A tévéműsorba forgattunk egy kis gépjárművek téli felkészítését, illetve autósbolti tombolást. Nem volt könnyű az értelmes dolgokra koncentrálni, mert annyi lenyűgöző értelmetlenség is volt, hogy a Karottát időnként kábelkorbáccsal kellett visszahajtani a kamera elé. Az időt meg nem húzhattuk a végtelenségig, ha már egyszer a kedvünkért nyitották ki vasárnap a Fehérvári úti HOMASITA áruházat.
Találtunk tehát mindenféle jót, én például vettem gyorsan a Tehénbe egy kétüteműekhez való, duplatartályos műanyag kannát, amiben külön lehet az olajat tartani. Volt persze mindenféle rendes kanna is, és a Tehén ugyebár benzines, de így is feltöltöm mindkét bödönfelet, és a kisebbiket a tartalék tartalékjának fogom fel. És mindez valami 900 forint volt, nevetséges.
Nevetséges, gondoltam én, de akkor még nem láttam a pénztár előtt ravaszul elhelyezett beetető-sorokban, hogy itt, illetve a Távol-Keleten hatalmas bólogató állat-ébredés van folyamatban. Azt tudtam, hogy bólogató kutyák újabban megint gazdagon tenyésznek; a faj- és méretgazdagság kicsit zavarba hozott, de leginkább az olcsóság. Olyan 5-600 forintokért már egész jó bólogató kutyák vannak.
De akkor megláttam a bólogató állatot, ami a legjobban illik egy Tehénbe. Egy fekete tehenet, fehér, állítható, műanyag szarvakkal, fehéresre ködölt orral, aranyszalagon jelzésértékű kolomppal. Egyetlen részletébe tudnék belekötni: a tőgye nem igazán kidolgozott, legalábbis színben nem túl tőgyszerű. Viszont mit tippelnek, mennyi volt?
220, azaz kettőszázhúsz forint. Hát akkor oké, fekete tőggyel is elviszem, és igazi jellem vagyok, hogy nem markoltam még mellé negyven bólogató kiskutyát, hogy úgy nézzen ki a műszerfalam, mint egy Slayer koncert az állatmenhelyen. És nem reklamáltam, amikor a tehén talpának gyári öntapadós ragasztója az első kanyarban levált. 220-ért? Eszeteknél vagytok?!
Már az első tehénleválásnál tudtam, mi lesz a megoldás: szépen odablútakkolom. Nem tudatosult bennem, hogy a múltkor az írószer boltban nem is Blue Tac-ot kaptam, hanem az UHU-verzióját, ami fehér. A vicc persze nem az UHU, hanem hogy valami furcsa német szóhibridesítés miatt (a Pattex is hozzájuk tartozhat, vagy mi) az UHU gyurmaragasztóját úgy hívják, Patafix. És hát ugye mivel is ragaszthatnánk fel stílusosabban Tehenünk műszerfalára a tehén patáit, mint négy gombócnyi Patafix-szel?
Álltam a dugóban, boldogan engedtem egy kicsit a féken, hogy bólogasson a tehén, amikor furcsa szagot éreztem. Illetve nem is furcsa szagot, hiszen a kutyaszarnak 16 év kutyázás után nincs már furcsa szaga, de erről bővebben majd holnap.