Szeretem a telet, amikor van hó, és azért szeretem, mert van hátsókerék-hajtású autóm. Nagyjából öt éve várom a pillanatot, amikor végre részt vehetek az autósportos körökben is népszerű hójárásban.
Az első évben, amikor már majdnem volt rá lehetőségem, akkor még csak egy autóm volt. Ezzel nem volt „kedvem” menni, mert ha kicsit rosszul sül el a dolog – és rutinomat tekintve erre minden esély megvan – akkor nem tudok mivel dolgozni hétköznap. Majd jövőre.

Következő évben már megvolt az Alfetta, amit többek között pont ilyen célokra szántam. De ezen a télen meg téli gumim nem volt rá, és nem is volt „lehetőségem” vásárolni. Na, majd jövőre – nyugtattam magam. Ez lett a tavalyi tél.

Év közben vettem téli gumikat, nyáron ezek olcsók, ugye. De aztán tavaly meg nem volt hó. Legalábbis olyan mennyiségben nem, amire érdemes autós részvételt alapozni. Majd jövőre – gondoltam.

Idén minden adott volt. Alfetta a fűtött garázsban talpig téli gumikban. Én meg a másik kocsimmal járkáltam a napközbeni ügyeket intézni, és vártam, hogy jöjjön a hó. Eközben november környékén több betörés is volt a lakóhelyem környékén, így úgy döntöttem, hogy hazaviszem az Alfettát, és beállok vele a ház elé. Így ha jön a raboló, akkor azt gondolhatja, hogy van otthon valaki, akkor is, ha nincs… Szóval az Alfetta kikerült a garázsból.

Két ünnep között aztán megjött a hó is, időm is volt. Gyorsan felhívtam Váradi Gyurit, hogy menjünk. Mondta, hogy ő nem tud, mert most csak automata váltós kocsija van, és azzal nem annyira jó. Akkor egyedül megnézem, mi a pálya, gondoltam, és beindítottam az Alfettát.

De mi ez a ronda, csikorgó hang? Csúszik az ékszíj…jó, de mitől? A generátor? Nem baszki…a vízpumpa…befagyott! Ezek a gondolatok három tizedmásodperc alatt száguldottak át a fejemben. Lelőttem a motort, és megnéztem. Hát persze, hogy sima víz volt a motorban. A nyári hűtőcsere után az került bele, aztán el is felejtettem. Na, ez a hójárás is elmarad.

Felhívtam Szállí-Tom barátomat, hogy trélerezzük be a garázsba az Alfettát. Otthagyom, amíg kiolvad, aztán majd meglátjuk. Pötyi (Tom beceneve, bár asszem csak én hívom így) megjött, felkötöttük, bevittük. Azóta kiolvadt, mentem is vele, nem szenvedett maradandó sérüléseket. Csak épp rendes hó nincs már, csak ez a letaposott jeges akármi. Lesz még, vagy majd jövőre?