Mai breaking nyúzunk egy személyi sérüléssel nem járó baleset. Illetve a Swift Interceptor versenyzőpárosának navigátor tagja kicsit kifejelte a szélvédőt, de igazából mindenki megúszta.
Gábor barátomnak Subaru Forester S Turbója van, az utolsó modell. Tökéletes állapotban, gyönyörű hanggal, az S Turbo egyébként is S Turbo, Gábor pedig alapjában véve elégedett ember, de időnként bemegy az Emil Frey központba, és megnézegeti a felhozatalt, amit úgyis látott már a múlt héten. Viszont válthat néhány szó az értékesítőkkel, hogy ejnye, de szép ez a Legacy, mekkora kár bele ez a 156 lovas motor.
Az Emil Frey értékesítői valószínűleg jól dolgoznak, számomra legalábbis így a távolból motivált, profi csapat benyomását keltik. Azt hinném, egy Forester birtokában teljes képtelenség bármilyen alternatívát kínálni, de Gábor egy hónapja felhívott, hogy szóljak, ha esetleg nálunk lenne az új Outlander, mert megkínálták vele, tetszik is neki, de azért menne vele egy kört. Nálunk van az új Outlander, ami szintén csúcsfelszereltségű, szintén kétliteres, kéziváltós és turbó, csak dízel. Ez a legkevesebb, azért ezt már érdemes kipróbálni.
A tesztút egy Rákosszentmihály-Diósjenő oda-vissza, van sok Foresterrel jól ismert úthiba és mindenféle kanyar. Gábor befűti majd a víkendházat, hogy másnapra, amikor mennek az asszonnyal, már meleg legyen, nekem meg csináltatott a diósjenői cukrásszal aranygaluskát, hogy valami ürügyem nekem is legyen.
Az aranygaluska nagyszerű, bár nem egészen értettem, miért is kellett ennyi. Gábor szerint elfogy az. Igaza lehet, felhívtam anyámat, szereti-e az aranygaluskát, és valóságos messiásként fogadott, mert épp azon őrlődött, honnan is szerezzen ilyenkor valami jó kis édességet.
Gábor nyaralóját viszont nem sikerült befűteni. Mint a mellékelt képsorozatból látszik, valamit keres a bomber egyik zsebében. Aztán a másikban. A belsőben. Az ujjzsebben. A nadrágzsebeiben. A farzsebeiben.
Nincs: otthon maradt a kurva kulcs.
– És akkor mi lesz?
– Hát, valahogy úgy kell terelni az eseményeket, hogy megérkezünk, én beszaladok, bekapcsolom a fűtést, aztán azt mondom, ugorjunk még be ide vagy oda.
És akkor esetleg a Brigi nem veszi észre a turpisságot, hogy nem olyan átütő és megalapozott a meleg, mert ez kifejezetten egy friss befűtésnek tűnik.
Megyünk hát a Börzsönyben, szép az idő, épp arról beszélgetünk, ilyenkor mennyire megszaporodnak az utakon a kretének, sokkal jobban kell figyelni.
– Ja, vagy hirtelen megjelenik szemből egy kínai, akinek vezetés közben kiesett a kezéből a mobil, és azt keresi a gázpedál alatt – mondja Gábor, én meg azt kérdem, miért pont kínai?
Valahogy meg is fejtenénk, rosszabbul vezetnek-e a kínaiak, és vajon miért nincs a Viasat sofőrös műsorában kínai pilóta, meg van-e egyáltalán Majkának jogsija. És hogy Gianni vajon milyen csávó, amikor Gábor jelenti, hogy feltűnt a tükörben egy autóversenyző, fehér régi Swiftben, egy jobbról előzésen már túl is van. Nézem a jobb külsőben, tényleg ott túr a seggünkben, biztos lesz majd valami látványos előzés. Egyelőre záróvonal, kanyar, kanyar, előttünk egy két Thaliából álló minikaraván, valószínűleg már nem látjuk előzni a fehér Suzukit, mert hamarosan jön a diósjenői elágazás.
A balesetek az életben mindig olyan bután szólnak; azért is jobb a film, mert ott legalább tisztességesen megeffektezik a csattanást. Tehát, ahogy utólag rekonstruáljuk, a Thaliában az elképesztő hárpiának mutatkozó anyuka valószínűleg ráordított apura, hogy ez az, itt kell balra! Tényleg volt ott egy kis bekötőút, a záróvonal mellé is festettek egy kis felezőt. Apu tehát satuzik, de minden átmenet nélkül. Mi vészfékezünk, az Outlander tökéletesen lassul, Morzsa nem esik ki az ölemből, mert fogom. Persze a Thaliából biztos félelmetes, hogy a háttérből szinte rájuk ugrik egy nagy autó, ezért a sofőr még mindig satuzva balra kezd indexelni, és egy teljesen okafogyott manővert indít a szemközti sávba, ahonnan szerencsére senki se jön.
Mi simán megálltunk mögöttük, maradt legalább fél méter, de inkább egy, és akkor csatt! Megérkezett a seggünkbe Suzukis Öcsi.
Kiszállunk, és nagyjából átgondoljuk: a thaliás ökörséget csinált, mert követési távolság ide vagy oda, ha jönnek mögöttünk, nem fékezünk hirtelen nagyot, és ilyen manőverek előtt belenézünk a tükörbe. Ha meg már elkúrtuk, nem a legrövidebb és legveszélyesebb megoldást választjuk, amivel másokat sodorhatuk veszélybe, hanem tudomásul vesszük, hogy hibáztunk, és majd ott és akkor fordulunk meg, ahol biztonságos. Mi történetesen tartottuk a követési távolságot, ami ismét bizonyította létjogosultságát. Szerencsétlen suzukis meg már csak a mi féklámpánkat látta, és csatt – túl közel volt.
Az Outlandernek nem sok baja lett, még azt is el tudom képzelni, hogy a hátsó műanyagokat vissza lehet pattintani a helyükre. Csak nyilván jobb, ha nem én kezdek vele kísérletezni. A thaliás felesége már a Gáborral ordít, hogy képzeli, miattunk kellett a férjének kifarolni a szemközti sávba. Összenézünk: farolni?! Meg hogy mi nem tartottuk a követési távolságot – hiába mondjuk, hogy akkor beléjük mentünk volna. A sofőr szerencsére normális, talán csak nősüléskor hozott egy megkérdőjelezhető döntést, de ettől függetlenül megbeszéljük vele, hogy bár hülyeséget csinált, a nap hülyéje viszont versenyző barátunk. Aki ha nem sportosan túr, mindnyájan megússzuk. A thaliás kirándulóknak búcsút intünk, menjenek isten hírével, át is szaladnak egy kamion előtt, de szerencsére nem volt olyan közel.
Szopó, hogy mint kiderült, Gáborral mindketten valóságos megszállottai vagyunk a baleseti bejelentő űrlapnak, ezért mindketten tartunk az autónkban, ez viszont nem a mi autónk, hanem Emil Freyé. A baleset többi résztvevőjének sincs bejelentője. A Swiftben nincs elakadásjelző háromszög, ezért kiveszem az Outlanderből, és lerakom a kanyar túloldalán. Mire távozunk, valaki át is hajtott rajta.
Megkapjuk a főnök telefonszámát, miután megbeszéltük vele, hogy akkor az ünnepek után megbeszéljük, mert ez itt két cégautó, a rendőrség meg elég kilátástalan kiszállási időkkel kecsegtet. A hátulról beleroncsolós esetek pedig a legegyértelműbb balesetek közé tartoznak, tanú is van egy regiment. Érdekes, hogy a Swift abszolút menetképes maradt, a hűtővíz se szivárog, pedig az az orr csúnyán néz ki. Kérdezem a mitfárert, hogy ugye nem volt bekötve, azért fejelte-e ki az ablakot. Nem: be volt kötve, de épp elejtette a telefonját, azután kotorászott, azért fejelt fejtetővel a szélvédőbe. Tudtam én, hogy nem csak a kínaiak csinálnak ilyeneket.