Milliárdosnak lenni borzasztó. Folyamatosan foglalkozni kell azzal a sok pénzzel, közben meg retteghet az ember, rajta van-e a neve a liechtensteini adóelkerülők nevét tartalmazó cédén.
A milliárdosnak nem lehetnek vágyai, mert mindent meg tud venni magának, folyamatosan álszent alakok hemzsegnek körülötte, akik csak a pénzét akarják, és a nőknél sem lehet biztos abban, hogy az arcélét találják vonzónak vagy a méregzöld Ruf RGT-jét.
A milliárdosságnak a pusztító nyűgök mellett azért némi előnye is lehet. Erre múlt héten jöttem rá, amikor a délspanyolországi Rondától negyedórányi autóútra fekvő Ascari versenypályán jártam.
Az Ascari Race Resort egy rejtőzködő holland olajmilliárdosé, aki mellesleg előrehaladott és gyógyíthatatlan autóbuzériában szenved.
Hollandus barátunk ezért vett egy óriási darab földet az előbb említett helyszínen, egymás mögé rajzoltatta a világ legjobb versenypályáinak legjobb szakaszait, és az ebből született nyomvonalat leaszfaltoztatta. Az öt és fél kilométeres pályát végül elnevezte Alberto Ascariról, aki világon elsőként nyert kétszer egymás után Formula 1-es bajnokságot.
A pályához csinos kis hacienda is tartozik, étteremmel, kandallós könyvtárszobával, medencével. Állítólag autógyűjteményét is itt tartja a tulajdonos, aki Angliában ugyanezen a néven sportkocsikat is gyárt.
Az Ascari Race Resort-ot bárki használhatja, aki belép az Ascari klubba. A klubtagsággal például az is együtt jár, hogy a pályán Forma 1-es autókat lehet vezetni.
A tagsági díjat ne feszegessük, legyen annyi elég, hogy a klubtagok száma ötszázban van maximálva.
Amit a pálya tulajdonosa sem tudhat: az Ascari kiváló munkahelyi környezet. Nézzék csak, itt például Hajósi Norbert, a Superbike főszerkesztője dolgozik keményen.
Nála csak Paulovits Imre, a Motor Revü felelős kiadója szorgalmasabb.
Amíg ők dolgoznak, én a klubház melletti teraszon írom ezt a posztot, miközben narancssárga és fehér superbike-ok húznak el előttem hátborzongatóan gyönyörű hangon.
Fotó: Hajósi Norbert
Jöhetnek a sajnálkozó hozzászólások.
