A szokásos napi keresgélés közben akadtam bele a hírbe a BMW autós játékáról az Autoblogon. Majdnem el is siklottam felette, az M3-as már lerágott csont, és valami egész jellegtelen címet adtak az írásnak, de mégis beleolvastam. Valami olyasfélét írtak, hogy a játékban vezethetetlen az autó, és csak az tartott nekik vagy húsz percig, míg megtettek vele egy kört kicsúszás nélkül – billentyűzettel irányítva. Ennél a pontnál kezdtem érdeklődni. Vagy tényleg elképesztően rossz a program, és akkor hosszan lehet élcelődni a BMW marketingesek balfékségén, vagy túl pontos a szimuláció, hogy csak a kormány és a pedálok végállásait használva négy gombbal el lehessen boldogulni vele. Végül is egy kattintást megér.
A BMW M3 Challenge oldala elég minimalista, lényegében néhány kép, egy link a 345 megás letöltésre, és a szokásos „tapasztald meg, mire képes a pörgős V8-as” duma, de a program gyorsan lejött, és a telepítésnél a 10tacle kiadó nevét látva már biztos voltam benne, hogy elmarad az aznapi píáros-fikázás: szimulátor lesz ez a javából. A kis német cég ugyanis az utóbbi évek legjobb PC-s autószimulátorainak terjesztésével csinált karriert: ők adták ki a GTR-t, a GTR2-t, és személyes kedvencemet, a GT Legends című játékot, ahol a 60-as és 70-es évek versenygépeit hajthatjuk mindenféle európai versenypályákon.
A program lényegében egy erősen lebutított GTR2: csak a Nürburgring két változatát tették bele, a GP-t, ahol a Formula–1-es versenyeket is rendezik, és egy Sprint nevű rövidebb változatot. A Nordschleife igazán beleférhetett volna még, az ínyencek kedvéért, bár valahol érthető, hogy kihagyták: azon a pályán keveseknek terem bármiféle sikerélmény. Autó értelemszerűen csak egy van, az M3-as, és ahogy az utcai autón, ezen sincs sok állítgatni való: kétféle kerékméret, és kétféle futómű közül lehet választani, meg persze az autó színét változtathatjuk ízlés szerint. Sajnos a kedvencem, a pörköltszaft-metál hiányzik az M3-as gyári színválasztékából, így maradtam a gyárilag beállított fehérnél – egy német autóhoz amúgy is ez illik a legjobban. Szerencsére a GTR legjobb része, az élethű fizika nem csorbult, sőt, ami autógyárak által szponzorált programokban ritkaság, ha úgy állítjuk be, az M3-as egy-egy nagyobb koccanásnál be is horpad rendesen.
Billentyűkkel tényleg nem könnyű a játék: bekapcsolt DSC-vel még el lehet boldogulni valahogy, de az elektronikus segítségek kikapcsolásával reménytelen csúszkálás kezdődik 420 lóerővel a hátsó kerekeken. Szerencsére egérrel már stabilan irányítható az autó, bár elektromos rágcsálóval autót vezetni minimum fura érzés. Teljes élményt egy jó force feedbackes kormánnyal és pedálokkal ad a játék: ha valahogy, csak így ad vissza valamit az M3-asozás igazi érzéséből, és így már a DSC sem létszükséglet. Szerencsére porosodott a polcon egy Momo Racing kormány, így öt perc gyakorlás után egész magabiztosan körözgettem a Nürburgring GP-n.
A 2:22-es legjobb idő nem az igazi – a jobbak 2:16 körül mennek ugyanezen a pályán –, de ez már az én fakezűségem eredménye. Versenyzésre több lehetőséget is ad a program: az állítható vezetési tudású gépi ellenfelek is elég kihívást jelentenek, de helyi hálózaton, vagy megbízható, gyors kapcsolat mellett interneten is játszhatunk. Sajnos a többi ingyenes online versenyzési lehetőséghez hasonlóan a futamok nagy részén itt is roncsderbi-hangulat uralkodik, de a szűk egy hetes tesztelés során két-három alkalommal sikerült tisztán versenyző mezőnyt kifognom.
Objektív összehasonlításra sajnos nem volt mód, de Gyulavitéz és Karotta kartársakban, akik az igazi M3-as tesztautót is kipróbálták versenypályán, meglepően hasonló élmények csapódtak le, mint bennem a virtuális autó kergetése közben. A poént nem is lőném le, holnap kimerítő vezércikkben foglalkozik a Totalcar a hús-vér M3-as lelkével, addig meg tessék letölteni a BMW M3 Challenge-et, és egy jót szórakozni.
