Újra a Cadillacből jelentkezem. Előttem mindenféle régi amerikai verdák suhannak el, van köztük fecskefarkú, van sportos kupé, fogalmam sincs, mifélék. Nem ismerem az amerikai autókat. Az újakat sem, nemhogy a régieket. Egyébként meg egyik sem olyan szép, mint az a Trabi, amit az előbb láttam.

Az East Block csapata több autót is hozott. Mindegyik igényes, tele ötlettel, de ez a Trabant, ez valami csoda. Először a különleges fényezést veszi észre az ember. Aztán, ahogy közelebb megy, és kezdi részleteiben szemlélni a műalkotást, észreveszi, hogy nincs az autónak olyan részlete, amibe ne vittek volna valami szellemességet az alkotók.

A fényezés nagyon szép, ezt már mondtam. A felnik küllői is festékszóróval készültek, viccesen néznek ki. Az autó tetején bura alatt egy terepasztal van, egy városka részlete autókkal, épületekkel, utakkal és egy táblával „Welcome to Eastwood”. És ezzel koránt sincs vége.

A Trabi szó szerint fapados, hangosan nevettem, amikor észrevettem. A padló vasúti talpfákból és egy sínpárból áll össze. A pedálok is fából vannak, kicsit olyan a hangulat, mint a régi, fapados villamosokon. Csak ez nagyon igényes munka, le a kalappal. A fapad mögött irdatlan hangszórók, de itt nem ez a lényeg, hanem a rengeteg ötlet, a kreativitás és az igényes munka. Még el sem kezdődött, máris megtaláltam a kiállítás szépét.