A napi rituálé rendszert visz az életbe. Minden reggel felhúzom a karórát, majd egy török kávéval indítok. A dzsezvámban barnacukrot karamellizálok, majd éppen csak a vörös habig buggyantva egy akkora feketét főzök, amitől minden arkadas szeme fennakadna.

Ez van, kávéfüggő vagyok, koffein nélkül még a hajam se nő. A rossz vagy túl lágy kávé egy fél napom képes elrontani, ezért ha máshol nem, otthon a legjobbat adom magamnak. Kurukahveci Mehmet Efendi. Számomra az Oszmán Birodalom öröksége, ha többnejűségért nem is, ezért maradhattak volna. A púderfinomságúra őrölt kávéban valami rőt árnyalat játszik, apró szemcséitől a presszógép tönkremenne. Íze domináns, mint ll. Szulejmán, nincs benne a megszokott simulékony kávéházi aroma. Nem szeretem túl forrón, öröm nagy hörpintésekkel meginni, majd az utolsó kortyot púderiszapként megforgatni, majd lenyelni. Nem ropog a fog alatt, engedelmesen megindul a gyomorba.

Ha utazom, termosz van velem, abban őrzöm melegét a tartalék feketének. A múltkori U20 bemutatón szerkesztőségünkbe keveredett tartály is kötelező autós kellék. Unimogot ugyan bárki vehet, de kávéstermoszt csak tőlünk kaphat jó válaszáért cserébe.

A nyereményre utazók ma éjszaka szembesülhetnek a kérdéssel. Aki hiénázna, maradjon szépen fenn, vagy keljen korán. A vadászatban csak Indapass-szal bejelentkezett olvasóink vehetnek részt.