Kedves Autódoktor!

Az autóm reggelente nem indul.

Mi az Oka?

Tibor

Mai cikkünk blogposztja.

Gondoltak-e arra, hogy újra elmúlt egy évtized? Ráadásul nem csak az autóiparban, hanem a Totalcar életében is. Nézzük, mit adott az elmúlt 3653 nap nekünk és a világnak. Belterj, móka, könnyek és kacagás. Lehet hátradőlni, kemény lesz.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Bizony, kisebbfajta susmus kelt szárnyra nem is olyan régen, alig pár nappal karácsony előtt. A szóbeszéd alapja a tény, hogy a Daimler AG tárgyalásokat kezdeményezett az Aston-Martinnal.

A két cég kapcsolata nem újkeletű, bár kevesen tudták, hogy a Lagonda tanulmány valójában egy Mercedes GL-alapokra épített Aston SUV. A Daimler megfelelő partnert lát a britekben az új Maybach luxuslimuzin gyártásának kihelyezéséhez. Stuttgartban rájöhettek, hogy az előző S-osztálya alapjaira épült 57 és 62-es széria bármennyire is tökéletes műszakilag, egyszerűen híján van a márka régmúlt eleganciájának és nettó szépségének.

Ezért a britekre bízzák magát a formatervet és a gyártást, a technológiai háttér természetesen biztosított mindkét oldalról. Cserébe az Aston-Martin hozzáférhet a Mercedes-motorokhoz, ami kapóra jön a kicsi, brit gyártónak, hiszen motorpalettájuk meglehetősen elavult és frissítésre szorul. Az ehhez hasonló luxuslimuzinok ugyan túl ritkák és drágák ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődést, de a Daimler-Aston Maybachra rendkívül kíváncsiak vagyunk.

És látják, az idő midnen sebet begyógyít, alig hatvan éve még a másik ellen gyártot repülőgépek gurultak ki a gyárakból, most pedig lám, remélhetőleg egy igazán döbbenetes luxuslimuzin. (Csak ne hasonlítson a Lagonda Conceptre.) Drukkolunk!

A gyári állásajánlatokat böngészve bárki érdekes információkhoz juthat az autóipar helyzetéről. Az elmúlt évek pangása után százszámra hirdetett betöltetlen állások például azt mutatják, hogy az autógyárak szerint a válságnak valóban vége van, sőt az elmúlt évtizedek legnagyobb autóipari fellendülését éljük élik át. Látszik, hogy középtávon kivétel nélkül mindenki a hibrid- és villanyautó-fejlesztésben bízik: a meghirdetett állások körülbelül fele kapcsolódik valamilyen formában az elektromos hajtásokhoz.

Vagy látszik például, hogy a BMW egészen komolyan gondolja ezt a dolgot a szénszálas kompozit karosszériával, mert az elmúlt hónapokban tucatszám kerestek a témában jártas mérnököket a tervezés, a gyártástechnológia, vagy a kompozit anyagokkal végzett töréstesztek speciális szimulációja területén.

De vajon melyik lehet az a feladatkör, amelyhez Ingolstadtban „kifejezett színészi tehetség” szükségeltetik?

Neem, nem az értékesítés...

Neem, nem a könyvelés…

Neem, nem a személyügy…

Hanem a szerviz!!!

Egészen pontosan a szerviz tesztelése. Az Audi ugyanis szerviztesztelőt (Werkstatttester) keres, akinek a munkaköre egy szigorúan meghatározott program szerint (hogyan máshogy?) bizonyos hibák beépítése az autókba, majd a hibás autóval a szerződéses szervizek felkeresése. Külön kiemelik, hogy a feladat ellátásához „kifejezett színészi tehetség” is szükséges, hogy a leendő munkatárs „meggyőzően játssza el az ügyfél szerepét”.

A teszt végeztével pedig, mint a nép közé vegyülő Mátyás Király, felfedi kilétét, és közösen megbeszélik a teszt eredményét, majd - mivel Németországban járunk - akkurátusan dokumentálják az eseményt.

Kedves Olvasó, Ön látott már álruhás szerviztesztelőt Magyarországon? Úgy gondolja, az ilyesmi pozitívan befolyásolná a márkaszervizekben végzett munka minőségét? Véleményét, tapasztalatát ossza meg velünk!

Autót hirdetni trükkös kilométeróra-állással úgy, hogy közben egy bárki által elérhető aukciós oldalon ott van ugyanaz az autó lényegesen több kilométerrel: FAIL!

Persze, tudjuk, több lehetőség is van:
1. Az aukciós szándékosan állította többre, hogy olcsóbban elpasszolja a nepper spannak, az pedig csak visszaállította az eredeti állást.
2. Elromlott maga a kijelző, az izé, vagy a papucs orrán pamutbojt és a csere óta van benne ennyi.
3. Át kellett állítani, mert 200k+ kilométerrel a kutyának nem kéne. (Sic!)

Mindenesetre az autó javára legyen mondva, hogy nagyon jól tartja magát.

Rendes autóbuzi az alábbi képekkel úgy van, mint csemetéiket féltő szülők az akciófilmekkel. Ott indokolatlan mennyiségben ölnek embert, itt hasonlóan szívfájdító módon préselnek össze vadonatúj Toyotákat.

Nem való ez rendes férfiember szemének. 

Most kellene megállni...

Utólag végignézve a kimoderált kommentek folyamán rengeteg hozzászólásnál már nehéz kibogarászni, miért is irtottuk ki. Persze ha valamelyikünk duplázást lát, kiveszi, akárcsak a duplázást követő „rohadt kurva blog motor!” - kifakadásokat. Ezek természetesen nem jelentik a hozzászóló kimoderálását, csak év végén lesz nehezebb kibogarászni az érdekeseket.

Csodálatos, amikor egy-egy troll időnként lebukik, ebből a szempontból alapmű Szily kolléga Egy dunántúli troll élete című munkája. Troll nálunk is bukott már le. Insider nem ott követett el hibát, hogy túl sok információt közölt volna magáról a Blog.hu-adatlapján, vagy a valódi emailcímével regisztrált volna. Csak egyszerűen nem bírt a vérével, és egy rakás belterjes információval menőzött, végül nem volt nehéz összerakni, hogy ezeket a dolgokat ebben a leosztásban csak ő tudhatja. Őt ki se kellett moderálni, csak annyit írtunk, köszönjük, Pista, és megszűnt magától. Utólag már azt mondom, kár érte, mert bár kimoderált gyűlöletkommentből összegyűlt havi 20-30-40 darab, kevés az igazán szórakoztató. Azok pedig szinte kizárólag a Totalcar háztáji trolljától, Ubultól származnak, aki a trollmesterség lényegéből fakadóan gyakrabban váltogatja művésznevét, mint Prince, de ugyanolyan húzósak a számai.

Most pedig nézzük a Totalcar 2010-ben kimoderált kommentjeit, melyek bizonyos szempontból afféle éves összefoglalónak is tekinthetők. Ha mi akarnánk összefoglalni az évet, nem biztos, hogy ezeket a cikkeket választjuk, de ezt a válogatást gyakorlatilag Ubul készítette – amin Ubul felkúrta magát, bekerült. Először jöjjenek hát az év gyűlöletkommentjei, bónusznak pedig az a néhány gyűlöletlevél, ami közlésre érdemes.

Tavaly, tavalyelőtt és azelőtt, - sőt még azelőtt meg azelőtt is - gigantikus szervezéssel kezdődött az immár tradicionális karácsonyi Totalcar-képeslap fotózás. Ötleteink mindig vannak bőven, de a megvalósítás – hát annál olykor pereg a szervezés jól olajozott gépezetének fogaskerekei közül a homok. Idén viszont épp csak felvetődött a képeslap gondolata, amikor a Winkler benyögte – legyen most rockabilly garázs a téma, leszervezem a Last Baronsszal. (Pista közben írt, hogy az ötlet az övé volt… Na de hol a kopirájt...?) Ennyi. Semmi dráma, kapkodás, késés, agyvérzéskapás, SOTE tetejéről öngyilkosos leugrás, csak egy telefon, persze gyertek. November végén meglettünk a fotókkal. Értik, november végén… Még ilyet…

Tehát rockabilly csávókká, illetve rockabilly Angélákká kellett átvedlenünk. Mivel az ötlet születése és megvalósulása között csupán egy hét telt el, ezért szóba se jöhetett mindenféle extrás arcszőrzet növesztése (azaz páran már előre elkezdték, az aljasok), ruházkodással próbáltuk hát pótolni a megfelelő szőr hiányát. Nem mondom, hogy mindenkinek tökéletesen sikerült, de például Tibby zseniálisan mutatott a színes gatyájában, Angéla meg…

Angéla tökéletes pin-up görl, szerintem egyetértenek velem ebben.

Pista direkt erre az alkalomra vásárolt egy végtelenül ízléstelen Elvis övet, Papp Tibi pedig jól ráérzett a kötelező kék farmer-felhajtott nadrágszár stílusra, ami abszolút hiteles. Egyébként mindenki próbálkozott a maga módján, még Tom is, akit a hosszú haj azért bizonyos fokig akadályoz a hiteles rockabillyssé válásban, valljuk be. Kárpótlásul hosszan modellt állt egy pisztollyal Árpádnak – tiszta Ponyvaregény, nem? A fényképeket állandó karácsonyilap-fotósunk, Fenyő Balázs készítette, akinek több csodás fotóanyag mellett például a Lamborghini Espada cikk képeit is köszönhetjük.

Az egész fotózás nem tartott tovább egy óránál, de jó volt. A Last Baronstól csak ketten voltak jelen, Kölyök úr és Hunya, igaz, ők nem szerepelnek a képeken. Mire odaértünk, berángattak a műhelybe egy igen pöpec, majdnem kész, aranyszínű hot-rodot. Csak azzal nem számoltunk, hogy elég sokan lettünk, így a Totalcarnál, meg most a külsőseinket is nagy számban meghívtuk a fotózásra, ezért az a két dolog, ami érdekes lenne a fotón – Angéla és a hot-rod – nem érvényesül.

Sebaj, a képeslap csak küldenivalónak készült, viszont itt van kedvenc eszközünk, az internet, amely végtelenül hosszú fotogalériák publikálását teszi lehetővé. Kattintsanak a képekre, lapozzák végig a százharminc darab körüli fotót, mulassanak egy jót.

És mielőtt elfelejteném, miért is született ez a poszt: nagyon boldog, békés karácsonyt kívánunk mindenkinek!

Ha pedig engedi az idejük, az ünnepek alatt is maradjanak velünk. Lesz miért.

Igen, lehet röhögni, én is tudom, hogy már három hete tart. De a projektnek a neve Zsiguli-hét volt már akkor is, amikor még csak huncut gondolatként létezett a fejünkben. És eredetileg - oké, nagyon rövid ideig - tényleg egy hétre terveztünk vele. Persze mi erőltettük, mert a Veterán Zsiguli Klub két frontembere, Meleg Norbi és Vukmann Attila – akik nélkül ez az egész cikksorozat nem jött volna létre, vagy ha mégis, akkor csupán egy csenevész kis gyom lenne a világháló egy alig taposott ösvényének útszéli porában – eredetileg csak azt gondolta, hogy egy-két cikk erejéig kellene megemlékezni az évfordulóról, mert hát mégis.

A színeket figyeljék

Nem titok, hogy az ismeretterjesztő csatornák mellett csak akkor kapcsolok Eurosportra, ha bunyó vagy rali van soron. Így halmozottan is volt már szerencsém a Teutul-famíliát lassan felváltó keménymelósokvagyunkvazze favágó-családhoz, a Pelletier-fivérekhez.

A sztori minden egyes részben ugyanaz. Új helyszín, jellemzően valami borzalmasan nagy, kiterjedt erdőség valahol az Egyesült Államokban vagy Kanadában, szitkozódó, gondterhelt főnök, lehetetlen határidők (szinte mindig sikerül ilyen szerződéseket aláírniuk), jellemzően a műsor első harmadában beütő tragédia: lerobbant kamion, elromlott klíma a markolóban, eldurrant hidraulika. Ráadásul nehezek az útszakaszok, szinte mindenütt van egy rizikósnak mondott kanyar vagy kereszteződés, ahol biztosan történni fog valami borzalmas.

A szállított mennyiség csökken (eközben drámai hangon tudatják velünk, ha nem sikerül leszállítani 47 fuvart, vége mindennek, dollártízezrek úsznak el stb.), mindenki egyre feszültebb, élethű, gyorsított felvételen száguldanak a kamionok az erdei utakon, hogy a végén egy csapásra megoldódjon a gond, és végül egy fűszeres marhacsorda elfogyasztásával ünnepeljék meg az újabb sikert és boltot.

Jó dolog, szeretem őket nézni, aktívan részt venni a tömegek szórakoztatásában, és szinte beleborzongok én is, milyen lehet szegény új srácnak egy 15 éves Mack-vontatóval járnia, miközben elromlott a klímája, majd idejében bevinni a garázsba, ahol majd megjavítják neki időre. Fű, mi lesz most?

Mivel épp az imént ért véget, valamint Csikóstól is beesett a videó, amit már valamelyik elvetemült, terepjárós barátom elküldött nekem egyszer, így engedjék meg, hogy az erdővel, széles, ám fagyott utakkal és a folyamatosan lerobbanó vontatókkal (mert bizony még mindig sokszor traktor a tractor a szakfordítók szerint) hősies küzdelmet folytató Pelletier-fivéreknek ajánljam ezt a rövid kisfilmet. Mert erdő és sofőr, valamint gép van a  világ más táján is. Csak oda nem megy el profi stáb...

Egy magyar tengerész elmeséli, hogyan is megy a motorindítás a gyakorlatban, hogyan kell turbót cserélni, és mi a teendő, ha felrobban a kazán

Vélemények az azonos című írásunkról.

A gond csak az, hogy ha – teszem azt – nem állnának ott és nem igazoltatnának, amit mi természetesen nettó basztatásként fogunk fel, nem szednék ki a mattrészeg, bekokózott Stohl Bucikat sem a forgalomból, akik aztán vígan kacsáznának fel-alá a városban, gondtalanul.

Mai cikkünk blogposztja.