Amikor biciklis postás voltam…
…volt ott egy Jegenye nevű liliputi ember. Minden nap felolvasta a híreket meg a tévéműsort. Úgy mondta, ahogy le volt írva. Emlékszem, hogy volt aznap az adásban a Különben dühbe jövünk. Tehát mondott neveket, és ahogy az Ákos (Égő Ákos, a szerkesztőségi hülyekiejtés-szakértő – a szerk.) mondja, mondta, hogy Bus Spencer.
És én mint 14 éves gyerek, mondtam, hogy az Bad Szpenszer. Látom, hogy olvassa, olvassa, nem szólt hozzám, aztán rám nézett, és azt mondta: jól van, akkó’ Terencse Hill.
14 éves koromban a Keleti pályaudvaron az elosztóban dolgoztam, a 62-es postán. Ott volt egy szoba, a savanyító. Ott bontották fel a nyugatról érkezett küldeményeket. Az ment akkoriban, hogy két Burda közt egy Playboy. Még a plafon is meztelen nőkkel volt kitapétázva. A Playboyt bezúzták, a Burda tovább ment. Mi beraktuk az ing alá. A kijáratnál szóltak, hogy „Szatyor, kisfiú”, átnézték a batyum, közben a mellünkön ott zizegett a Playboy.
