A magyar autós közbeszéd a kilencvenes évek elején két autóra hegesztette rá letéphetetlenül a zöldséges jelzőt: a W123-as, fekvőlámpás Mercire, és a 924-es Porschéra. Egy szociológus vagy kultúrantropológus fain doktori disszertációt írhatna az ártalmatlannak tűnő szóból, annyi minden sűrült bele a jelentésébe.
A zöldséges – persze a maszek – ugyanis pénzes ember volt az előző rendszer vége felé, hogy miért, az kiderül Csikós posztjának videójából. A dinnyelétől ragadós százasokból összeszedett vagyon lehetővé tett egy morzsányi luxust, és a rendszerváltás után ez valahogy leginkább az említett két autótípusban materializálódott.
Ennek persze az lett a végeredménye, hogy a susogós melegítőben látványterrorizáló tulajdonosok a porba döngölték az autók elfogadottságát – legalábbis azokban a társadalmi rétegekben, ahol a fej nem csak a baseballsapka hordására szolgált.
A fekvőlámpás Benz már kezd kilábalni a zöldségesek ásta gödörből, de a 924-es még mindig az autós társadalom rodás kurvájaként tengeti az életét sáros hátsó udvarokban, ócskánál ócskább újrasminkelésekkel és gagyi ékszerekkel elcsúfítva.
Éppen itt az ideje, hogy odafigyeljünk rá.
Hogy miért? Mert ez a ribanc sorsba taszított autó valódi future classic: zseniálisan letisztult formatervű, csinos, kedves, szerethető és egyáltalán nem lassú sportkocsi.
Én például már nagyon régóta szeretem, és aki még nem ismeri, annak elmondom, hogyan született, mert azért az is beleférne egy közepesen jó lány(fiú?)regénybe.
1970-ben a Volkswagen megbízást adott a Porschénak, hogy tervezzen utódot kevéssé sikeres, középmotoros sportkocsijának, a 914-esnek. A Transaxle (motor elöl, váltó hátul) elrendezésű 2+2 üléses terve el is készült, de Wolfsburgban nem kellett, hiszen addigra a Golf alapra készülő, olcsón előállítható Scirocco már sokkal jobb ötletnek tűnt.
A béranya viszont megtartotta a gyereket, és a neckarsulmi Audi-gyárban 1975 augusztusában elkezdték sorozatgyártani a Porsche történetének első orrmotoros modelljét. És ez az orrmotor volt az egyetlen árulkodó jel, ami a Volkswagen kilincsek mellett a kocsi eredetére utalt.
A négyhengeres blokk eredeti szolgálati helye ugyanis az Audi 100-asban volt, de egy új fejlesztésű hengerfejjel porscheképessé tették. Két liter, 125 lóerő, 204 km/órás végsebesség, 10,5 másodperces gyorsulás, 23.000 márkás alapár és Porsche embléma – piszokul jól hangzott ez 1975-ben.
Az emberek mégsem szerették a 924-est. Mert csak négyhengeres volt, mert az orrában volt a motorja, és mert mindenki tudta róla: póriasak a génjei.
Ezen a turbo, a GT, a GTS, és az 1985-ben ráncfelvarrott alapváltozat, a 924 S sem tudtak változtatni, a Porsche-közösségnek a 924-es mindig csak egy kínos, hónaljszagú, szegény rokon volt. Akinek viszont mesélt esténként az anyukája, az tudja, hogy Hamupipőke is szegény volt, aztán mégis őt vette el a királyfi feleségül. És az eddig vázolt okok miatt ma nagyon-nagyon könnyű királyfivá válni: a 924-esek árszintje alacsonyabb, mint pár éve a Balaton vize.
A hasznaltauto.hu-n például már százezer forintért is lehet kapni 924-est, igaz, legfeljebb alkatrészdonornak jó. Azok a példányok, amelyek saját kerekeiken képesek elhagyni az eladó udvarát, háromszázezertől kezdődnek, de igazából ezek sem olyan autók, amivel az ember szívesen dicsekedne.
Sőt, a magyar kínálatban jelenleg sajnos egyetlen van, ami vállalható állapotú, eredetinek és ápoltnak tűnik. Persze ez a legdrágább, 1.290.000-et kérnek érte, viszont turbó, annak az összes előnyével (teljesítmény) és nyűgével (fogyasztás, javítás).
Az itthoni autók 99 százalékát utolérte a Manta-sorsként definiálható folyamat: átalakították, átfestették őket, idegen felniket, légterelőket és tükröket kaptak, karbantartásukat pedig nem csempézett szervizben végezték, az egyszer szent.
A mobile.de-n már jobb a helyzet. Itt is vannak gányolt autók, de azért jó néhány érdekes is található. Például ez az aranymetál színű. Kicsit ezen is dolgozni kellene, de a színe és a kárpitozása extraorbitális. A Porsche egy időben nagyon bátor volt a kárpitozást illetően, ez már a Transaxle reklámfotón is látszott egy kicsit.
Az op-artos, tudatmódosítós, szuperplasztikus négyzetháló tényleg egészen elképesztő, igazán punk dolog volt egy német autógyártól a hetvenes évek közepén.
Akinek ciki az Audi-motor, annak az 1985 augusztusától gyártott példányok valók. Ezekbe már igazi Porsche-motor került, a 944-esé, melynek hengerűrtartalma fél literrel, teljesítménye pedig 25-35 (évjárattól függően) lóerővel volt nagyobb az Audi-motoros eredetinél. Ezeket a kocsikat az eggyel nagyobb, 15 colos felniről is fel lehetne ismerni eredeti állapotban, csak hát az első, amit egy ilyen autón rögtön nagyobbra cserélnek, az a kerék, úgyhogy valószínűleg a régebbiek többsége is nagy felnin fut már.
A szerencsés németek már három-négyezer euróért hétköznapi használatra teljesen alkalmas, jól kinéző, némi odafigyelést igénylő példányokat tudnak csippenteni maguknak. Hozzánk ugye hivatalosan nem nagyon éri meg behozni ezeket, de hát nem kell mondanom, hogy aki nagyon akarja, megtalálja a módját annak, hogy Magyarországon tölthesse a nyugdíjas éveit.
Nekem egy ilyen sárga például rettenetesen kéne, milyen kontraszt lenne a garázsfeljárómon az egyen-metálszürke Avensis Verso mellett. Akkoriban nagyon divatosak voltak az úgynevezett szignálszínek, a jó erős, feltűnő tónusok. Sok volt a piros, a méregzöld vagy a világoskék, bárcsak így lenne ma is.
Egyébként véletlenül azt is tudom, hogy ez a sajtófotó hol készült. Stuttgart mellett van egy kis reptér, az aszfaltján egy enyhe púp. Ide vitték az auto-motor und sport tesztautóit fényképezni, némelyik Porsche sajtófotó is itt készült, például ez is. Egyszer jártam itt, volt vagy tizenöt éve, amikor autófotózást tanítottak nekem az ams-nél.
Nincs más hátra, mint a krönender Abschluss, vagyis a mindent megkoronázó lezárás. Ez pedig egy korabeli röntgenrajz, amin van csámcsognivaló gazdagon. Én már a zöld-bézs színkombinációtól is odavagyok, de hát ez nem technikai kategória. Úgyhogy nézzük csak a rajzot. Na, mi az ott a hátsó kerékben? Bizony, egy dobfék, sportkocsiban. Rosszul lassult ettől a Porsche? Egyáltalán nem. Hol van a kézifékkar? Haha, a vezetőüléstől balra! És mitől olyan magas a kardánalagút? Hát a Transaxle csőtől, ami összeköti a motort és a váltót.
Elöl pedig látszik a kanyarstabilizátor. Hogy ez miért fontos? Extra felszerelés volt…
Autonánia
Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!
A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról.
Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).
