„Drágám, ha gyalogost gázol, nézze meg a szombati anyagot, abban volt szó a gyalogosok közlekedéséről. Biztosan elsiklott valami fölött vagy éppen az orvosnál volt” – bökte oda az iskolavezető a számítógépe mögül. Így a negyedik napon már éreztem magamban valami mélyről jövő súlyos agressziót, és nem: nem fogom a melegre, meg az érzelmi hullámzásaimra, meg a hormonokra. Nem fogom semmire, mert nem kell. Mert indokoltnak érzem a dühömet, miután ennyit tudott mondani, amikor megkérdeztem, miért is gázoltam el a gyalogost az animált 2D-s ábrán. Mert a fenébe is, kifizettem harminchatezer forintot oktatás címén.
Ja, igen, oktatóanyag végül is van, power pointban, a gépeken az autósiskolában, és könyvet is kaptunk. Gyakorló CD-t nem, mert a netre felrakta a teljes tesztanyagot, igaz, 2009-es, azóta voltak változások. Nincsen például zöldkártya. „Két évembe telt összeállítani negyven év tapasztalatát” – ezt mondta Angyal András – a kommentelőknek csak Bandi – mialatt járt egyet, aztán visszaült a gépe mögé. Azt is mondta így szerda környékén, hogy rosszul csináljuk, mert először nem a power pointos részletes magyarázót kell megnyitni, hanem az óravázlatot. De nyilván ezt tudnunk kellene, amikor sose mondta.
Kolléganőnk, Petra most kezdi a nagy kalandot: jogosítványt szerez, vagy legalábbis megpróbálja. Mivel mostanában többször is foglalkoztunk az autósiskolákkal, az oktatás színvonalával, a szexuálisan zaklató, vagy csak simán türhő oktatókkal, esetleg a távtanulási lehetőségekkel, megkértük Petrát, a jogsiszerzéssel egy időben számoljon már be a tapasztalatairól. Mivel a cikkek megjelenésével párhuzamosan tanul, a nevét természetesen megváltoztattuk, az iskoláét viszont nem.
Mivel a sorozat első részére kommentelő olvasóink nagy része a stockfotót szerette volna megdugni, a többiek pedig annyira esélytelennek érezték magukat, hogy csak valami nagyon gusztustalant bírtak vakkantani, megszüntettük a kommentelhetőséget. Megértésüket köszönjük.
Na, de nem indult ám ilyen rosszul. Igazán siralmassá csak szerdán vált a helyzet, szombaton még úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben megy majd, ohó, magyaráz is, szuper, poénkodik is. Jó, kicsit ízléstelen néha, meg hogy jön ide a petting, de mindegy, szót kell érteni a 17 évesekkel. Mindegy is, nem volt rossz, a jaj-mi-egy-nagy-közösség-egy-
Már rögtön az első óra után – elsőbbségadás, kanyarodási szabály, ábrák – tesztet írtunk, az élettől is elment a kedvem az 58%-ommal, de volt ennél rosszabbul sikerült is. Hétfőn még lelkes voltam, akkor még mondott is pár szót, amikor megérkeztünk. Hogy akkor először is gyakoroljunk a 2D-s programon, aztán meg nyissuk meg a power pointot. Aztán nem nagyon szólt hozzánk; elolvastuk az anyagot, tesztet írtunk. És ez így ment kedden is, és aztán szerdán is, azzal a különbséggel, hogy a harmadik nap már egyikünk sem várta, hogy bármit is mondjon. Leültünk a géphez, megnyitottuk az anyagot, elolvastuk, tesztet írtunk, elköszöntünk, hazamentünk.
A teszteredményeim nem rosszak, azt hiszem, kilencven százalék körüliek, előre tanulok otthon a könyvből, gyakorló CD-t meg a közeli kisbolt eladójától kaptam, épp most vizsgázott ő is. Csak azt nem értem, hogy ha a kérdésemre nem válaszol, miért kell bejárni. Olvasni otthon is tudok – zuhanyozni is tudnék, nem lenne rossz ebben a forróságban, a teremben dől rólam az izzadtság -, ráadásul a KRESZ nem nehéz, viszont mellé még logikus is. Kivételek persze ebben is vannak, de közel sem annyi, mint a magyar nyelvtanban. Azt sem értem, miért baj, ha jegyzetelek a power pointból, merthogy az egyik nap megkérdezte, mindent leírok-e, mire mondtam, hogy nem, csak ami fontosabb. „Mert ez úgy van összerakva, hogy először a főbb pontokat egyben olvashatja, aztán ez részletesen ki van fejtve” – magyarázta Angyal, én meg bólogattam, hogy igen, látom, de attól még van néhány dolog, amit felírnék. Felhúzta a szemöldökét, úgy tűnt, nem tetszik neki. Nem világos, hogy mi a baj. Rajtam kívül soha senki nem jegyzetel?
Bár a lelkesedésem időnként megcsappan, csak azért is megmutatom, és levizsgázok. Aztán megtanulok vezetni.
