Mielőtt aktualitását veszti: tegnap életemben először megnéztem a busójárást. Nem is értem, eddig hogy hagyhattam ki, mindig érdekelt volna, csak nem volt épp farsangkor olyan autóm, amivel minél többet akartam volna közlekedni.
A busójárás pont az a viccesen bunkó macsó hagyományőrző rendezvény, amire számítottam, 60% Muppet Show, 40% folklór. Kis szerencsével sikerült elkapni a tavaszköszöntő ágyúzást, a több csónaknyi busó dunai partraszállását, ami akár egy nagyobb költségvetésű viking történelmi filmben is lehetett volna vágókép. Busók különféle italokkal kínáltak, mert bár mondtam, hogy kösz, vezetek, végülis volt pár óra a hazaútig. A fröccs se volt rossz, de a busóbor az igazi, mézzel, tört borssal és erős paprikával. A busók élőben sokkal viccesebbek, bár képen se rosszak, viszont úgy nem tudják molesztálni a lányokat, mert élőben ez azért alap. Az új trend szerint sok busó nem bekormozza az arcát, hanem terrorista maszkot vesz a busóálarc alá, azért ez is szép.
A neten már láttam korábban a Busórájder nevű alkalmatosságot, most véletlenül bele is botlottunk az autót keresve. A Busórájder épp gyengélkedett, úgyhogy segíthettem betolni. Közben arra gondoltam, ez az igazi élő folklór. A Duna-parton senki nem mondott beszédet, csak úgy durrogattak, kerepeltek, ijeszgtettek és turistákat ölelgettek a fotózáshoz. Aztán itt volt a két motoros jármű, például ez. Műszaki vizsgát sose látott, orrán-száján dől az olaj, semmilyen törvényben előírt felszereléssel nem rendelkezik, 50 köbcentivel alighanem ketten rá se ülhetnének, ez meg utánfutós, szarvas rátétes. És az hagyján, hogy vezető és utasa feltehetően közepesen kapatos, és nincs rajtuk bukósisak, de ráadásul busómaszkban vannak, amiből csak előre látni, oldalra és lefelé nem.