hogy valami izgalmasabb kéne? Hja, kérem, akkor két út áll előttünk. Vagy beszerzünk egy felújítandó darabot, és megcsináljuk, megcsináltatjuk, vagy mélyebben a pénztárcánkba nyúlunk, és jó pénzért beülünk a készbe. Az előbbire lehet példa ez a kétajtós szerzet: egy brutálisan motorizált, 7500 köbcentis V8-as benzines erőforrással szerelt GMC High Sierra pickup 1975-ből, a unitedmotors.hu választékából. Az ára így, projektállapotban 1.650.000 forint, a többi költség a felújítás ütemében, részletekben fizethető. A kocsit a júliusi felsőtárkányi amerikai autós találkozón láttam élőben, bele is ültem. Közkeletű járműipari szakkifejezéssel élve: nagyon odabasz…

Ugyanezt tudom mondani erre a Ford pickupra is, amit az RPM Styling műhelyében jártam körbe a napokban. A soros négyhengeres motorral hajtott kisteherautó 1930-ban készült, talán nem tévedünk, ha valószínűsítjük, hogy a szesztilalom idején a típus egyes példányai szorgalmas öszvér módjára cipelték a tiltott alkoholszállítmányokat. A maximalizmusukról ismert autóépítő tulajok szerint ugyan bőven akad javítanivaló a Paraguayban elvégzett restauráláson, de nekem jó lenne úgy is, ahogy van. Egyetlen baja, hogy jobbkormányos, de az álmodozást az apró probléma nem zavarhatja meg.

Egyetlen esetben tudom elképzelni, hogy piros színű autóm legyen: ha az egy C3-as Corvette. Ez a forma az egyik legszebb, amit valaha kitaláltak, sportos eleganciába csomagolt tömény energia, vagy mi, így a vége felé már kezdem elveszíteni a fejemet és a fonalat. Ráadásul ennek a példánynak az ára sem nagyon haladja meg a hárommilliót, már csak egy kicsit kellene hozzágyűjtenem – ha lenne hárommillióm, hihi. Az a példány, amit vagy tíz éve láttam St. Louis környékén, egy autós pihenőben a távolsági buszról leszállva persze sokkal olcsóbb volt. Ha jól emlékszem, háromezer dollár.

Csakhogy akkoriban még annyi pénzem sem volt, meg persze lehetőségem se foglalkozni a diszkréten öregedő szépasszonnyal. Körbejártuk három illegálisan bevándorolt mexikói útitárssal, és úgy bámultuk, mint egy műtárgyat. Elismerően bólogattunk, amíg elmajszoltuk a kétdolláros szendvicsünket, majd visszaszálltunk a Chicagóba tartó Greyhoundba, aminek szintén két ajtaja volt, viszont sokkal több ülése.

A cikk végén álljon itt az egészségügyi figyelmeztető felirat, mit a cigarettásdobozokon: „Az ábrándozás komolyan fenyegeti az Ön és környezete pénztárcáját, valamint a családi békét!” Íme a bizonyíték, hogy hová vezet a sok autonanizálás: a képen egy 7500 köbcentis motorral szerelt kétajtós kupé, ami egy műhely mélyén készülget az OT-vizsgára. Aki elsőként eltalálja, melyik márka melyik típusáról van szó, nyer egy Hot Wheels autómodellt, egy 1969-es Chevy Chevelle SS-t a szerző gyűjteményéből.

Autonánia

Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!

A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.

Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).