Néhány napja szívom már a kollégák vérét, hogy na, mi ez? És ez?
Lesből támadok és a fényképezőgépem kijelzőjét mutogatom. Na? A Holt-tenger műholdképe? Sókristályok az izlandi gejzír (Geysir) közelében? Aggteleki cseppkőbarlang?
A kollégák már unják, most rajtad a sor, kedves olvasó. Na? Na? Mi ez?
Egy teremgarázsban valahogy máshogy folyik le a dzsuva az autóról. Folyik itt is, csepeg ott is, eddig mindig sokalltam a garázsban a vegyszeres, gépi takarítást, most már keveslem. De a lényeg, hogy a havazás-sózás-ónos eső-havazás rotációban minden autó összeszedi menet közben a sós jeget, hogy aztán a garázsban csöpögtesse el, de büszkén jelenthetem, az én Tehenem ereszti a legsúlyosabb Holt-tengert.
Korábban sose tűnt fel, hogy szakaszos száradás után ilyen szép lehet egy mocskos hólétócsa. Már csak az autómosás stratégiai időpontját kéne kitalálni. Egyfelől fölösleges, mert egy pillanat alatt koszos lesz, másrészt azért a sót lecsapatnám.
