A VMaxban kicsit szövevényesek lettek az elektronikai rejtélyek, úgyhogy este elviszi VMax Zsolt, kicseréli a komplett kébelezést, meg persze a hátsó futóművet egykarúra. És ha már úgyis szét lesz szedve, csináltattam új, szecessziós hangulatú kerekeket, a hátsón ugyanis már másodszor eresztett el a hegesztés. Nem meghalni mindig öröm. Na jó, többnyire öröm.

Addig is elhoztam egy tesztmotort, mert egyébként nehezen szánom rá magam, hogy bármire is átüljek a VMaxról. Yamaha XJR 1300.

Nem rossz, nem rossz, de inkább szép. A legfurcsább az első futómű, ami elengedett kormánnyal már 60 körül beszitálna, 140-nél meg igen hülyén könnyül el és pattog össze-vissza az eleje. Úgyhogy tegnap műszakzáráskor elvittem egy kis egészségügyi szerpentinezésre Visegrád felé.

Nem igazán jó vele szerpentinezni, legalábbis egyelőre nem érzem. Viszont már odafelé az egyik kanyarban szemből nagy tempóval pattogott a sávom felé egy Maserati GT. Gyönyörű, még így meglepetésszerű pánikhangulatban is, főleg hogy alig jött át egy kicsit a sávomba. A Masert egyébként egy BMW X3-as tolta, komoly verseny lehetett.

Leértem a Dunához, fújtam egyet, a MOL kútnál megnéztem a guminyomást, hátha 3,5 van benne, mert olyannak érződik. Csak 2,6 volt, leengedtem 2,4-re, attól már pszichésen is kevesebbet pattog. Aztán indultam vissza, és valahol középtájt, ahol meredeken emelkedik az erdő az út fölött kétoldalt, egyszerre csak nagyon sok volt a tempó szemből egy világoszöld Fiestának.

Ilyenkor érdemes megjegyezni a rendszámot, hogy mielőtt a kiérkező mentők megállapítják halálunkat, megtalálják görcsbe ránduló ujjainkkal még utolsó erőnkkel a porba kaparva.

Ez most annyira gyorsan történt, és annyira megijedtem, hogy szélre húzódás közben csak a betűk voltak meg, és pár másodperc múlva az asszociációs kulcs is: KJT, azaz Kovács János Tévedett.

János, az ördög vigyen, teli az ország versenypályákkal és nyílt napokkal. Kérlek, ott próbálgasd az átkozott Fiestádat.