Itt a tavasz, vagy legalábbis itt vót. De az emlék legalább szép, mert egy jóízűet motoroztam.
Az úgy volt, hogy a télen már nem tudtam csepptöltőre rakni az akksit, mert a Karotta kölcsönkérte, aztán elvált, és az asszony vitte a házat, amiben a csepptöltő volt. Vagy legalábbis a csepptöltőmet mindenképpen. Nem adtam fel az utolsó pillanatig, hogy hátha a Karotta megjavul, és vesz egy rendes, csúnya, de jónak mondott magyar csepptöltőt a Forexnél, de aki ismeri, már ezen a ponton aszongya, muhaha, és hogy ne sírjak, valljam be, hogy igazából csak szartam a motorra egész télen.
Ez így is van. De ebben a melegben nagyon gyorsan motorozni akartam. Hétvégén időm is volt, csak csepptöltőm nem, különben is, a VMaxon hülye helyen van az akksi, gondoltam, szedje csak ki VMax Zsolt, az se árt, ha vet a motorra egy pillantást. És VMax Zsolt eljött, ezúttal új Swift 4x4-esével, amit 60 ezerért vásárolt. Én azt hittem, az összkerekes Swiftek csak Subaru Justy emblémával futnak, de ezek szerint nem.
Kiszedte az akksit, ráraktuk a 4Runnerre, töltöttük egy kicsit, aztán bebikáztuk. Megnézegette, kieresztette a porlasztókból a fáradt téli szutykot, kicsit pörgette, és elégedetten mondta új segédjének, mennyivel szebben pörög fel, mint valamelyik másik. Száguldoztam vagy 50 kilométert, aztán leraktam a garázsba. Másnap meg nem indult, hiába, a töltésben se jó a hamar munka, az elektronokat szép apránként kell belecsorgatni.
Elrohantam szombat délben a Forexbe, zárva, Baumax, csak 40 ezerért van töltő, Electro World, csak ilyen háztartási himi-humi töltők vannak. Végül jött az autóbuzi szégyene: a Corában vettem töltőt, 3800 forintért. Jézus! Jobb esetben nem működik, rossz esetben tönkreteszti az akksit, legrosszabban a lakás is kigyullad. Gondoltam én, de nem: vasárnap reggelre előállt a rendesen töltött akkumulátor. Külön sikerélmény, hogy önállóan sikerült kioperálnom az akkumulátort. Lebontani az ülést a két hozzáférhetetlen imbuszcsavarral, szétszedni a gyújtótrafót, mindent akkurátusan félrehajtogatni és három ujjal kiemelni egy nem könnyű, csúszós tárgyat egy szűk helyről.
Mindezt úgy, hogy ebben a teremgarázsban mozgásérzékelős a világítás, tehát másfél percnyi csavarozás után mindig csinálni kell egy előírásszerű Sieg Heilt, hogy a neon megint életre vibrálja magát.
Apró érdekességek:
A pöcs. A pöcs VMax Zsolt megoldása arra a problémára, hogy tartós gyorsabb haladásnál, mondjuk 150-es utazó felett, a kartercsőből olajpermet jön, ami aztán végigfolyik a vázon meg a lábamon. A fallikus izé állítólag Zsigulik régi, maszek gyártású tuningalkatrésze. A hétvégi közlekedéskor kackiásan nézett ki, mert az ál-tankfedél épp a festőnél van, színmintavétel céljából.
A trafók, ezeket kell félrehajtani.
Itt van a tank, de ezzel most nem kellett foglalkozni.
Ez egy szerszámosláda, csak ideiglenes, egyelőre nem építette be VMax Zsolt.
