Harminc percben az Olasz Nagydíj, csak onboard-kamerákból. Élménynek sem utolsó, a hőkamerás felvételek pedig kifejezetten tanulságosak. Akárhogyan is van, tudnak ezek a srácok piszkosul. Elképesztő reflexek és fizikai kondi kell ezekhez a mai autókhoz. És egy-két pillanatra azért fogalmunk lesz arról, micsoda erőket uralnak ezek ott, bepréselve arra a szűk helyre.

Igen, emlékeztek, volt nekem az a hülye barátom, aki rendszám nélkül vezette a frissen vásárolt Voyagert.

Utóélete is lett a történetnek, és ahogy ezt kommentben többen is megjósolták, meg is büntették.

A német autópálya-rendőrség vészjósló borítékja jó egy hónap késéssel landolt a postafiókjában, és egy "szóbeli meghallgatás" című levelet tartalmazott. Németül persze ez sokkal durvábban hangzik, kicsit olyan "Le a fegyverrel, kezeket a magasba, vagy keresztül lőlek, angol kutya!"-szerű hangzása van.

Mindesetre összeszedtem a hülye haverom összeszedte minden német nyelvtudását (jó, azért egy szótárat is), és egy szívhez szóló levelet írt az Autobahnpolizei-nak, amely szerint ő nem bűnöző, csak hülye. Sosem látott még ilyen furcsa, bár egyértelműen tökéletes rendszert, mint amilyen Németországban van, és nem gondolta, hogy neki saját rendszámmal kell autót venni. Aztán már csak sodródott az árral. Láthatóan nem bűnöző ő, hiszen nem szállított drogot, fegyvert, csak vett egy autót, amire azóta befizette a biztosítást, az adót, névre írta, van rendszáma is, bizony!

Ezüst nyíl

Pontosan olyan, amilyenre számítottam.
Szűk, nekem pláné a 196 centimmel, lassú (automata) de nem érdekel.

Péntek délután kinéztem, hogyan készülnek a Hungaroringen a Renault emberei a hétvégi WSR (World Series by Renault) eseményeire. Szerencsém volt, már nem zuhogott, sőt, kimondottan kellemes idő volt. A dolgok úgy állnak, hogy most, szombat reggel is szépen süt a nap, remélem nem mossa el az eső az egészet, nagy kár lenne érte.

Kerékcsere-gyakorláshoz nem indítják be a motort, csak betolják a gépet a szerelők elé

Ahogy az már lenni szokott, idén is egész hétvégére biztosítanak ingyenes autós programot a franciák, a pályán versenyek (Formula Renault 3.5 Series és Eurocup Formula Renault 2.0), bemutatók, sőt, pár szerencsést, akik a helyszínen részt vesznek egy játékban, profi pilóták visznek körbe a pályán. Lehet Red Bull Forma 1-es autót nézni, David Coultharddal találkozni (aki bemutatózni is fog), idén is bravúroskodik nekünk az öreg Ragnotti. Ami igazi autórajongóknak nagy dolog, hogy ilyenkor az összes csapat munkáját testközelből lehet látni, olyan közelről lehet a profi autóversenyzést nézni, mint szinte sehol máshol.

Meglehetősen unalmas dolog egy szerkesztőségben ülni egész nap, hisz mindenki a billentyűzetet üti – ilyenkor a legjobb fejek sem beszédesek. De néha kicaplatunk a konyhába, csak egy kávéért, egy pohár vízért, beszélgetni öt percet. Ma összesen kétszer voltam kint, és mind a kétszer láttam egy-egy autót megpördülni az Árpád hídról levezető felüljárón.

Hogy a szerkesztőségi polc tetején díszelgő tescós tengerész pálesz hogyan úszta meg a téli költözést máig rejtély, mindenesetre nem bánjuk, hogy köztünk maradt. A napszítta palack nélkül sosem született volna meg az alábbi installáció, Csikós új büszkesége. A művész valahogy így hadarta el a címét, miután két lépést hátrálva először fókuszálta egyben az alkotást: A részeg BMW-s elüti a bólogató kutyát, s ezen a Matiz-lámpa nagyot kacag.

A képet Instagramunkról loptuk, merthogy van ilyenünk is egy ideje – ha érdekel a szerkesztőség élete képekben, kövess ott is. Vigyázz, tömény belterj!

Múlt heti szerdai posztom utóélete során merült fel egy csodás program erre az esős hétre Sopronban. A tuning Robikapa se rossz, de azért egy veterán láncfűrész kiállítás (hivatalos nevén Erdő-Mező Veterán Motorfűrész Kiállítás és Találkozó) mindent visz.

Többek között ilyen csodákat láthatunk mint a fenti Solo Rex vagy a kertikapa és az aszfaltbontó légkalapács törvénytelen nászára emlékeztető Druzsba A4 Elektron.

Láttunk már rotakapákat egymás ellen versenyezni, vicces és szórakoztató dolog. De az, amit a videón látunk már szinte ijesztő. Egy ilyen kétkerekű kistraktor, a mögé csatolt utánfutóval tökéletesen alkalmas arra, hogy mondjuk hússzal csettegjen az úton. De hogy a negyedmérföldes pályán, bőven százas tempó fölött száguldjon vele valaki? Nem is tudom, bátornak, vagy őrültnek kell ahhoz lenni, hogy valaki egy szál agykupakban odaálljon a rajtvonalhoz. És utána olyat gyorsuljon, hogy a pickup vezetője is csak kapkodjon levegő után.

Ez nem egy világbajnokság, nincsenek benne milliók, sztárgázsik és csillogás. Nem közvetítik az összes kontinensen, nem lepik el a celebek, na meg sokaknak nem is érdekes. Hiszen túl egyszerű, túl pronyó, koszos, sáros, veszélyes és...

...és valószínűleg ők erre pont tesznek rá. Ott ülnek az 4-5-600 lóerős V8 tetejében egy ketrecben, körzőn a bódé és senkit nem érdekel, hogy van közöttük 60 és 21 éves egyaránt. Szórakoznak, versenyeznek, esnek-kelnek (igaz, néha el-el megy közülük valaki) és jól érzik magukat. Apák, gyerekek, családok, felpakolják a trélerre a kis Sprint Car-t, aztán hajrá. Fiúk ezek, sosem nőnek fel. És ez egyáltalán nem baj.

Kipróbálnám, hej...

Ordenáré, de imádni való szopóroller

Szóval lett egy papíron 67-es Bogárautóm, ami mindössze két darab 67-es alkatrészt tartalmazott: az anyósülés felőli ajtót és a motort.

Az úgy volt... van a családban ez a kis Colt, ami igazából Mirage, mert amerikai piacos. Városi rohangászósnak vettük vagy tíz éve. Kimondottan automataváltós kisautót kerestünk, mert anyukám már rég leszokott a kézzel váltogatásról, apámnak a betegsége miatt az utolsó autói mind automaták voltak. Ez a Mitsubishi Mirage mindenben megfelelt, automata, szervó, klíma, kis motor, stimmelt az ára is, mi kellhet még? 

Lenne szívük kidobni?

A napokban futotta be a közösségi médiát a BBC Autos infógrafikája, amely a Dodge Challenger Hellcat árát firtatja. Azt a kérdést már rengetegszer végigjártuk, hogy van-e értelme a nevetségesen erős utcai autóknak, most nem is ez a lényeg. Ami kirívó, hogy 700 lóerőt vihetünk haza, szinte apróért.