Örök vita, hogy mit hívunk az autósport királykategóriájának: a ralit vagy a Forma-1-et? Sajnos az utóbbi években döntések sokasága olyan szinten lehetetlenítette el mindkét sportágat, hogy egyre többen emlegetik vissza a múltat. Szerintünk meddő a vita, hiszen mindkettő alapjaiban különbözik, és minden keserűségünk ellenére azért csak megnézzük még most is.
Na ugyanilyen nézegetnivaló lehet Bálint Richárd WRC Facebook 2009 könyve is, melyben talán a néhai WRC-gigászok csatájára leginkább emlékeztető utolsó nagy szezont (Loeb egyetlen ponnttal lett bajnok Hirvonen előtt) dokumentálta igazi profi módjára. A keményfedeles, limitált példányszámban megjelent súlyos könyv minőségéhez nem férhet kétség, minden rali-rajongó könyvespolcának kötelező tartozéka.
De hogy legyen valami pályaautós vonatkozása is a dolognak, így jár hozzá egy fekete, XXL-es Instant get póló is. Aaz M1-et nem érdemlik meg sokan.
De a zsíros falatot nem lesz könnyű megkapni, jön a kérdés: Mennyi volt a legnagyobb, gyorshajtásért kiszabott, bírság, amit Pista az importőrnek kifizetett és milyen tesztautóval követte el mindezt? Segítségként annyit megadunk, hogy egy nem általa írt hármas összehasonlító-tesztben szerepelt az autó.
Nem, ez nem vicc. Pedig tizenvalahány éve még sokan annak gondolták, de szívós aknamunkával és rengeteg pénzzel mára elértünk oda, hogy a koreai autókat ekézni nem menő. Remek ár-érték arányukkal, használhatóságukkal és ügyesen megválasztott garanciális-programukkal szépen nyerik a teret szerte a világban. Frontális támadásuk elől a Hiéna sem tért ki, így itt van az ajándék, sorban az első, a Hyundaitól.
Kék-fehér, MTK-szurkolóknak kötelező, ráadásul használható dolgok is ezek. Először is egy hátizsák, melybe belefér egy esőkabát, ha netán a meccsen rosszra fordulna az idő és a sapka már nem elég. Aztán egy póló, ha mégis megáztunk volna, végül egy vékony kis ledes kártya, amivel könnyebben betalálunk a kulcslyukba, ha netán túl sokáig ünnepeltük volna a győzelmet.
Egy nagyon egyszerű kérdéssel el is vihető: Mi Csikós legendás, örökké visszatérő, kedvenc étke?
Hoppá! Most kapja fel a fejét minden autósport-rajongó, itt a Motorsport Hiéna! Ráadásul az elmúlt évek tán legnagyobb hazai autósport-büszkesége, Michelisz Norbi személyes aláírásával együtt. Norbi, a szerény srác, akinek tán az egész ország drukkolt, lett a WTCC Év Újonca és a szezonzáró makaói futamon megszerezte élete első futamgyőzelmét. Íme, itt a cucc, lássuk csak:
Polár fölső, dedikált sapka és valami, amit a szerkesztőségben csak Mindent Rögzítő Baz-nak neveztünk el, egy nanoizé. Nem kamu és nem gáz egyik sem, Norbira méltán lehetünk büszkék. Reméljük, jövőre is. (És persze mondanunk sem kell, hogy a Hiéna a Dension jóvoltából betárazott ebből a csomagból is még párat, hehehe.) UPDATE: lesz még abban a csomagban autó formájú egér. Többféle is akad, küldünk egyet.
Most pedig íme, a kérdés: Ki állt aktuálisan az első helyen, amikor a rajtot követő baleset miatt újraindították a makaói első WTCC futamot idén?
Oké, reméljük az utóbbi tíz perc elég volt ahhoz, hogy riasztani lehessen a barátokat, ismerősöket, itt valami nagy készül. Itt a második ajándék. És nem kerül még csak egy telefonjába sem!
Először is: ez itt egy remek, maxicipzáros hátizsák, melyben pompás helye lesz minden kis slot-car-nak. Persze a Carrerától nyúlta ezt is Hiénánk, ehhez elég volt, hogy a raktáros egy pillanatra elfordítsa a fejét. Ráadásul privatizált mellé egy pöpec, XXL-es pólót is.
Most pedig a nagyon egyszerű kérdés: Mennyit fogyaszt Ender, a Török Saxója és mennyiért vette?
Jó reggelt minden korán kelőnek! A MegaHiéna rajtrakész. Hajnalig dolgoztunk azon, hogy a mai nap folyamán 10 percenként adhassunk nektek valamit ajándékba. Sűrű, nehéz nap lesz, de érdemes kitartani, hiszen rengeteg nyereményünk van. Nem áruljuk el, mikor dobunk be egy-egy igazán zsíros koncot, de annyit elmondhatunk, hogy késő éjszaka is lesz miért játszani. (Ezek pontos időpontjáról idejében értesültök majd.)
Ételt-italt betárazni, családra megértően rámosolyogni és indulhatunk. Az egész szerkesztőség nevében kívánok sok sikert minden kedves olvasónknak!
Nem fogjuk fölöslegesen szaporítani a szót, a lényeg úgy is a koncon van, az pedig reggelre tán több, mint elfogadható.
A Ferrari F50 a maga idejének egyik kiemelkedően remek szupersportautója volt. Bár formaterve nam annyira radikális, mint elődjéé, az F40-é, azért tudni kell róla, hogy csak és kizárólag a céltudatosság volt a lényeg. És a korabeli Forma-1-es technikának, a karbonszálas karosszériának és a mechanikai tökéletességnek köszönhetően sikerült is maradandót alkotniuk Maranellóban. Ez még nem minden, hiszen mellé dukál egy...
...Carrera sapka is, amely reklámcélú eszköz ugyan, de a többséggel ellentétben jól néz ki és tartós is. Tudom, van egy itthon már két éve és bírja még a kiképzést. Ezenkívül egy ajándék, fekete póló is jár hozzá, mindjárt 3XL méretben, hogy biztosan elférjen benne mindenki. Nőkön hálóing gyanánt különben is kifejezetten jól állnak az ekkora cuccok.
Most pedig a kérdés: Milyen színű a brunei szultán által áruba bocsátott Cizeta Moroder és mi áll a rendszámtábláján?
Aki először mondja a tutit, azé ez a Carrera-csomag.
Mindegyiknek más a színe, más a belseje, egészen más piszkálás-mix van benne. Van, amelyiket show-ra építették, akad, amelyikkel versenyeznek, s a kettő közötti átmenet mindenféle fokozata jelen van. De mind Lada és mindet imádják. A legvidámabb autós barakk.
Igen, újra itt van a Mester. A hihetetlen harapásáról és szívósságáról ismert vadállat, amelyik tavaly ilyenkor úgy söpört végig a hazai interneten, mint megvadult gnúcsorda a szavannán. Nyomában füstölgő blog.hu szerverek, billentyűzetet püfölő idegroncsok és eufóriában úszó nyertesek maradtak. Mindent felperzselt, mindent vitt. A zabolázhatatlan gyűjtés nagymestere, az utolsó véres cafatig küzdő, a megismételhetetlen Mohó Hiéna!
Egész évben keményen dolgozott, mindent vitt, amit lehetett, ráadásul mostanra remek partnerekre talált ebben. Nekik - és persze a Hiéna kitartó munkájának - köszönhetően, most csaknem nyolcvan, jobbnál-jobb konc vár azokra, akik nem restek és szombat reggel nyolctól (december 11.) vadászatra indulnak a Totalcar és a Belsőség óriási állatparkjában.
A nyereményeket természetesen ezúttal is postázzuk majd hogy a karácsonyi fa alatt ott lehessenek, illetve személyesen is átvehetitek a gépházban. Az átvétel határideje 2011 január 31.
A múltkori posztban nem tudtam megmondani, mennyit fogyaszt az új kisautó, aminek nem a hangulatkeltés volt az oka, hanem az, hogy egy hónap használat alatt nem fogyott ki a gázolaj.
Most viszont van egészen pontos, bár hitelesnek nem mondható, de ahhoz mégis közelítő adat. Nem egy párszáz kilométeres tesztút végéről tippelek, ahol az utolsó pisztolykattogtatások még literes fogyasztáskülönbségekben manifesztálódnak. 1070 kilométer után vettem elő a számológépet, és valljuk be, ott azért márt aránylag nehéz csalni. Meg hát nem is akartunk bűvészkedni, illetve, akarom mondani, nem akartam – a jó Bandi kifejezetten a dokumentálás végett jött velem, nehogy azzal jöjjek vissza, hogy két liter, muhaha, de úgy, hogy az összes TDI A6-ost bealáztam a Rottenbilleren.
Ezer, és még hatvanhét
Szóval bepattantunk a Citroenbe, és miközben Stump arról elmélkedett, hogy a régi Escortjának volt-e kreténebb dízelhangja, vagy mégis inkább ennek, megmutattam neki a napi számláló pontos állását, ami 66 kilométeren állt. Egyszer már átpördült persze, mondtam neki, és nézd, a benzinszintjelző még nem vesztette el teljesen az eszméletét. Egy hónappal ezelőtt ilyenkor 45 litert erőszakoltam bele, ha ez most sem lesz több, akkor négy és fél literes átlag alatt vagyok, ami tökéletesen megfelel.
Elkezdtem hát dönteni a gázolajat: én háttal álltam az oszlopnak, a szemem sarkából viszont láttam, ahogy Bandi tűhegy-pupillával, felcsapott farokkal figyeli a számokat – aztán amikor 34 liternél leállt a kút, Bandibában hirtelen bennrekedt a levegő. Kis fuldoklás után, mint a tüsszentés, úgy robbant ki belőle: lekattant harmincnégynél? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁllat!
Mély levegő Bandi, mély levegő!
Persze ez a harmincnégy csak beijesztés volt, annak viszont hibátlan, mert Stump úr a nagy levegő-bennrekedésben majdnem leejtette a szerkesztőségi Nikont, amivel a következő három év karácsonyi-szilveszteri-húsvéti ügyeleteinek a végére elég hamar pont kerülhetett volna. Vaklárma Bandi, ne pánikolj, ez nem egy standard lekattanás volt, hanem hiba a Mátrixban, mondtam. Épp rossz a kút – szabadkozott ekkor már a kutas –, mert néha fogja magát, és leáll. Nem örültem neki, mert jobb lett volna látni a negyven-néhány litert úgy szépen, egyben, ahogy együtt állnak a kijelzőn. Így egy második menetben folytattam a tankolást, ami persze a végeredmény értékelhetőségéből mit sem von le. Ekkor bő 11 liter csurrant még bele a Saxo tankjába – ennél több nem fért bele, ott fenyegetett az üzemanyagszint a betöltőnyílás szájában.
Itt állt meg először
Szóval 34,81, meg 11,67, az annyi, mint 46,48 liter gázolaj. A megtett kilométerek száma pedig 1067,4, ami, csak hogy egyszerűbb legyen – hahaha, a tankönyvek szerint ez a saxós humor terminális stádiuma –, legyen 1067. Az 4,356 literes átlagfogyasztás. Télen, téli gumival, az első 150 kilométeren folyamatosan fogó kézifékkel, 80% városban, nem tötymörögve, a sorokat nem feltartva.
Sosem hittem a fogyasztási mesékben. Egyszer generáltam egy száz levélváltásból gondolatfolyamot a szerkesztőségi listán, melyben kiveséztük a mindig, de tényleg MIN-DIG csutkagázon közlekedő Suzuki Burgman tulajdonosokat, akiknek az Isten szerelméért sem tudott 4,1 liternél többet enni a robogójuk.
Egy villogós 1500-ös. Egy taxi 1300-as. Mellettük a tulajdonosok, akik oly komolyan veszik a játékot, hogy társaságukban a ma csupán díszlet. Egy kicsit az átkosbeli színfalak mögé is belepillantunk. Tartsanak velünk, de vigyázzanak, mély a kút.
Tóth Zoli küldte be belső levlistánkra az alábbi filmet valamikor szombaton, éjfél előtt. Megnéztük, megsirattuk, csorgott a nyálunk, hiszen olyan dologról szól, amit mindannyian nagyon szeretünk: a raliról. Méghozzá a régi idők ralijáról. Pontosabban az 1972-es RAC raliról, melyen 12 év után először sikerült angol földön megverni az északi versenyzőket, tette mindezt a győzelemmel akkor már tíz éve próbálkozó Roger Clark.
Azért Walter papa már 73-ban is tudta, milyen a világ odafentről. Örök kedvenc képem
Ami akkor nyilvánvalónak tűnt, az még ma is az, pedig az utóbbi időkben a zseniális Loeb mindent megtett annak érdekében, hogy ne legyen. A tényen azonban nem változtat az ő géniusza sem: 34 világbajnoki címből 17-et skandináv versenyzők zsebeltek be és ki tudja, mi lesz még?
Clark dolga nem volt könnyű, hiszen az ős-rali nagyágyúit kellett megfogni a piskóta Escorttal. Hannu Mikkola, Sitg Blomqvist (utóbbi Saabjának durva hangjáért érdemes végignézni), Rauno Aaltonen a Datsun Z-ben, hogy csak párat említsünk a kor legnagyobbjai közül. Fulvia HF-ek, 124 Abarthok és Asconák mind-mind nyélen, tökön-paszulyon át.
Megdöbbentő a hasonlóság az utcai változatokhoz képest. A bukócső még csak amolyan kezdetleges, mai szinten már-már nevetséges, a motorok hangja jellegzetes, mindegyik más, szinte látni, ahogy remegnek a tüték, ugrál a gázbovden és a verda csak csapódik jobbra-balra az erdőben, halálos egy tánc volt már akkor is.
Roger Clarknak végül sikerült megfognia Blomqvistet a Saabbal, még úgy is, hogy a gumiválasztásnál a szélesebb abroncsokat preferálta míg a skandinávok biciklikerékkel csapattak végig. Barkó, prémsapka és ordenáré fényhidak, melyek - úgy látszik - nem csak bennem, hanem Karottában is megmozdíthattak valamit, hiszen a videó nyomán támad kiterjedt levelezésben egyszer csak kimondta a szomorú valóságot:
Gabor Bazso to: all Végtelenül szomorú dolog, hogy egy ilyen levelezésben szombaton éjfélkor 4 ilyen kiváló ember részt tud venni.
Átéreztem, nagyon igaza volt. Ahogy megláttam a nagy, Cibie szúrófényeket, a terítőreflektor-szerű lámpatesteket szinte gyomromba markolt a tudat, hogy odakint friss a hó, alatta csúszik a régi és a hegyekben ilyenkor már ott vannak a srácok. Ladákkal, Subarukkal és BMW-kkel, hergelt AE86-okkal és mindennel, ami hátul vagy négykeréken hajt. Az én patkányom pedig ácsorog szomorúan a műhely előtt és biztos vagyok benne, hogy éjszakánként, ha senki nem látja, egy kicsit megreccsenti a friss havat a hátsókerekek alatt... Fogunk mi még közlekedni nyélen, érzem.
Persze, bűn mindez, illegális és tiltott, de nem kell hazudni magunknak, hiszen a téli csapatás az egyik legjobb dolog a világon. A nyakig érő hóban, ott, ahol senki nem jár, csak a hasonló hülyék. Azok pedig olyankor összetartanak, elsimul minden ellentét, valami csoda folytán a téli hegy lesz az autósok olvasztótégelye, ahol szinte kivétel nélkül segít egyik a másikon, ha sok lett a kanyar, vagy túl mély a porhó.
És bár tudjuk, hogy az egy főre eső versenypályák szintjén lenyomtuk Japánt, azért télen más a helyzet. Mivel Visontán maradt némi - nem elhanyagolható - pénzünk az Autófíliás srácokkal egyetemben, majd a zsetonnal együtt a telefonos elérhetőséget is elvitte a cica, így lehet, hogy már nem is működik, szóval mínusz egy a hivatalos, téli lehetőségek közül.
Jaj, kevés raliautó van, amelyik jobban mutat ebben a pózban
Érdemes lenne számba venni a havas lehetőségeket, hiszen Karotta annak idején indított kampánya a nyári időszakra vonatkozott. Viszont van egy sanda gyanúm, hogy a téli autózás megszállotjaival mostohábban bánik az ország. Pedig kereslet lenne rá, de a kínálat még sokak számára így is kellőképpen lehúzós.
És vajon mi lesz a válasz Karotta költői kérdésére?
Gabor Bazso to: all És egyben újabb muníció a "Mi az ördögtől néz ki a Datsun Z nagynak" misztikumához. Itt is állandóan Big Datsunoznak az autómra, ami kisebb, mint egy Hacsi. Az Escortnál pont nagyobb pár centivel, de rövidebb a tengelytávja 10-zel.
TComment blog
Nincs megjeleníthető elem