18:15, Újpest, Árpád út, mélygarázs. Már a lépcsőházban hallottam a brummogást. Aztán a garázsban már láttam is, hogy Karotta és Tomitsu, valamint egy Webboy feliratú laptop a Nissan 200SX feltámasztásával kísérleteznek. A Karotta igen örült a múltkor, hogy bár a Terrano a végelgyengülés jeleit mutatja, pont kész lett a nagyon erős Nissan, lehet vele járni.
Aztán elvállalt vele egy kanyart, épp kiadta, de utána egyből lett valami, motorikusan. Ez már majdnem a célegyenesben történt, úgyhogy a mélygarázsba még pont le tudott csorogni, de a rámpára már nem bírt felállni: a lovak (400 körül?) nagyjából egy alapjárat menedzselésére hajlandók.
Empatikusan röhögtem egy ideig, majd álmélkodtam a modern technikán, a Karotta pedig büszkén mutatott dolgokat a monitoron, amik ígéretesen alakulnak. A motorház tagadhatatlanul nagyon szép. Mint egy drága alkatrészekből, igényesen megépített erős autóé, talán mert drága alkatrészekből, igényesen épült az autó.
Tomitsunak annyi volt vele a baja, hogy nem tudott a hűtő alá benézni, mert igen alacsony az autó. Úgyhogy megvártuk Fenyő főprogramozót, meg egy ismeretlen, ám segítőkész csávót, és feltoltuk farral egy rámpára, megemeltük, Tomitsu alánézett, lerángatott egy elemet, talált egy olajcsöppöt, és végül…
Igen, ezt a csövet lőtte le! [Mármint azt, amit itt nem látunk, mert bal alul van, az intercooler kimeneti oldalán. – Karotta]
Tomitsu nem a fehér Pajero Evóval jött, hanem valami kisautóval, aminek a nevét elfelejtettem, mert japán belpiacos, ellenben 1,6-os, szívó benzines MIVEC motor van benne, ami 9000-es fordulat körül valami 170 lóerőt teljesít. Ezen a ponton visszaszálltam katasztrofális liter per lóerő arányú (3,4/180) autómba, és igazi kispolgári felsőbbrendűséggel elhagytam a helyszínt.
Másnap derült ki, hogy sikerült az autót életre kelteni, de a csőlelövő műveletet így valahol Halálfasza-Alsón, az éjszakában ismételte meg a Nissan. Úgyhogy a sötétben, a dzsuvában fetrengve kellett még egyszer visszaberhelni a csövet. A Nissan állítólag pár pillanatig félelmetesen erős volt, de valahol valami kifúj, vagy mi.
Alapjában vége értem én, miért jó egy nagyon erős autó, mármint a tuning, de azért örülök, hogy egy sportlégszűrőnél tovább sose merészkedtem.
Karotta hozzáfűzése
Drága olvasó, ha valaha autót tuningol az életben, és bármilyen csövet lecserél (vizet, levegőt), jegyezze meg örökre: mindent peremezni!
Mert különben ez lesz mindig. Jön a nyomás, leesik a cső, mert perem nélkül semmiben nem akad meg a bilincs. Különben sem lehet itthon normális csőbilincset kapni, csak olyat, ami mániákusan szétnyílik minden szorítási kísérletre. Vagy kisiklik. Vagy ocsmány. De jellemzően ezek mind.
Annak idején a Hacsiroku vízcsövei hullottak óránként, most meg ez. Szóval nem állt még össze, tudják, hogy van az. Az elején sok a nyűg, minden rossz, minden szétesik. Aztán egyszerre összeérik, mint a gyümölcssaláta. Csak fel ne gyújtsam addig.
A hivatalos birtokbavétel előtt be kellene járatnom a direkt driftre gyártott sperrdiffit. Ez úgy néz ki, hogy kitaposott kuplunggal kéne nyolcasokat autóznom fél órán át. Ehhez kéne tudnom fél órán át hibátlanul közlekedni. Ehhez viszont kéne egy korrektül felprogramozott motorvezérlő elektronika. A programozáshoz viszont kell egy stabilan működő autó, mert azt menet közben kell csinálni. És ezen a ponton a helyzet kétségbeejtő színezetet vesz.
Még szerencse, hogy amúgy sincs se gumim, se felnim driftelni, mert ugye mindet ellopták januárban. Augusztusban meg a motoromat. Júniusban a tárcám az irataimmal. Márciusban a számítógépem a lakásomból. Ilyenkor örülök, hogy a traffipax mögé mindig jut rendőr. Elnézést a méltatlan populizmusért.
Ja, és nem lesz 400 ló. Legalábbis remélem.
