Egyszer talán megtudjuk, kicsoda-micsoda az In-Kal Security. Biztonsági cégekhez nem értek, és bár volt néhány panasz a Sziget tizennégy éves fennállása alatt, az összlétszámhoz-időtartamhoz, meg a látogatók jelentős részének alkoholos befolyásoltságához mérten az In-Kal alighanem kulturáltsági világrekordot állított fel.

Viszont mégiscsak egy egyszerű biztonsági cégről van szó. Ezért is borultak ki a köztársasági őrezred tagjai, amikor már sokadszorra kellett velük együtt dolgozniuk. Az In-Kal tagjait nem világítják át nemzetbiztonsági szempontból, ennek ellenére nem egyszerűen ott sertepertélnek a védett személyek körül, hanem mindenféle komoly feladatot bíznak rájuk. Amiket az őrezrednek kéne megoldani. Az őrezrednek viszont szarabbak a felkészülési körülményei, a felszerelése.

Mindez a kívülállónak nem feltűnő, mert az In-Kal igen sikeresen kelt rendőr benyomást. Például a múlt héten bementem a Szigetre a jegyemért, és néztem, vajon mit keres ott két rendőrmotor. A jobbikból: szép fehér BMW-k, kék villogóval.

A nyergen a bukósisak. Ekkor fogtam gyanút és olvastam csak el, mi van a motorokra írva: bizony nem rendőrség. Ez azért kicsit szomorú. Egyszer teszteltem már rendőrmotort, kvaterkáztam motoros rendőrrel, a bukóját is megnézegettem: elég hitvány darab. Felhajtható állvédős, de ebben a kategóriában kevés olcsóbbat találni. Az In-Kalosoknak pedig Schuberth van, ilyenben (mármint márkára) versenyzett Michael Schuhmacher, meg én is ilyet vettem, mert első az emberélet, kell egy jó bukó (olyan 110–120 ezer között van).

Oké, hogy minden biztonsági cég próbál rendőrszerű benyomást kelteni a Ri-Mi Monitorintól a Krapancsák Securityig (ilyen igazából persze nincs), de én azért a kék villogó alatt húznám meg a rendőrimitálási határvonalat.