…megmondom, ki vagy. Akár ez is lehetne a vezérelve ennek a kis fotósorozatnak, melyet egyik kedvenc blogunkon túrt elő Árpád.
Sokáig nézegettem a képeket, rengeteget elmondanak a korról, melyben készültek, magáról az emberről, a gépről, Hollywoodról és egy kicsit az akkori világról is. Mindegyik remekmű a maga módján, egy tökéletesen jellemző kép.
Nem vesézzük ki mindegyiket, maradjon látnivaló az olvasónak is, de azért pár kedvenc előkerül a galériából.
Itt van például Clark Gable, a kackiás bajszú ikon, aki a maga idejében akkora nagy sztár volt, amilyet ma el sem tudunk képzelni. Mint C.Ronaldo, Lady Gaga és Brad Pitt összesen. 1937-ben megkapta a Hollywood Királya címet. Ez a kép bármelyik, korabeli gengsztermozi plakátja is lehetett volna, pedig csak Clark az, saját Packard Twin Six-e előtt, ami akkoriban a non plus ultra volt. Elegáns, kihívó és fölényes. A király és hintója.
Na és John Lennon? Aki a köztudatba úgy vonult be, mint egy érző, finom, lelkiember, az Imagine és a világbéke követe? Pedig valójában kevés, nála keményebb punk létezett még a punkok előtt. És ezt nem én állítom, hanem remek könyvében maga Lemmy Killmister. Lennon bármikor képes volt leugrani a színpadról és lefejelni az ócsárolót az első sorban. De itt, a virágerő követe a gyengédebbik énjét mutatja.
A törékeny, csodálatos Audrey Hepburn, a finom, női, szinte légies teremtés, gyönyörű mosolyával és tán 330-as Americájával. Mennyire összeillik a két, finom dolog.
Neil Young, a zeneszerző géniusz, akinek Helpless című balladája a valaha volt egyik legszebb ilyen dal, valami nagy, szögletesben (tán egy Bentley?), elmélyült, komoly, mint zenéje és dalszövegei.
De maradjon valami a galériába is, mondjuk James Dean, aki Marlon Brandóval egyetemben az igazi lázadók voltak, Claudia Schiffer élete legjobb fotóján egy DS-szel vagy Mick Jagger, na mivel? És persze az übercsászár. Ki az? Találják ki!
