Rég elmúltak már azok az idők, amikor nevettünk a szaúdi, bringával driftelő srácon, akkoriban a helyi – menőnek látszani akaró – boyracerek már keményen csinálták azt, ami mára egy fogalommá nőtte ki magát: az arab driftet.
A lényege, hogy lehetőleg közúton, forgalomban, minél nagyobb tömeg előtt ússzunk meg nagy sebességű sodródást és pörgést. Külön plusz pont, ha közben az utasok derékig kilógnak az autóból, hab a tortán, ha közben leadnak egy-egy sorozatot is az AK-ból.
Kicsit félrevezető lehet az elnevezés, hiszen igazán driftelni csak hátsókerekes autóval lehet, ezt pedig jellemzően elsőkerekes Accordokkal, Camrykkel és Hyundai Sonatákkal művelik (túlnyomó többségben). A kézifékrángatás azonban csodákra képes, nem kevésbé a vakszerencse is, mert bizony sokszor szükség is van rá. Ahhoz, hogy ily módon és hosszan csapkodjon látványosan az autó ide-oda ugyanis jelentős tempóra van szükség, nem ritkán 200 km/óra felett rángatják meg hirtelen a kormányt és húzzák a racsnit, aztán bíznak Allahban, szemlátomást szükség is van rá sokszor (a belsőkamerás résznél látszik leginkább).
Ezek az autók jellemzően potom pénzért beszerezhetőek. Főleg a magas GDP-jű arab országokban lettek így a tékozló és kellőképpen adrenalinra éhes fiatalság játékeszközei lehetnek, a nagymenők ott is Carrera GT-kategóriájú autókkal nyomják.
Más ország, más kultúra, nyilván van az a rendszer, amelyben tök jó bulinak tűnhet Kalasnyikovval lövöldözve két kilónál betépni a kéziféket, majd sodródni a forgalomban-tömegben miközben a müezzin üvölt FLAC-ben a hifiből, de valószínűleg ott sem túlzottan tolerálja a helyi rendőrség ezt ez egyértelmű baromságot.
Amikor pedig már Allahnak is elege van az életmentésből, akkor útba ejt egy helyi Kamazt, homokbuckát vagy lámpaoszlopot. Exitus acta probat. Hülyén élni, hülyén halni.