Az új himbasor a szelephézagállító golyós, önbeálló csavarokkal

A korábbi motorjáratás a vezérlés és a szelephézag állító csavarok cseréléséig jutott, ezek gyengének bizonyultak. Az amerikai fórumok böngészése után, valamint a hengerfej gyártójának javaslatára rendeltem meg az új himbasort, beállítottam pontosan a himba geometriát, valamint a nyomórudakat is erősebb, azonban közel azonos tömegű króm molibdén ötvözött acél rudakra cseréltem. Sajnos a szelephézag növekedése a szeleptőkék kopása miatt is történt, nem csak az állító csavar volt a hibás, így azokat is ki kellett cserélnem. Hiába, az öntvény szeleptőkék elcsattognak egy széria szeleprugós, kis emelésű tengellyel szerelt motorban, de itt nem. Ismét teljesen szét kellett borítanom a blokkot, tőkéket cserélni és összerakni. Ezt már nagy rutinnal csinálom, talán bekötött szemmel is menne, de ez nem jelenti azt, hogy gyorsan haladok. Lassú vagyok, mint a lajhár. Mindent ellenőrzök, minden menetorsót megtisztítok és újra olajozok. Remélem a féktisztító spray-k ózonbarát gázzal vannak töltve, mert ellenkező esetben én leszek az oka az ózonlyuknak, annyit kifújtam belőlük. Utálok koszos alkatrészekkel dolgozni, ahová nem kell olaj, ott porszáraz minden, ahová kell, oda pedig mézszínű, tiszta olaj kerül. Ha összeszerelés közben a fehér szerelőkesztyűm elsötétedik, akkor pánik tör ki, mert valami koszos volt.

Egyik kedvenc fórumunkon tűntek fel az alábbi képek és szereztek pár vidám percet idebent a gépházban. Természetesen azonnal elkezdtünk agyalni azon, vajon létezik-e olyan személyautó-típus, amelyiknek egyáltalán nem árt, sőt, használna, ha a hátulja lenne elöl.

Először Csikós Ponton-Mercedesére gondoltam, de nem, a krumpliformával nem működne olyan jól, mint itt alant, a 900-as Saabbal. Illetve, valójában mindegyik virtuális verda viccesen néz ki és az ötlet remek, még sosem gondoltunk rá, milyen is lenne egy-egy autó, ha a tető alatt hirtelen megfordítanánk. Aztán valakinek eszébe jutott a kézenfekvő ezerötös Lada, na azt kéne megcsinálni, bár vannak kétségeink.

Mindenesetre egy érdekes nézettel gazdagabbak lettünk, poénnak pedig tényleg jó a megfordított autó.

R-TG Nassin

Tom, a grafikusunk kénytelen volt autót venni. Nem örült neki, de a kisfiát kell naponta eljuttatnia a speciális óvodába Budapestre, vidékről. Eleinte megpróbálta tömegközlekedve – ahogy munkába is így járt azelőtt – de pár hét alatt belátta. Ezt már nem bírja idővel, ha aznap még dolgozni is akar. Mellesleg, a tömött buszon egyszer sem tudtak leülni, és soha egyetlen ember nem hagyta volna leülni az ötéves kisfiút. Hiába, így jár az, aki nem a végállomáson száll föl.

A szándék tehát megvolt, ám ő is szembesült azzal, hogy a nagy válság legyűrűzött a hazai autókínálat legaljára. Az árak felmentek, normális kiskocsi nincs, csak szutykok. Pedig nem voltak komoly elvárásai, úgy négyszázezret szánt rá, és fontos volt a kis fogyasztás (munkanapokon 100 km-t megy), meg az, hogy ötajtós legyen, és persze bizonyos határokon belül legyen megbízható. Már amennyire ilyesmi elvárható egy 10-15 éves autótól.

Végül vett egy 1,3-as Micrát, ausztriai származással, ahogy ezt sokan teszik manapság. Full extra, klíma, szervo, öt ajtó, miegyéb. A kalkuláció könnyű, hisz az ember könnyen kisakkozza a regadó-kalkulátorból, mennyi lesz az extra költség, plusz rendszám, forgalmi, vizsga, egyebek.

Ám Tom koppant, nem is kicsit. Az autót 175 ezerért vette, erre a regadó normál kalkuláció szerint kevesebb, mint 150 ezer forint lett volna. Most nem térnék ki arra, hogy mennyire abszurd, ha az autó értékével összemérhető a regadó mértéke. Arra sem, hogy ha már ilyen drága a „regisztráció”, akkor legalább ennek a kellékeit, mint rendszám, forgalmi, hologramos matrica, adnák oda extra felár nélkül. De nem. Nem erről van szó.

Normális rendőri gondolkodás, hogy egy jármű vezetését kössük vizsgához. Egy olyan világban, amiben rend van, a polgárok szépen felkészülnek a vizsgára, és bár kicsit izgulnak, aki készült, átmegy.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Megvan a tökéletes megoldás a futásteljesítmény hamisításának visszaszorítására, mégsem használjuk.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Tőlünk, autósoktól elvárják – és nem egyszer kényszerítenek -, hogy ésszel, takarékosan és minél kevesebbet közlekedjünk, ideje bizonyítania a nép választott képviselőinek.Tessék spórolni, erre jó a Skoda Superb.

Mai cikkünk blogposztja.

Az egyetlen dolog, amit nem fényképeztem le, szerencsétlen Corsa volt. Meccstúrán jártunk Spanyolországban, ami egy madridi érkezést jelentett, onnan azonnali autóbérlést követően egy bilbaói utat bő 400 kilométerrel, aztán Bilbaóból Pamplonán át vissza Madridba, összesen végül jó ezer kilométeres terjedelemben.

Nagyobb térképre váltás

Minek is fényképeztem volna szerencsétlen kis helóta Corsát? Nincs benne semmi érdekes. Magam jártam az európai bemutatóján, tetszett is, persze tükörsima német utakon, 90 lovas motorokkal nem nehéz kisautót megkedvelni. Azóta sokat beszélgettünk arról, hogy az általunk látott-vezetett tesztautók mennyire mérvadóak azokhoz képest, amiket végül a magyarság megvásárol, és hogy egy Opel szépen öregszik-e, vagy hamar lepukkan. Csikós azt mondta, az Opel méltóságteljesen öregszik: újonnan ugyan nem vakít el fényességével, de aztán egyre jobban kezdi tartani magát. Na jó, konkrétan úgy hangzott, hogy „újkorában szarul néz ki, de azt szépen tartja".

Öt ajtó, ahhoz ragaszkodtam, hiszen hármasban utaztunk, ne kelljen már minden ki-beszállásnál hajtogatni, különben is, 7 euró volt az árkülönbözet. Egyliteres, 64 lovas alapmotor, elég szánalmas dinamikával. A Barajas reptéren átvett Corsa számlálója 32 ezer kilométert mutatott, a kuplungját már rendesen ki is nyírták, de egyébként legalább annyira egyben volt, mint az autós újságíró-legendák gyakori szereplője, a Preparált Tesztautó.

Az ülése fantasztikus. Egy 600 kilométeres nap után semmi baja benne az embernek. Elsőre kemény, aztán később is kemény, de olyan jó kemény. A teljesítménye meg tökéletesen elég Spanyolországhoz, ahol 120 km/h az autópálya-maximum. Ezt természetesen nem tartottuk be, mert így is bezárt az orrunk előtt egy lefoglalt szálloda, és a 140-es utazóra törekedtünk. Ezt síkon képes is tartani, három emberrel és a fapados légitársaságok által engedélyezett 10-10 kilónyi csomagjukkal. Szolidan előzgettünk, és az éjszakában is tudtuk, mikor megyünk emelkedőn, mert olyankor minket előzgettek.

A fék nem nagy szám, de elfogadható, a váltó hasonlóképpen, a rugózás viszont így, hogy nem jól kinéző, hanem olcsó felni és gumi volt a feladat, szóval a rugózás kifejezetten jó. Az első pár kilométer azzal is telt, hogy egyfolytában mondogattam a srácoknak, mennyire szeretem, ha egy autó rugózik. 

Köszönöm, hogy elmondhattam, és elnézést kérek, hogy nem fotóztam le ezt a különleges, madridi rendszámú fapados Corsát.

Nem hittem a szememnek, amikor megnyitottam a linket. Starsky és Hutch 74-es Ford Torinója, a David Hasselhoff vigyorgó arcával elhíresült Pontiac Trans-Am, minden idők talán legszebb Aston Martinja – James Bond DB5-öse, Marty McFly DeLoreanje, és mindez egy kupacban? Mellé a hírfoszlány, hogy hamarosan licitre bocsátják őket az ebayen?

Elsápadtam. Ott van köztük minden valamirevaló autóhekkelő ősetalonja: az Interceptor. Mad Max felismerhetetlenségig eltorzított 1973-as Ford Falcon XB GT-je, amin felnőttünk. Fekete anyatejként szívtuk magunkba az esszenciát, amit megtestesít. Kinek nincs meg a jelenet, amikor a garázsban mutogatja a szerelő a nem kicsit kattant Maxnek? Egy kicsit ebből, egy kicsit abból, hangzik a recept. Kamaszként VHS-en kikockáztam a jelenetet, hogy megtudjam, milyen típusú a dermesztően süvítő kompresszor a V8 tetején. Persze később megtudtam, hogy kamu volt az egész, a kapcsoló a váltógombon egy villanymotort hozott működésbe, amely megpörgette a Roots-fúvó szíját.

A japán márka marketingesei elég csehül állhatnak ötlet terén, vagy csak volt idejük egy gigantikus értekezletre, ahol kitalálták, hogy népszerűsíthetnék termékeiket. Döntsünk meg Guinness-rekordokat! - kiáltott fel valaki hangosan és az ötlet első hallásra jónak tűnt.

Ám hamar rá kellett döbbenniük, hogy egy - már létező - Guinness-rekord megdöntése nem is olyan egyszerű és olcsó, ráadásul speciálisan felkészített autót is igényel, ami még megdobja a költségeket. Mit lehet tenni, olyan jó ötletnek tűnik... Aztán jött a felismerés: találjunk ki magunknak rekordokat! Nem is egyet, ötöt, és állítsuk be őket mind egy nap!

A Mitsubishi kivonult a befagyott kanadai Szellem-tóra és a világ gazdagabb lett öt új, csodálatos, megdönthető rekorddal:
- Jeges, váltott szlalom negyedmérföldön világrekordja. (13 zászló, egymástól 100 lábnyira): 1 perc 11 másodperc, hűűűűűű!
- Legrövidebb fékút jégen 30 mérföld/óráról világrekordja: 56,2 méter, háááááá!
- Legtöbb leírt teljes nyolcas jégen: 3 kör 2 perc alatt (itt meglehetősen kevés információ áll rendelkezésre), de mindenképpen hőőőőőő!
- Havon tolatás 30 másodperc alatt a legnagyobb távolságra világrekordja 300 méter, aztaaaaa!
- Leggyorsabban teljesített négyzetes körpálya murván világrekordja: 19 másodperc (szintén fukar infóval), zúgjon a taps!

Azt hiszem, a Minél Több Idióta Rekord Egy Nap Alatt (MTIRENA) kitüntetés aranyfokozata méltó helyre került, de erősen gondolkodunk rajta, hogy az év végén kimegyünk a befagyott Balatonra két téligumis Wartburg Touristtal és megdöntjük mindet. Ha pedig nem sikerül, akkor beállítunk újakat, mint mondjuk:

- Félkézzel Velorex-tartás a nyári hőségben világrekordja
- Makkos cipőben Hősök-tere átfutás világrekordja
- Daewoo Tacuma-nézés világrekordja, de a minap Winklerrel eszünkbe jutott a Kötött téli sál-majszolás világrekordja is.

A Mitsubishi-rekordokat azonban mindenképpen meg kéne dönteni, figyeljen csak ránk a világ.

Botond barátom bitang bátor! Vett egy DeLorean DMC-12-t, és felújítja. A múltkor szétkaptuk, majd a Flamin Garage emberei vették kezelésbe rozsdamentes acél karosszériaelemeket. Harc az elemekkel – itt a csillogás a siker.

Ott hagytuk abba a sztorit novemberben, hogy Besztercebányán leszereltük Botond DeLoreanjáról a rozsdamentes karosszériaelemeket. Aki lusta klikkelni egyet, annak három mondatban vázolom a lényeget. A DeLorean egy Lotus-alapokra épített, V6-os motorral Európában, Amerikának gyártott kétüléses sportkocsi, amit a Vissza a jövőbe (Back To The Future) filmtrilógia tett ikonná, és ezzel sok veterános szemében kívánatossá. Botond barátom sem nyugodott addig, amíg az USÁ-ból nem szerzett egyet, aminek a felújításába bele is fogott.

Tavaly októberben leszereltük a rozsdamentes karosszériaelemeket, amelyeket pár nap múlva Botond az utánfutóján elszállított Miskolcra. Jogos a kérdés, hogy miért autózott háromszáz kilométert a gondosan becsomagolt cuccal, amikor nyilvánvaló, hogy Besztercebányán is talált volna karosszérialakatost. Nos, a rejtély megoldása két szó: Flamin Garage. A névből eléggé nyilvánvaló, hogy amerikai autókkal foglalkozó műhelyről van szó, ha pedig elmondom, hogy a vállalkozást életben tartó két férfiembert Ajtófélfának és Manókának hívják, már az is sejthető, hogy némiképp elvarázsolt lehet ott a légkör. 

Korszakok

És tényleg az, engem legalábbis teljesen elvarázsolt. Történt ugyanis, hogy Botond karosszériaelemeinek nyomában járva egy hideg, de szép téli napon betoppantam a műhelybe, megnézni, hogyan is újítják fel a Simon-testvérek kényes-fényes rozsdamentes fémlemezeket. A feladat két szempontból sem egyszerű, egyrészt az anyag speciális technikát igényel, másrészt hányatott életének eddig három évtizede alatt szegény DeLorean kapott hideget-meleget, így a korábbi, szakszerűtlen beavatkozások nyomait is el kellett tüntetni.

Valamikor tavaly november végén vettük Hajninak a háromajtós Balenót. Az osztrák származású, alig 14 éves kocsi hozzánk kerülését már leírtam egy korábbi posztban, de az ünnepeken kívül is közbejött több minden, ami hátráltatta a forgalomba helyezését. Többek között a bölcső-affér.

Az üveg mögött felsejlik a boldog tulaj

Mint kiderült, a Balenónak nincs sok hibája, néha a váltó összecsinálja magát, de amúgy alapvetően stramm kis konstrukció. Leszámítva a bölcsőt. Bárhol nézed, bármilyen fórumon, mindig van pár madár, aki bölcsőt keres a típushoz. Még Amerikában is, ahol Esteem néven árulták. Itthon láttam olyat, hogy valaki úgy hirdeti a Balenóját: a bölcső rozsdamentes. Erre mondja az angol, hogy selling point.

A Forma-1-re az utóbbi időben sokan sokféle jelzőt aggatnak. Kétségkívül kevésbé látványos már, mint volt, sokszor fordul unalmas körözésbe egy-egy futam, és a tévéképernyőn keresztül lassan nem is tudatosul bennünk, hogy valójában mekkora tempónál zajlik mindez.

Ezt szemlélteti kitűnően a következő kis videó, melyen ugyanabból a kameraállásból láthatunk egy átfedéses felvételt. A GT-autókat is nevezhetjük bárminek, csak lassúnak nem, de ahogy a Forma-1-esek villannak át a képen, az még így is tucatnyi dimenzióval messzebb van bármitől a világon. Viszonyítási alap híján visszaadni sem lehet, bármennyire is szeretnénk, leírhatatlan. Erre már Karotta is figyelmeztetett annak idején és igaza volt.

A Forma-1 egyben biztosan olyan, mint volt: a leggyorsabb.