Kis utózönge a tegnap véget ért Tuning Show-hoz.
Hétfő reggel házi pólógépem a törököt dobta ki. Fehér, az elején piros török zászló, a hátulján 9-es szám. Aztán eltelt a nap, például kipucoltam a VMax sportlégszűrőit, aztán elmentem a Hungexpóra az autómért. Az Örs vezér téren szálltam át a metróról az expóbuszra, a hosszú csuklóson hétfő este fél hatkor csak egy bácsi ült, valahol a busz elejében, én meg hátra ültem.
Vagy tíz percet üldögéltünk kettesben az üres, hideg buszban, aztán jött a vezető és elindultunk. Közben gondolkoztam, vajon mivel jön a Csikós az Öreg Bazegért, biztos nem olyan lúzer, mint én, hogy itt szopik három átszállásal, és elhozatja magát az asszonnyal. Aztán leszálltam a Hungexpónál, látom, a papa is leszáll. Vajon mi az ördögöt csinál egy papa itt ilyenkor?
És ahogy megy előttem, látom ám, hogy nem is papa, hanem ez a Csikós, jól elüldögéltünk együtt a buszon: megtévesztett a vicces Euro NCap-sapkája, ami messziről olyan falusi öregemberes. Na de ez csak afféle háttérinformáció, a lényeg, hogy odabent már mindenki pakolt, a TotalCar-tábla természetesen megint nekem jutott, hogy a plusz 3 fokban kabriózva vigyem vissza a szerkesztőségbe. De legalább a Csikós kölcsönadta a hülye Euro NCap sapkáját, a többi közlekedő morfondírozhatott, miért visz kabriózni éjjel a sarki hidegben egy bácsi egy táblát.
Bezsákoltuk a plazmatévét, beraktam a Mazdába a bójákat is, akkor jutott eszembe, hogy a bal hátsó izzóm kiégett, csak idefelé nem cseréltem ki, mert még világos volt. Kivettem tehát a rossz égőt. Úristen, tényleg, hogy egy 17 éves autóban miért lehet öt másodperc alatt izzót cserélni?! Jó, igazából tizenöt, mert ebből tíz másodpercig csak bután néztem magam elé, nahát, tényleg egy pattintás, és kint van az egész lámpa?
Az izzókészletemből természetesen hiányzott ez a kétszálas verzió, de sebaj, még nem teljesen bontották le a hatalmas kék LED-standot, biztos lesz ilyenjük. Odamegyek, mutatom a srácoknak a kiégettet:
– Sziasztok, nincs véletlenül ilyen izzótok? Hátsó lámpa, kétszálas.
A fiúk csak néznek, semmi reakció. Mígnem az egyik ránéz a pólómra, és azt mondja: Türkiye! Ugyenezt mondja a másik kettő is, olyan örömmel, mint akinek kellemes emlék a 150 éves fennhatóság. Igen, mondják, törökök, oké, megnézik, van-e. Közben kérdezem, kié is volt a 9-es szám a legendás török csatársorban? Ilhan Mansiz?
– Nem, Hakan Sükör.
Viszont izzó nincs, illetve van, piros, magában piros, elvégre ez tuningshow, nem közlekedésbiztonsági buzibár. Nem baj, jó lesz, köszi. Hakan Sükür kettőt ad, és egy gáláns intéssel jelzi, ajándék. Én pedig megköszöntem, lefotóztam a legendás csatársort, bepattintottam az izzót és már indultam is kabriózni irigylésre méltóan vékony, alumínium csajommal.
