&t
Jól nézett ki a szerkesztőségi parkolóház. Úgy indult, hogy Tuza Dani, az autókárpitos, akit így utólag is jelölnék a szerelőelkurvuló versenybe, végre összeszedte magát, és azt állította, péntekre megvan a Tehén első üléseinek átbőrözésével. Kivittem hozzá a két ülést Csepelre, a jobb egyet lábon, a Tehénnel, a vezetőülést a Mazdával.
De ha már bőrözünk, sallala, ne álljunk meg az ülésnél – meg persze a könyöktámasznál, amit szintén otthagytam. A bőrözés az bőrözés, akkor legyen új bőr a kormányon is. Ez a kijelentésem valóságos láncreakciót, futótüzet, özönvizet, újkeresztény ébredést váltott ki a szerkesztőségben. Karottának például az Elnökiben gyönyörű fakormánya volt, ami elveszett (őt kérdezzék, hogyan, én nem tudom).
Úgyhogy most kiszedte a másodkormányt, vigyem el a kecskeméti bőrözőkhöz, ha már arra járok. Az anyagához illő szürke legyen, fehér cérnával varrva. És ha már, akkor vigyem le a foszlott elnöki váltószoknyát is, legyen az is bőr, ilyen bevágással, fűzővel, ugyanabból a szürkéből.
Megkértem Karit, hogy segítsen leszedni a Tehén kormányát (=szedje le). Közben kedvet kapott ő is a bőrözésre: holnap el ne induljak Kecskemétre anélkül, hogy odaadta volna az ő kormányát. Most éppen Karit várom. Melyik kormány lesz az? Az Alfettájában szép fakormány van. A versenyalfájában valami új velúr. A családi Picassót bőröztetné? Vagy megint lemaradtam egy szerkesztőségi autóról?
