Tavaly év vége óta kapható Németországban az E10 jelű üzemanyag, ami a szuperbenzin mellett legfeljebb 10 százalékban bioetanolt is tartalmaz. Az elmúlt hetekben világot látott felmérések szerint a gyakorlatban a hangsúly a „legfeljebb” szóra tevődik: a vizsgált kutak nagy részénél nem volt lényegi különbség a szuperbenzin és az E10-kutakból nyert mintáknál.

Végülis 3-4% körüli etanoltartalom mind a két előírásnak megfelel, de a legmagasabb mért etanoltartalom sem haladta meg a hét százalékot. A fogyasztó biztonsága érdekében alacsonyabb a keverési arány érvelnek az olajtársaságok, bár ennél valószínűbbnek tűnik, hogy a literenként pár eurócentes adókedvezménnyel támogatott „zöld” üzemanyagként árulva mégiscsak jövedelmezőbb forgalmazni ugyanazt a keveréket.

A bioüzemanyagok megítélése a szén-dioxid-kibocsátást csökkentő, „zöld” hajtóanyagtól a globális zöldhullámot ügyesen meglovagoló gátlástalan lehúzásig széles skálán mozog: ez az egyik ok, amiért rendszeresen a figyelem középpontjába kerülnek A másik az etanol közismerten korrozív, és bizonyos gumialkatrészeket károsító tulajdonsága. Bár az elmúlt tíz évben nem nagyon került olyan autó az európai piacra, ami a körültekintő anyagválasztás miatt ne viselne el minden további nélkül tíz százalék biokomponenst, a bizonytalanság azért ott bujkál az emberekben. Lehet-e valami baja az autómnak az etanoltól? Spórolok-e, ha olcsóbban veszem a naftát, de többet fogyaszt az autó? Jó, vagy inkább rossz-e a világnak, ha szuperbenzin helyett E10-et tankolok?

Mit tegyünk, ha az általunk óhajtott csodálatos felni nem passzol autónkhoz? Osztókör-módosító? Ehh, nem olcsó, tisztességes anyagból legyártatni még drágább, szerencsére a fúrógép feltalálása óta nyitva az ajtó minden lángész számára, akik úgy gondolják, hogy abszolút semmi baj nem lehet, ha az 5x120-as felnit átfúrják 4x100-ra. Aztán már csak egy marék acélcsavar (jó lesz az!), pontos tehermentesítő gyűrűk és lám, mindjárt jóval több típusra alkalmas portéka kerekedett belőle. Egyetlen egy dolgot azonban nélkülöz a projekt: az észt. És akkor még csak a teherMENTESÍTŐ gyűrűkig láttunk el, tovább nem.

Potom pénzért elvihető, csak el kell néha viselni az akadékoskodó okostojásokat. Szerencsére pár perc alatt meg lehet szüntetni a régi hirdetést, majd újat felrakni, az Internet csodálatos.

Ettől függetlenül itt is megjelennek azok, akik nem értik, de már rutinosan lerázhatók egy frappáns válasszal. Hiszen mit értenek ezek hozzá? Semmit.

Egy rendesen működő vállalat életében eljő a pillanat, amikor elengedhetetlenné válik egy teherautó. Hozni-vinni a marketing anyagokat, a remittendát a Lapkertől, költöztetni a kollégákat, kiszállni rendezvényekre.

A Totalcar most érte el a fejlettségnek azt a fokát, hogy kimondjuk: teherautó nélkül nem döcög tovább a szekér. O. Nagy Gábor szerintem itt erősen felszisszent, de egy jó képzavar szinte simogat, ezt nem érzik a nyelvtudósok... Röviden: itt és most kell egy haszonállat. És itt tenném hozzá: a videót mindenképpen nézzék meg. Mindenképpen.

A pénz azonban igen kevés, ha lenne, elhasználnánk mi magunk, tehát a keret szűkös. Mondjuk ki, fogaink között zizegve szűrve a kellemetlent: negyedmillió, nem több. Lehetőleg átírással együtt. Tudom-tudom, a haszonjármű kelendő dolog, az olyat még roncsként is el lehet adni épeszű pénzért. Ráadásul a lehetőségek korlátozottak: a Barkas büdös, Zsukja van már a vezess.hu-nak, mint stílusos, egyben olcsó és fenntartható haszonállat, olyat nem választhatunk, a klasszikus japán furgon/pickup szörnyen unalmas és közhelyes, amerikait nem kapni ennyi pénzért, maximum egy hengerfejet rá. Meg mi valami testhez illőbbet szerettünk volna, olyat, amiben van némi elegancia, sportosság. Szóvalhogy ott lobog benne a tűz.

Megvettük

Miért nem lessük el a szomszédoktól a jó megoldásokat? Senkinek nem fájna a csererendszám vagy a szezonforgalmi.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Amit alant láthatnak, az ma már – szerencsére – történelem. Ez egy hivatalos kis oktatófilm 1987-ből. A Pontiac kereskedők agyát mosták vele anno, akiknek így könnyebb dolguk volt, amikor be kellett fűzniük az európai vagy japán autót jó eséllyel még sosem látott vásárlót.

A kiindulóhelyzet egyszerű, a Szomszédok legsötétebb korszakát idéző színészi alakítások pedig frenetikusak, amik azonban igazán ütnek azok az érvek és a mondatok (angolul tudók előnyben).

Brad és Paula autót akarnak mosni, viszik is a slagot és a vödröt, ám míg Brad kiáll a garázsból a Mazda RX-7-tel, addig Paulát villámcsapás éri: meglátja a szomszéd új sportkocsiját.

CJ, a szomszéd, aki leginkább az középiskola güzüje és Bill Gates törvénytelen gyermeke, természetesen zavarba jön, hiszen nővel kell beszélgetnie. Nem tudjuk, hogy Paula kék zoknijai vagy arca lepi meg jobban, mert utóbbit az egész filmben nem látjuk. CJ viszont igazi monitorlakó autóbuzi lehet, hiszen Paul Newman-t megszégyenítő arcmimikával kezd mesélni az autóról, ami nem Ferrari, hiába is szerette volna Paula. (Brad közben a háttérben dühösen dörgöli az RX-7-est, ami csak egy díszlet egy Fieróhoz képest. A filmben minden bizonnyal, de egy három kanyarral ellátott pályán már jó eséllyel körberöhögné.)

-CJ, mesélj még az autódról! – biztatja a misztikus, zoknis lány, CJ pedig azonnal bedobja a Good Year Eagle GT 205/60 R15-öt, majd belebonyolódik az áramlástanba…

Paula közben lerázza Bradet és finoman CJ karjához ér, a szikra átugrott. Imponál neki a halogén bukólámpa és a precíz kidolgozás, hormonoktól csapkodva markol rá a bőr váltógombra (CJ háromgangos automatával kérte, pedig kapható négysebességes kéziváltóval is!). Közben itt-ott elhangzik a Ferrari és az európai minőség, majd rátérünk a lényegre: a 120 mérföld/óráig skálázott sebmérőre és magára az erőműre, az injektoros, 140 lóerős 2.8 V6-ra, ahol elhangzik CJ démoni mondata: No more Mr. Niceguy!

(És most képzeljük el, ahogy CJ átnéz a 328 GTB-be a pirosnál, majd dagadó bicepsszel behúzza a D-t és gázt ad a Fiero GT-nek...)

Később aztán Brad, az eredeti alfahím kikerül a körből, CJ és Paula pedig mennek egy kört, melynek során CJ olyan szöveggel pusztítja a bezsongott Paulát, hogy: tudtad, hogy akár 23 milliméteres keresztstabilizátorral is kérheted?

A végén persze – amikor a vezetés élményétől Paula már olvadozik a sofőrülésben – rászól CJ-re, aki egyre csak sorolja a Fiero GT csodáit, majd egy snassz balkanyarral eltűnnek a naplementében…

Egyszer látni kevés, én legalább négyszer, a többiek minimum kétszer megnézték, görcsberándult arccal, könnyekkel küszködve…

Közben sűrűn eszembe jutott az a Fiero GT, amit valaha – a kilencvenes évek elején – birtokolt anyám bátyja. Mintegy két hónapig. Aztán megunta a folyamatos szívást és a betegágyat, amire valami furcsa módon próbálta meg a GM ráakasztani a sportautó-címkét.

Milyen szerencse, hogy valójában soha nem kellett felvennie a kesztyűt egy Ferrarival szemben, hiszen már egy egyszerű, 1985-ös Mondial is a 270 lóerős V8-assal súlyos önbecsülésvesztést lett volna képes okozni bármelyik Fiero GT-tulajdonosnak, a 328 pedig maga az elérhetetlen hegycsúcs. Nem, a Fiero egy borzalom, mindig is az volt, csak nem nézett ki annyira rosszul.

(Youtube-link. Köszi sixx!)

PT: Ki viszi a CLS-t?
WR: Mit?
PT: Mercedes-Benz CLS 350 CDI...
Csík: Engem érdekel!  Mikor?
PT: Pénteken, hosszú hétvége...
Csík: Az nem jó. Bianchival megyünk Egerszalókra. Itt az új kinyomócsapágy. (Megmutatja a dobozt, az íróasztaláról felemeli. Akkora, mint egy családi gyufás doboz.) A nyulat ezért sóztuk el nyúlszitterhez...
 

Kedvenc mentségem: a BKV járathat okádék buszokat, mert hát annyi embert szállít. Ilyen alapon a nagy éttermek főzhetnének lejárt szavatosságú húsból, hiszen annyi embernek adnak enni, nem?

Vélemények az azonos című írásunkról.

Fuh, az biztos, hogy a tavalyi OT Expós jelenlétünk mind a mai napig élénken él emlékezetünkben. Embertelen hajtással előtte-közben-utána, de sikerült egy egész jó bulit összehoznunk 10 éves születésnapunk alkalmából. Akkor sokan letettük a nagyesküt, hogy soha többet, persze eddig tartott a fogadkozás.

Egyrészt mi sikeresként könyveltük el a dolgot, hiszen rengeteg olvasóval találkozhattunk, talán senki nem távozott lógó orral azok közül, akik vettek dekoratív lányainktól pólót, DVD-t vagy bögrét netán csak odajöttek egy pár szóra.

Tavaly meglehetősen magasra tettük a lécet, idén is mindenképpen meg akarjuk ugrani, ezért – természetesen – ütős standdal és szolgáltatásokkal valamint autókkal készülünk. Az egyeztetés már gőzerővel folyik, minden jel arra mutat, hogy partnereink jóvoltából olyan autókat is sikerül kiállítanunk, melyeket jó eséllyel csak pár ember látott még élőben.

Természetesen olvasóinkat is bevonjuk a felkészülésbe, idejében pontosítjuk a felhívás szövegét, az olvasói autók számát attól tesszük függővé, hogy mennyi – általunk tervezett – ritka darabot sikerül biztosítanunk. Standunk és az egész látványterv elkészítése gőzerővel folyik, Csikós már elkészült a vizualizációval, Legóból. Persze iszonyúan hipertitkos még minden (a remek, új cuccok is), de érdemes lesz április 15.-17.-én kilátogatni a Vasúttörténeti Parkba. Ütős lesz, ez már most biztos.

És ugye nem feledkeztek meg a 16.-i Oldtimer Sokadalomról sem? Vannak sejtéseink, miféle autók lesznek ott idén a felvonuláson, innen folyamatosan tájékozódhatnak önök is.

Hamarosan újra jelentkezünk.

A traktor mellett a régi plakátokat szerettem legjobban a zuffenhauseni Porsche múzeumban. Amíg a bütykös gumis, áramvonalas mezőgazdasági munkagépet alaposan körbejárhattuk, addig a gyönyörű grafikákat nem sokáig csodálhattuk: az idegenvezető pikk-pakk kiterelt minket a teremből.

Régebben grafikusként is dolgozgattam. Nem sokat, de ahhoz elég volt, hogy megtanuljam becsülni a régi idők mestereit, akik nem fotosoppal fostak valamit képet, hanem krétával, ecsettel, tussal, linómetszéssel, fényképezéssel és ezek kombinációjával állítottak elő művészi értékű alkotásokat.

A Porsche a kezdetektől adott erre: a legjobbakkal dolgoztatott, majd mindent elraktak – ez az alaposság általános érvényű náluk, hisz az összes újságpublikációt és megrendelőszelvényt is gondosan archiválták.

Hosszú kutakodás után sikerült összeszednem rengeteg plakátot, amelyek 1950 és 1972 között történt sportsikereknek állítanak emléket. Megosztom önökkel is; nagyok, sok van belőlük, akár nyomtatásra is alkalmasak – böngésszenek, tegyék szebbé a garázs vagy a nappali falát. Jobb ez, mint valami bazári reprodukció. 

Volkswagenes dilemma: Golffal Dunát lehet rekeszteni, ráadásul kicsi is a családnak, a Passat viszont drága, mi legyen? Mi más: Jetta!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Tudom, tudom, másfél hónap telt el az utolsó Dezső-jelentés óta. Ez a karosszériarestaurálás már csak ilyen. Eddig öles léptekkel lehetett haladni, jobbra-balra estek kifele az A oszlop-aljak, szakadtak ki a padlólemezek, hullott az alvázvédő, csendben kotyogott a csapszeg-zenekar. Lehetett hüledezni, látványosan lépegetni, szörnyülködni, terveket szőni, fejben földbe állni, felszedett parketta alól előhúzott utolsó ötezresből gömbcsuklót venni, zokogni, örömünnepni.

Egy foltocska oda

A lényeg, hogy egy kevés embert érintő, keveset érdeklő részletkérdés ügyében mozdult meg az ország, gyűjtött a kürtőskalácssütő, a fogászat és a horgászbolt, az olvasók meg a parlamenti képviselőiket szpemmelték - őrületes buli volt. Nekünk nagyon jól esett olvasóink aktivitása, reméljük, önök is élvezték a partit. Köszönjük, hogy velünk tartottak, mindenkit szeretettel várunk a következőre!

Mai beszámolónk blogposztja.