Nekem eddig az osztrákokról az volt a benyomásom, hogy türelmetlen, idegengyűlölő népség, akik Bécsben, ha magyar rendszámot látnak, és a hozzá tartozó autó nem indul el a zöldre két tizedmásodpercen belül, azonnal egy kurvaanyád hosszúságú dudát nyomnak, és még mutogatnak is. Aztán jól berúgnak egy buzibárban, és ittas gyorshajtás közben meghalnak, ha nincs szerencséjük.
A kedves segítőkész osztrákról még városi legenda formájában sem értesültem. Aztán a CX-7 tesztvezetésén néhány fotó miatt felmentünk egy kis dűlőúton, de a végén nem volt tisztás, úgyhogy visszatolattam, de közben vagy fél métert letértem a csapásról. A bal oldali kerekek a nyári gumikkal a havas füvön nem tapadtak, ráadásul lejtett annyira a domboldal, hogy ha sokat próbálkozok, simán lecsúszunk az árok aljáig.
Kiszálltunk, nézegettük, mi legyen, és nem túlzok, egy percen belül ott volt egy traktoros, hogy miben segíthet. A harmadik percben már rakta fel a láncot a CX-7 vonószemére, és bár hátul nem csatolta le a szénával megrakott pótkocsit, már húzott is kifelé. Közben elkövette ugyanazt a hibát, mint én, a bal kerekeivel ő is lecsúszott az útról. Ő is kiszállt, nézegettük, mi legyen, és megint nem telt bele egy perc, de már állt meg a fehér furgon, hogy mit segíthet.
A traktoros mondta neki, hogy kösz, semmit, aztán egy kis nézelődés után inkább egyszerűen toronyiránt, pótkocsistul átvágott a zsombékon a piros Massey-Fergusonnal, ami szép manőver volt, de én lélekben még most is ott állok a havas szerpentin mellett: akkor most milyenek az osztrákok? Oké, leverkuseni német rendszám volt a Mazdán (ott van az európai központ), de a traktoros srác tutira nem a rendszámot nézegette, hanem segíteni akart, meg se kérdezte, hova valósiak vagyunk, csak hogy hová kötheti a láncot. Egy világ dőlt össze bennem.
