A MotoGP-t legalább annyira (sőt, lassan jobban) szeretem, mint a Forma-1-et. Nincs ebben semmi különös, a változatosság gyönyörködtet, nem különben a nagybetűs VERSENY, amit ezek s rácok rendeznek 300-as tempó mellett. Odaállsz, húzod a gázt, nincs boxtaktika, gumicsere, tankolás és KERS, jó ez nagyon.Ajánlom mindenkinek, pláne, amióta Marc Marquez, ez a Senna-kaliberű tehetség feltűnt és amióta Rossi és Lorenzo alá ismét ütőképes motor került. Plusz még ott van Smith, Barbera, Pedrosa és még tucatnyi zseni.

Azonban úgy gondolom, hogy Marquez lesz a MotoGP meghatározó embere, a srác egyszerűen elképesztő (pedig nagy Rossi-rajongó vagyok). Hogy miért? Mert nem adja fel soha. És erre a legjobb példa talán ez a videó, melyben csapatként működik a csapat és példaértékű módon, hatalmas szívvel és akarással oldják meg a lehetetlent.

A motorsokk.hu írta le pontosan a 2010-es sztorit, idézem:

Marc Marquez tízedik győzelmét aratta az idei 125kcm szezonban, ezzel ismét egy lépéssel közelebb került a 2010-es világbajnoki címhez, a legdrámaibb körülmények között vasárnap, az utolsó előtti körben, Estorilban.

A 17 éves versenyző közvetlenül riválisa, Nico Terol mögött volt, amikor az első versenyen piros zászló lépett érvénybe az eleredő eső miatt, aztán elesett, „mint egy kezdő” (az ő szavaival élve), úton a rajtrács felé a második rajthoz.

Miután törött spoilerrel visszatért az Ajo Red Bull Derbi boxába, a csapat frenetikus gyorsasággal kijavította a motort, de Marqueznek így sem sikerült időben visszaérnie a rajtrácsra, hogy elfoglalja a második helyet. Ezzel szemben Marqueznek a rajtrács végéről kellett rajtolnia, de mivel korábban rengeteg versenyző bukott, ez az utolsó rajtkocka ténylegesen a 16-dik volt.

A villámstart után – ismét szikrázó napsütésben – Marquez az első kanyar után már az ötödik helyen volt, és a hátsó egyenes végén pedig már harmadik Terol és Aspar Apriliás csapattársa, Bradley Smith mögött.
Smith a csapatérdeket szem előtt tartva motorozott és mindent megtett annak érdekében, hogy védje Terolt, de Marquez a kilenckörös második versenyszakasz harmadik körében már második volt spanyol honfitársa mögött.

Az Ajo Derbi csapat már az első rajt óta „P2 OK” üzenetet mutatott Marqueznek, ezért Marquez visszavett a tempóból és nem támadta Terolt – ez a taktika viszont majdnem visszájára sült el, amikor a 6-dik körben Smith visszavette a második helyet.
Marquez többször is megpróbált elmenni az angol mellett a féktávokon, de Smith minden támadást sikeresen visszavert, aztán az utolsó előtti körben a hátsó egyenes végén Marqueznek végre sikerült megelőznie őt és ismét a második helyen volt.

Ezek után egy kör volt még hátra, hogy Terol és Marquez között eldőljön a futamgyőzelem és talán a világbajnoki cím is.

Marquez világbajnok lett pár héttel később.

Aki Oroszország útjain autózik egy terepjáróban, valószínűleg fel sem figyel egy kis nyikorgásra. De ha a leparkolt autó futóművéből jön a nyávogás, még a sokat látottak is felhúzzák a szemöldöküket. Hősünk is felfigyelt, mikor a benzinkúton álló kocsijából kétségbeesett macskalárma hallatszott. Elég volt a kocsi alá nézni, hogy kiderüljön: macska szorult a futóműbe. Mázlista egy dög ez a cirmos, vagy csak menet közben elkótyavetyélt egy párat a kilenc életéből, mert vagy hetven kilométert utazott a rugóba szorulva, volt, ahol százharminccal is haladt az öreg Land Cruiser. Hogy hogy került a tekercs menetei közé, rejtély, mindenesetre a lágyszívű orosz offroaderek ügyes, gyors mozdulatokkal szabadították ki a tenyérnyi macskát.

Pár szót maga az autó is megérdemel, mert az európai utakon ilyennel nem találkozunk. Jobbkormányos a Toyota, és a sárvédőre szerelt csigaszem-tükörből ítélve JDM, azaz Japanese Domestic Market, tehát japán belpiacos kocsi. A  Prado a legendás Toyota Land Cruiser aszfaltra szelídített verziója, bár, ahogy elnézem, nem kottyan meg neki a komolyabb terepezés sem. Az oroszoknál nem ritka látvány a japán belpiacos autó, egyes városokban még azon is gondolkoztak, hogy a japánból fillérekért behozott jobbkormányosok rohamos elterjedése miatt átállnak a baloldali közlekedésre

Emlékeznek, nem is olyan régen egy Volvo-hirdetés után szakadt ki a videós autóhirdetés-zsák és lett végleg elkoptatva a formátum. Mindig az eredeti a legjobb - tartja a mondás -, és valahol igaz is ez, bár valójában már akkor is csak arról volt szó, hogy valaki viccesen próbálta eladni rommá használt, ámde szeretett autóját. Sok-sok vicces dumával. Személy szerint nem igazán jött be már akkor sem az effajta porhintés, az őszinte, tiszta és átlátható hirdetést mindennél többre tartom.

Aztán ezek megcsinálták. Az ember nélküli, duma nélküli hirdetést. Amelyből megtudsz mindent, amit egy ilyen autó vásárlása előtt tudnod kell. Értelmes embereknek készült, akik tudják, hogy nem a futott kilométer a lényeg, hanem mindaz, amit ebben a kisfilmben látunk. Egészséges hang, pontos váltó, gyönyörű bódé és motortér, minden apró részlet a helyén van. És megvettük, azonnal és most. Gratulálunk, valahogy így kell ezt.

Nagyon nem kell ehhez írni kommentárt. François Gissy nem szívbajos. 333, jól jegyezzék meg.

Elég nagy port vert fel Zách Dani legutóbbi riportja, melyben egy látszólag naiv és jóhiszemű ügyfél kanosszáját dolgozza fel, melynek végén rengeteg kidobott pénz és egy működésképtelen autó állt. A cikk után temérdek levelet kaptunk, nem csak a konkrét szerelővel kapcsolatban, hanem olvasóink egyéb - keserű - tapasztalataikat is megosztották velünk. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint egy sírózsák, éppen ezért megkönnyítjük a dolgukat: ide, ennek a posztnak a kommentablakába írja be mindenki búját-baját, de gondolja meg jól, hiszen konkrét bizonyítékok híján akár jogi következményei is lehetnek. Magyarán, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor ne nevesítsünk!

Amikor az ember napja szigorú rutin szerint telik, akkor valahogy repül az idő. Iskola, tanulás, pici lógás a haverokkal, és máris tizenegyet üt az óra, másnap pedig elölről. A gond a hétvégékkel van, ilyenkor mindenki lelép haza, én meg nagyjából egyedül maradok a kollégiumban, hiszen a 2300 kilométernyire nem lehet csak úgy két napra hazaugrani. A választások miatt háromnapos hosszú hétvége közelgett, én pedig már pont töltöttem le a Rejtő-összest, -Afrikában csak azt- amikor a szomszédom feldobta, hogy menjek vele a szülővárosába, Kairouanba. Hagytam volna ki?

Nagy Gergő Zoltánnal alig pár hónapja ismerkedtem csak meg, aztán úgy alakult, hogy pár hétre szinte összenőttünk. Ő lett ugyanis a Brutális Kémia sorozat szakértője és ez - kombinálva meglehetős kíváncsiságával - azt eredményezte, hogy meglehetősen maró, hangos és veszélyes dolgot agyaltunk ki együtt.

Sok időnk beszélgetni másról nem volt, hiszen a forgatás szüneteiben folyamatosan az eszközeivel csörömpölt, kémcsövekkel- és csészékkel rohangált, vagy robbanékony porokat gyártott. Amint azonban véget értek a rohanással, nem ritkán feszültséggel ám annál több röhögéssel, eltöltött napok, azonnal szaván fogtam.

Megígértettem vele ugyanis, hogy egyszer majd leülünk és elbeszélgetünk a durranógázról (mellyel olyan jót robbantottunk), mint fogyasztáscsökkentő csodáról és persze a hidrogénhajtásról, az autózás potenciális jövőjéről. A HHO-generátort alaposan kiveséztük már, két remek cikkben is, ennek ellenére még mindig akadnak olyanok, akik szerint csak ettől fogyaszt kevesebbet az autójuk, nem a tudattól, hogy beszerelték. Nos, ebből az alig tízperces interjúból azért kiderül, hogy a jövő még nem áll éppen az ajtó előtt, ahogy az is, hogy... szerintem nézzék meg, érdemes.

Egy álom, ami könnyen elérhető!

Jelenleg is szerelőnél tartózkodik-ugyan is annyi olajat evett ami hihetetlen volt 2,és fél hét alatt teljesen megevett mindent ami benne volt.

Még hetekkel ezelőtt jártam látogatóban volt kollégáinknál, a mostanság kajában (is) utazó Péter Annánál és Zirig Árpádnál. Ők éppen kakaós mogyorókrém-tesztet csináltak, én is végigkóstoltam a felhozatalt, de engem nem a szakmai érdeklődés, hanem az ebéd utáni cukorhiány hajtott. Megbeszéltük az élet dolgait, felültem a motoromra, magabiztosan fordultam be az első sarkon az öreg Kawával, amikor majdnem eldobtam a nyugdíjas rendőrt. A szemem sarkából szúrtam ki a döbbenet tárgyát. Azonnal telefon után kaptam, ha a téma tényleg az utcán hever, bűn nem feldolgozni.

Ezt azért a szemem sarkából sem volt nehéz kiszúrni

Nem lenne nehéz sommás ítéletet mondani arról, amit ezen a vénséges, sokat látott E30-on láthatunk. De ne ragadtassuk el magunkat, nézzünk kicsit a vitathatatlanul rossz ízlés, a kaotikus giccshalmaz, és a műszaki igényességet nélkülöző installációk mögé.

Ha az egészet egyben nézzük, sem rossz, de az ördög a részletekben lakozik. A PVC csövekből összeállított, feketére festett dögtoló igazi látványelem. Gyalogosokra szinte semmiféle veszélyt nem jelent

Azt mondják, ízlésről vitatkozni felesleges, de ez szerintem butaság. Most ezzel együtt sem szeretnék túl sokat foglalkozni a témával, mert a képeket újranézve kicsit elgondolkodtam. Akárhogy is, ezt az autót szereti a gazdája. Nem úgy, ahogy te vagy én, de szereti. Sok időt és energiát fordított rá, többet, mint az utcán látható autók nagy részére a saját gazdája. Ha mást nem is, ezt becsülni lehet ebben a Bimmerben.

A fóliázási technikán ugyan van még mit finomítani, de a szándék, hogy valami egyedit alkosson megvolt. Sőt, ha jobban belegondolunk, így egyedi csak igazán, hiszen tökéletesen simán fóliázott gépteteje bárkinek lehet, de ilyen?? Külön piros pontot ér, hogy a kamu légbe- és kiömlők csak ragasztva vannak, nem lett szétvágva vagy megfúrva értük a kocsi. És ha a kétoldalas ragasztó már nem tart, jó barátunk, a Kacsaszalag azonnal segít

És még valami. Roppant szórakoztató a látvány. Minden egyes apró részlet felett el lehet hosszan időzni. Egy guruló rejtvénygyűjtemény. Tudod miből csinálta a dögtolót? És az megvan, miről valóak a fényszórók rácsai? Vajon mi lehetett az első lökhárító alá applikált furcsa spojler? Kedves olvasók, nézegessétek csak a képeket, és írjátok meg kommentben, milyen alkatrészeket fedeztek fel az autón

A tulaj komoly spojler-fetisiszta lehet, de hogy ezt a szobornak is beillő csodát miből építette, elképzelésem sincs

A beltérben sem pihenhet meg agyunk, folyamatosan, minden sarokból érkeznek a bizsergető inputok. Az anyósülésen kapásból három huzatot számolok, a vezetőnek is jut vagy kettő, műfabetétes könyöklő, elektromos kapcsolók mindenhol. Mozgalmas beltér, na

A pillanat, amikor a kétfedelű spojler értelmet nyer: ez egy elfogóvadász! Ráadásul nagy repülőrajongó is a tulaj, ott a Focke-Wulf, a Panavia Tornado felirat a szárnyon. Tényleg, minden négyzetcentimétere egy csoda ennek az autónak

Erre azért adnék egy kis időt. Nem csak funkcionális a fényszórók üvege elé applikált rács, de egyben optikai tuning is, és csodás riszájkling példa is. Ha a kínai piacos, semmiresevaló hangszórót kikukáztuk, a rácsa még jó lesz valamire

Aki élvezi a látványt, ne csüggedjen, a galériában van még, kattintson csak bármelyik képre!

Emlékeznek arra, amikor gyerekként berregéstől zsibbadt a szájuk és tolták keresztbe a matchboxot a parkettán, hogy aztán egy könyvről eldobbantva átugorja a plüssmacit? RJ Anderson emlékszik, és mivel sikeres Short Course Truck, valamint ATV-versenyző, na meg a háta mögött áll a Polaris, ezért megteheti, hogy újra élje az álmait. Nem is játszik kicsiben: negyven ember, több mint két heti megfeszített munkájával építette meg a pályát, amely talán a freeride bringák nyomvonalaira emlékeztet a leginkább, csak szélesebb. Van itt minden, ugratók, hidak, vízmosások, és még nagyobb ugratók, tehát már csak egy gép kell: a Holz Racing Products által felkészített Polaris XP1K2 1100 köbcentis motorja 160 lóerőt ad le, mellesleg ezt a hátsókeréken mérték. Anderson pedig tényleg úgy vezet, mintha egy hatalmas kéz tologatná a kis ATV-t. Nézzék:

Várjuk a folytatást!

Csak vegyészekkel ne kezdjen az ember! Veszélyes egy társaság, mert mindenre azt mondják, hogy nem lesz baj és tulajdonképpen annyira nincs is. Csak ami nekik nem baj, az másnak mondjuk kellemetlen. Pláne ha a katalízissel szórakozunk. Nézzék csak:

Az addig oké, hogy egy szempillantás alatt füstösképű lettem, az pedig inkább csak a Vasúttörténeti Park látogatóinak volt furcsa, hogy a gőzmozdonyok felől sietve érkezik egy tetőtől-talpig kormos (hja kérem, nem akármilyen korom volt az!) ember, aki aztán fél órán át blokkolja az egyetlen kézmosót a férfivécében. Úgy néztem ki, mint egy kazánrobbanás túlélője, de a nagyobbik gond az, hogy mindez az aktuális epizód forgatásának legelején történt (hiszen a jeleneteket nem időrendi sorrendben veszik fel), és a kontinuitás megkövetelte, hogy attól a pillanattól kezdve három napon át ebben a kormos gatyában mászkáljak mindenfelé, ahová a forgatás vetett minket.

 
A múltkori posztban - de már előtte is, a Brutális Fizika adásai után - is többen felháborodva szóvá tették a munkavédelmi eszközök hiányát. Ebben teljesen igazuk van, meg nem is. Egyrészt ahol nem kellett, ott vállaltuk a kockázatot és remekül szórakoztunk, ahol viszont elkerülhetetlen volt, ott nem volt apelláta: beöltöztettünk mindenkit, ahogy kellett. A holnapi epizódban nem véletlenül látnak embereket vegyvédelmiben: veszélyes és egészségre elég káros dolgokat piszkáltunk módszeresen, megmutatva, hogy mennyire nem játék akár pár gramm jód sem. Az pedig, hogy esetleg túlléptünk határokat (igaz, óvatosan), az - legalábbis részemről - tudatos döntés volt.

 
Mondjuk a füstös képemért revansot akartam venni Gergőn, de megúszta, mert cserébe érdekes dolgokat mesélt a durranógázas fogyasztáscsökkentésről és a hidrogénhajtás előnyeiről/hátrányairól, valamint rámutatott pár - elég megdöbbentő - tényre ezzel kapcsolatban. Vasárnap láthatják majd önök is a Totalcar.hu-n, holnap - azaz november 8.- án viszont nézzék meg a Brutális Kémia 2. epizódját 16.00-tól a Spektrum TV-n. Durva lesz.

Szezonnyitó műsorunk kicsattan a nyomatéktól és a hatalmas erőtől. Titkos receptek Ingolstadból és csoda Maranellóból.